Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gajar, Gajar vára - Huszita erődítés, Poszádka (Posádky - Posádka)

Gajar (Gajary) község, Malackától 8 km-re északnyugatra, a Morva folyó bal partján, az Oszták-Szlovák határ mentén fekszik. A besenyő Kajár személynévből származó települést, valószínűleg a besenyők hozták létre a 10. században. Első írásos említése 1373-ban történik I. Lajos király oklevelében, ekkor a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokolták. A település 1553-ban a detrekői váruradalommal együtt Serédy Gáspár birtoka. A faluban a morvai révnél vámszedőhely működöt. Gajar település I. Lipót császártól kapta meg a mezővárosi és vásártartási jogot.

A templomtól 2,5 km-re, északnyugatra, a Morva árterületén, a Poszádka (Posádky - Posádka) nevű területen állt egykor Gajar vára, amelynek utolsó érzékelhető nyomai, a Morva mentén kiépült védőgát építésekor pusztultak el teljesen. A vár a Morva több ágra szakadt mocsaras területének, egy kisebb kiemelkedésén létesült. A 1930-as leírás szerint téglalap formájú és 56 lépés szélességű és 63 lépés hosszúságú volt, amelynek nyugati oldalát a Morva folyó meredek partfala védte. A többi három oldal felől pedig árok vette körbe, melynek mélysége 2-3 méter volt.

A várat feltehetőleg a husziták emelték az 1420-as évek végén vagy az 1430-as évek elején. Analógiákat figyelembe véve, egyes szakmai feltevések szerint a huszita vár helyén, egy korábbi középkori település vagy vár is állhatott. Polla azt a véleményt fogalmazta meg, hogy Poszádka az egyik legjelentősebb és legkorábbi huszita erősségnek lehetett. Az erődítés fontos átkelőhely mellett létesült a Morva folyó itteni gázlóján. Polla 1962-es tanulmányban ismertette a huszita időszak, korábbi helyszíni kutatás során előkerült leletanyagát (Štefan Janšák 1929-1931 közötti információi alapján). A vár jelentőségét főként az előkerült fémleletek igazolják (fegyverek, lószerszámok, kéziszerszámok, használati fémeszközök).

A husziták osztrák határvidéki rablásai és fosztogatásai, felbőszítették III. Frigyes német-római császárt, melynek serege 1459 nyarán az erődítményt lerombolta. Miután ezt követően már nem említik az írott források, pusztulása végleges lehetett. A térképek azonban egészen a 19 századig jelölték az egykori erődítés helyét.

Az 1930 után kialakított régi gát, illetve a modernkori új védőgát építésének köszönhetően, napjainkban az egykori erődítésből már semmi sem érzékelhető a helyszínen. A várhelyet az új gát metszi, míg keletre mezőgazdasági terület húzódik.

Keserű László - 2025-2026

Források:

Belo Polla: Pamiatky hmotnej kultúry 15. storočia z Posádky pri Gajaroch. Zborník Slovenského národného múzea: História, 1962, roč. 56, s. 139.

Alexander Ruttkay: Slovenská archeológia XXIII-1, 1975