Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

https://djnaploja.wordpress.com/2018/11/01/murakeresztur-varai/

Kollátszeg - Vár

A kollátszegi vár történeti adattárban nem szerepel. Dr. Dénes József szerint lehetséges, hogy Árpád-kori nemesi vár melyet a keresztúri bencés monostort alapító nemzetség építhetett.

Murakeresztúr kollátszegi településrészéről 2020-ban került a múzeumba egy Karoling-kori kard, majd a mórichelyi halastavak területéről is érkeztek leletek, valójában ezek irányították rá a figyelmet a település környezetében fellelhető régészeti lelőhelyekre.

Kollátszeg Nagykanizsától délre, a Mura és a Kanizsa-patak egykori árteréből kiemelkedő szigeten halász- és pákásztanyákból jött létre a török hódoltság után, s szabálytalan formájú szórványtelepüléssé vált. Mivel lakói az apátság jobbágyai voltak, története szorosan kapcsolódik Keresztúréhoz. Többnyire együtt írták őket össze, sőt gyakran egy helységként is kezelték. Noha közigazgatásilag 1864-ben egyesültek, a két helység között még 1900-ban is hosszú legelő húzódott, melyet vesszőfonású kerítés választott el a szántóktól, hogy a jószág kárt ne tehessen a gabonában. 

A helységnév előtagja a német Konrád személynévből alakult, a -szeg utótag pedig valószínűleg településtörténeti fogalom, és hasonló jelentésű, mint a -szer szócska. A helybeliek manapság Kollátszeg, Kolatceg, Kolaceg néven hívják, a Szerdahely környékiek azonban többnyire Kolacibanak nevezik. A legáltalánosabb a Kollátszeg forma. 

Az 1703-as összeírás — ebben szerepel a település először — 7 családot említ. Közülük 5 magyar volt. 1727-től egyre több horvát családnév jelenik meg az összeírásokban. Nyilván azért, mert az 1720-as években Prekrit István volt az apát, aki Légrádból — 1728-ban még Zala megye legnépesebb települése — ide telepítette néhány jobbágyát.

E falvak népessége szinte 100%-ban katolikus vallású. Egyházi főhatóságát tekintve a terület a zágrábi püspökség fennhatósága alá tartozott egészen a XVIII. század utolsó negyedéig. A zágrábi püspökség fontos feladatának tekintette, hogy a hívek lelki gondozását horvát anyanyelvű lelkészek lássák el a Mura mentén is. Ennek eredményeképpen a térségben horvát papok szolgáltak, akik tanulmányaikat Zágrábban végezték. A területen csak Tótszentmártonnak volt temploma. Molnári, Tótszerdahely, Petrivente és Semjénháza Tótszentmárton filiája. Fityeház Szepetneké (akkor még nagyrészt horvátok lakta község), míg Kollátszeg és Keresztúr a muraközi Légrád település filiái voltak. 1777-ben megalapították a szombathelyi egyházmegyét. Ekkor Tótszentmárton és filiái: Fityeház és Bajcsa (akkor még horvát település) mint Szepetnek filiái az újonnan alakult szombathelyi püspökséghez, Keresztúr és Kollátszeg pedig a veszprémi egyházmegyéhez kerültek. 

Forrás:

Dr. Dénes József blogja

Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983) - A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

Kerecsényi Edit: Povijest i materijalna kultura pomurskih Hrvata (Kiss Mária) 

https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2022/02/