Utolsó frissítés: 2026.08.25.
Cseklész vára
Cseklész (Bernolákovo, korábban Čeklís) község, Pozsonytól 17 km-re északkeletre fekszik. A település első írásos említésére 1209 került sor, amikor II. András király a birtokot, Tamás nyitrai ispán fiának, Sebestyénnek adományozza. A 13. század folyamán a mai falu még két településből, Csekiből és Luzsnicából állt. A település nevének eredete a magyar Csek személynévre vezethető vissza.
A cseklészi vár valamikor 1290 körül épülhetett fel. Építtetője nagy valószínűség szerint, a Hontpázmány nemzetség "Cseklészi" ágának tagja, Bököny/Bökény lehetett, kinek neve már egy 1264-ben kiállított oklevélben de Cheslek előnévvel szerepel. Bököny halálát követően a vár örökösödés útján a Szentgyörgyi és Bazini családból származó Szentgyörgyi Ábrahám kezére került.
Tőle Csák Máté vásárolta meg és valószínűleg a haláláig annak kezén is maradt. Csák Máté halála (1321) után, a tartományúr birtokaival együtt Cseklész is Károly Róbert királyra szállt. Egy ideig királyi birtok, majd 1324-ben Károly Róbert király Veres (Vörös) Ábrahám comesnek adja. Ő egyben a cseklészi család őse. 1385-ben a várat egy rövid időre a morva őrgrófok szerezték meg.
Cseklészt 1392-ben Zsigmond király visszacserélte Cseklészi Lőkös fia Miklós fiúsított leányaitól, majd egy évre rá az erősség már a Korbáviai („Cseklészi”) Károly tulajdonában volt, élete végéig szóló adományként. A vár csak 1422-ben szállt vissza a koronára. Ezt követően előszőr zálogként, majd 1439-től már adományként Rozgonyi ifjabb István és György pozsonyi ispánok kapták meg. 1458-ban a vár és a község házasság révén Rozgonyi Sebestyén birtoka lett.
Cseklész birtoklásáért sorozatos perek és viszálykodás volt a Rozgonyiak és a Szentgyörgyi és Bazini Grófok között. A viszály fegyveres konfliktusokat is hozott. Talán egy ilyen alkalommal vált tűz martalékává a vár.
A vár pusztulásáról a közelmúlt kutatásai adtak választ. A szlovák szakemberek dendrokronológiai vizsgálatai szerint, a vár 1476 körül leégett. Egyes felvetések szerint, a viszálykodás miatt már 1460-ban romos lehetett. 1511-ben Bazini Farkas kezén említik a várat, melyet ekkor romként említenek. Utolsó említése 1523-ban történik, mikor elbontottként írnak róla. Ebben az időben Cseklész települést a Thurzók kezén lévő semptei váruradalomhoz csatolták.
Az Esterházyak az egykori vár közelében, egy erődített reneszánsz kastély helyén építették fel fényűző barokk kastélyukat 1714–1722 között.
A vár leírása:
A cseklészi vár dombja, mintegy 29 méterrel magasodik a Feketevíz bal partja fölé, a település délnyugati szélén. A kitűnő stratégiai helyet adó magaslatot, már az őskortól kezdődően felhasználták, melyet bőséges leletanyag igazolt. A vár létesítésének célja és fő feladata, az alatta futó Feketevíz (Čierna voda) átkelőjének ellenőrzése volt, amely vámszedő helyként szolgált. A vár az első építési időszakában föld-fa szerkezetű lehetett, amelynek leégése után kőből építették újjá. Az ovális alaprajzú középkori vár, 13. századi föld-fa szerkezetű védőfalából mára semmi sem maradt.
Az ezt követő középkori kővárból, egészen a közelmúltig, csak egy 30 méter hosszú kőfal maradványa volt látható a domb délnyugati peremén, illetve egy boltív maradványa. A vár régészeti kutatása 2007-ben kezdődött el, amely a vár feltárása mellett a közelmúltban fejeződött be.
Ennek köszönhetően lényegesen világosabb képet kaptunk a 13. században épült és a 15. század végén elpusztult vár elrendezéséről. Az egykor falakkal védett várterület 50 x 30 méter alapterületű volt. Sikerült feltárni a tűzvészben elpusztult korai fal helyett a 13. század közepén épült sokszögletű kőfal nyugat–délnyugati és északi részét.
A 13. század végén, vagy a 14. század elején a fallal kerített terület északnyugati sarkán, egy 8 x 8 méter alaprajzú négyszögletes tornyot emeltek, melynek legnagyobb falvastagsága elérte a 2,9 métert. A kutatások feltárták a négyszögletes toronyhoz csatlakozó, deszkapadlózatú faépület maradványait.
A várat egy árok vette körül, melynek maradványát az északi falak előtt sikerült megtalálni. Szélességét itt 9 méternek, míg mélységét 5 méternek sikerült megállapítani.
A 15. század első felében további építkezések - átépítések zajlottak a várban. Az északi rész negyedköríves fala és a négyszögletes torony közötti részre egy 15,5 x 6,6 méter alapterületű palota épület készült. Az ásatások során feltárták a pinceszintet. A szlovák szakemberek valószínűsítik, hogy a palota a feltárt pinceszint fölött, még legalább két további szinttel rendelkezett.
Az épület déli falán került kialakításra a 3 méter széles bejárat. Az ablakok szintén a palota egyenes, déli falán voltak, míg északi külső fala ebben az időszakban is a várvédelmet erősítette. A palota bejárata előtt mintegy másfél méterrel a mai felszín alatt megtalálták a döngölt padozatú várudvar egy részét.
Sajnos nem sikerült a kutatóknak azonosítani a keleti várfal nyomait. A szakemberek ennek ellenére ide valószínűsítik a vár kapujának helyét. Kiterjedt kutatással vizsgálták a déli védőfal környezetét is szondázással, de itt sem kerültek elő részletek. Feltehetően a vár 16. század elején történt elbontásakor, vagy később a kastély építésekor, alapokig kitermelhették a fellelhető kőanyagot.
A vár konzervált romjai parkosított, rendezett környezetben várják a látogatókat. A Várdomb ikonikus eleme, a 20. század elején épült víztorony. Ennek közelében helyezkedett el a barokk kori ciszterna, amely az innen nem messze található Esterházy-kastélyt látta el vízzel.
Összeállította: Keserű László
Források:
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
Zdeněk Farkaš - Igor Choma: Hradu Čeklís v Bernolákove, Pamiatky M. 2015
Zdeněk Farkaš - Igor Choma - Maria Sediva - Martin Sabol: Archeozoologický výskum zrúcaniny hradu Čeklís v Bernolákove, 2022
Szöllösi Gábor: Cseklész vára - Várlexikon: varlexikon.hu/cseklesz-var
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára... Pest 1851.
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda 1796–1799
