Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

https://djnaploja.wordpress.com/2018/11/02/murakeresztur-mint-vegvar/

A murakeresztúri vár

A murakeresztúri várról igen kevés információn van jelenleg. Az alábbiakban a -  https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2022/02/emberi-labszarcsontot-is-talaltak-murakereszturon-es-kornyezeteben-tobb-tortenelmi-erdekesseget-rejthet-a-fold - írásból idézzük a Dr. Vándor László által elmondottakat: 

„… többet kellene foglalkozni a murakeresztúri és a Murakeresztúr környéki erődítményekkel, főként a keresztúri várral, amely az egykori Kanizsa-folyó - ez a mai Principális - déli végpontját őrizte. A murakeresztúri erődítmény 1600-ig létezett. Gulio Turconelli itáliai hadmérnököt a bécsi haditanács megbízta a magyarországi végvárak felmérésével és az ehhez kapcsolódó rajzok elkészítésével - Gulio ezek közt van egy nagyon jó, igazi középkori templom alaprajza is, ami nyilvánvalóan a murakeresztúri apátság része. Murakeresztúron a stájerországi rendek kezdték el építeni a várat a Kanizsától a Muráig terjedő rész védelmére, még hozzá a bajcsai erődítmény kiváltása céljából, amelynek a laza homoktalaj miatt mindig másik része omlott össze.  A korabeli dokumentumokból kiderül, hogy nagy várat akartak építeni, aminek többször is nekifogtak, de igazából sosem fejezték be. Mára az is világossá vált, hogy a murakeresztúri vár alapját az egykori bencés apátság adta, aminek a történetében azonban sok a fehér folt. A kutatásaim szerint az apátságot a 13. században alapították, s nagy valószínűséggel a mai templom környezetében állhatott. Hogy ezt igazoljuk - ha sikerül, akkor megvan a murakeresztúri vár helye is - a templom környezetében ásatásokat kellene végezni...”.

Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) - II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében monográfiájából:

A murakeresztúri bencés apátság 

Szólni kell még egy valószínűleg Árpád-kori Zala megyei apátságról, amelyet Murakeresztúron alapítottak. Murakeresztúr Zala megyében, a Mura folyó mellett, Kanizsától délre fekvő település. Kezdetben Keresztúr néven fordul elő, majd megkülönböztetésként a Vértesben lévő, hasonló nevű kolostortól, a 14. századtól „Mura mellett fekvő Keresztúr" („de iuxtafluvium Mura") néven kezdik említeni. 

A murakeresztúri Szent Kereszt apátságot az ismert okleveles adatok alapján napjainkig 14. századi alapításnak tartotta a történettudomány. A Murakeresztúri, vagy másnéven Mura menti Szent Kereszt apátságot ezen a néven említő 14. század előtti oklevél máig sem ismert. Találkozunk azonban egy 1231-es említéssel, amely egy bizonyos kanizsai Szent Kereszt templomról (ecclesia)* szól, sőt, egy 1251-es oklevél határozottan apátságról (monasterium) beszél. Vándor László Kanizsa város történetének kutatása során figyelt fel többek között ezekre az okleveles említésekre, amelyeket korábban - nyilván a „kanizsai" jelző miatt - senki sem hozott kapcsolatba a murakeresztúri bencés apátsággal. Az okleveleket és Kanizsa város történetét összevetve érdekes következtetést vont le, amely nemcsak Kanizsa történetét érinti, hanem sokkal inkább a murakeresztúri apátság alapítási idejére vonatkozóan nyújt értékes, új információt. 

Az 1231-es említésről ezt mondja: „Ez az adat nem vonatkoztatható Nagykanizsa város előzményére, mert ennek területén ilyen titulusú templom nem volt." 1251-ben újra találkozunk ezzel a kanizsai Szent Kereszt templommal, de már mint monostorral és annak apátjával. Ekkor Tamás „Abbas Monasterii Sancte Crucis de Kanisa" a Hahót nemzetségbeli Ponich (Panyit) comessel egyezkedik egy Rakacia nevű település ügyében. 

Amikor IV. Béla király kiváltságlevelet adott a komári hospeseknek, szerepel ebben a kanizsai Szent Kereszt egyház Csót nevű földje is, amelyet a király csere útján szerzett meg és adott a telepeseinek. 

Vándor László az említett adatok ismeretében vonja le azt a következtetést, hogy itt nem egyszerűen egy templomról (ecclesia-ról), hanem birtokokkal rendelkező monostorról van szó. Ez azért is valószínű, mert a 13. századtól a monostorokat egyre gyakrabban említik az ecclesia jelzővel.  Továbbá Szent Kereszt tiszteletére szentelt monostor egy van a megyében, a Kanizsa folyó mellett, annak Murába torkollásának közelében, mégpedig a (mura-) keresztúri apátság. Ezért bizonyos, hogy ez szerepel a 13. században „de Kanisa" jelzővel, és tért át a 14. században a „de iuxta fluvium Mura" jelző használatára. 

Az apátságnak sem az alapítási évét, sem az alapítóját nem ismerjük, csak a fekvése és későbbi birtokainak elhelyezkedése és kapcsolatai sejtetik, hogy ez az apátság is a Hahót nemzetség alapítása. Mindenesetre a Hahót nemzetség és az apátság élő kapcsolatát támasztja alá az 1251-es oklevél is, és ezt a kapcsolatot későbbi oklevelek is megerősítik. 

Nem túl gazdag, de nem is szegény monostor lehetett. Birtokai voltak Zala és Somogy megyében többekközött: Istvánd, Duláncz, Jakabfalva, Mersölcz, Veresek és Szécs. Első részletesebb híradásunk az apátságról a 14. század közepéről való. Ez sok bajról számol be. Keserves, ínséges évek, hatalmaskodások következtében a monostornak annyi felesleges jövedelme sem maradt, hogy azt kellő rendben lehetett volna tartani, így romlani kezdett. Helyzete a következő évszázadokban sem változott, sőt, már az apátság birtokjogát is védeni kellett, de előfordult az is, hogy birtokok eladására kényszerült. A 17. századra önállóságát is elveszítette.