Utolsó frissítés: 2024.01.25.
GORJANI - GARA (JAICS BÉG TORNYA)
Gorjani - Gara - Vármegye: Verőce vármegye, Diakóvári járás (1914.) - Ország: Horvátország
Régió: Horvát-Szlavónország -Helységnév 1: Gorjani - Helységnév 2: Gara
Várnév 1: Gara (15. szd. közepe utántól, a 16. szd. elejéig)
A vár története: Đakovo-tól északra fekszik Gara (Gorjani) falva, ahol sajnos csak, az egészen nagy Garai család, nevezetes várának, a helye maradt fenn. A középkorban írták Gorának, Gará-nak. Mint terra Gora, már 1244-ben megemlítették, majd 1269-ben, IV. Béla király ezt a helyet, a Garaiak ősének, Drusina (Dorozsmai) Jánosnak adományozta. A XV. században sűrűbben említik: 1408-ban, mint castrum Gora 1467-ben, mint castellum Gara. Miután a Garai család, Garai Jóbbal kihalt, a birtokaik egy részét, a csömöri Zayok kapták meg, a másik, nádori részét, Corvin János. Markos Péter várai között, melyek 1536-ban török kézbe estek, megemlítették Garát is. A diakóvári térség 1702-es hatósági összeírásában 16 , leírták a várat is: ennek a falunak e régiségei között volt egy vár is, mely mára egészen rommá lett, aminek a megtalált alapfalait ugyancsak kiásták és, amelynek környékét, ma is árok erősíti. Ehhez a leíráshoz semmi mást nem lehet hozzáadni, csak azt, hogy az újabb időkben az alapfalak köveit is kibontották, sőt a négyszögletű vár köveit kiárusították, továbbá azt, hogy jelenleg csak szétdobált téglákat láthatunk belőle. Gorjani környékén prehisztorikus régiségek is találhatók, míg magától a várromtól nem messze, egy téglából épített gótikus templom romjai vannak. A településen lévő, un. Jaich (Jaić) bég házat, templommá alakították át. Eredetileg ez is egy torony volt, a földszintjének három oldalán lőrések is láthatók. A felsőbb részének egyik ablaka, megtartotta a keleties ívét
Forrás: Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
Engel Pál adatai szerint:
Az egykor Valkó vármegyéhez tartozó Gara (ma Gorjani) vára, a magyar történetírásban Gara váraként ismert. A vár és birtokának tulajdonosa, 1269-1481-ig a dorozsmai Gara családé volt, ezután s eközben a Garai család Bánfi ága is résztulajdonosként jelenik meg (1310-1509.). A Garai család kihalta után, a vár és birtokának egy része a vingárti Gerébeké lett (1498.) A település 1387-1506-ig, mint oppidum szerepel, majd 1565-ben, mint város említődik meg. Magát a várat, várkastélyt 1467-1506-ig említik.
A török hódoltság alatt, a település Gorjan név alatt, a Gorjani nahije székhelye volt, s mint ilyen, heti piactartási joga is volt.
A Garai család fénykorában, a településen egy domonkos kolostor (1323-1521.) és egy Keresztelő Szt. Jánosnak szentelt plébániatemplom is működött, mely a pozsegai főesperesség alá tartozott.
Bővebbet:
Branko Nadilo:
Síkvidéki várak a Dráva és a Száva között kelet Szlavóniában Megjelent: a Gradevinar című folyóirat 57. évfolyamának (2005.) 6. számában
A vár mai állapota:
A Garai család ősi fészkét sajnos ma már nem lehet föllelni, jóllehet a 20 szd. legelején, még némi téglatörmelék és árok maradványok léteztek belőle. A horvát nyelvű régészeti jelentések alapján, a ma öreg temetőnek (Staro groblje) nevezett hely mellett állhatott, ám a területet felparcellázták és teljesen beépült, így semmi sem látható a várból. A helyszín bejárásakor érdeklődtünk és megtudtuk, hogy a helybeli öregek emlékezetében még él, hogy itt volt az ő általuk Gorjanski-nak nevezett család vára.
Hogy mégse menjünk el üres kézzel a településről, érdemes megtekinteni a az egykori vártól délebbre található Jaics bég tornyát. Sajnos a várhelytől, jóllehet nem esik oly messze, ám tekervényes utcákon tudunk csak odajutni, vagy közvetlenül a falu főteréről.
Az un. Jaics pasa tornya, noha egy keresztény kápolnává alakították át, mégsem keletelt, hanem egykori főhomlokzata Mekkának fordul.
A jelenleg zárva tartó kápolna északi oldalán világosan felismerhetők az egykori lőrések nyomai, valamit a feltehetően első emeleti bejárat, a részben elfalazott, de keleties ívét megőrző ajtó helye.
A várat bejárta: dr. Montskó Péter Szatanek József, 2007. 03. 11.
