Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kismarton - Vár, városerődítés

Kismarton (Eisenstadt) városa napjainkban az ausztriai Burgenland tartomány székhelye, Bécstől 60 km-re délkeletre, Soprontól 22 km-re északra, a Lajta-hegység déli lábánál, a Vulka völgyében fekszik. A város és annak tágabb környezetében a Lajta vonulata, illetve a Vulka vidéke az őskor óta lakott térségként ismert. Az őskorból barlanglakások, a Burgstallon a hallstatt korban álló település, a római korból település és egy 5. századi gót temető került elő. A kora középkorban földvárról tesznek említést a források "castrum quod ferreum vocatur" néven, melyet III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai romboltak le 1118-ban.

A környék a 12. században az óbudai káptalan birtokában volt, majd tőlük vette meg III. Béla király. Imre király 1202-ben Korláth Benedek vajdának ajándékozta. II. András király Korláthot száműzte és a település újra királyi kézbe került, melyet 1241-ben a tatárok pusztítottak el. A település ezt követő első írásos említése, "Capella Sancti Martini" néven, egy 1264-ben keltezett oklevélben történik. Az írat IV. Orbán pápa Girold (óvári) pap számára néhány kápolnának birtokát erősiti meg. Ez a korai település valószínüleg egy kápolnából és néhány házból állhatott. 1296-ból mint "Martunzabou" a Gutkeled nemzetség birtokaként ismert, majd a helységet 1300-ban Zabumartunként (Szadad Márton) is említik, mely az eredeti magyar elnevezése. A 13. század végétől a 14. század közepéig a Gutkeled nemzetség birtoka. A Kismarton név csak a 14. században jelent meg oklevelekben.

1371-ben elkészült a várost övező védőfal, amelyet Kanizsai János építtetett ki. Zsigmond király 1388-ban vásártartási jogot biztosított a városnak. Ugyanebben az évben engedélyezte Kanizsai János érseknek zsidók betelepítését. A Kanizsaiak idején jelentősen fejlődött a település. Zsigmond király 1392-ben a Kanizsai család vendégeként tartózkodott a városban, Kanizsai Miklós tárnokmester testvérének az esküvőjén. 1405-1406-ban Vilmos osztrák herceg foglalta el. 1451-ben a Habsburgoké lett, mert Mátyás király cserében a császárnál lévő magyar koronáért lemondott Kismartonról, s több környező várról is (Fraknó, Kabold, Szalónak).

A magyar koronát Habsburg Albert özvegye, Erzsébet királynő menekítette III. Frigyes német-római császárhoz, a gyermek Ulászló számára III. Frigyes Ulászló gyámjaként trónkövetelőként lépett fel A császár tulajdonjogát a városra az 1463-ban soproni béke is megerősítette. Mátyás király 1477-ben hadat üzent III. Frigyesnek, s a harcok során 1482-ben sikerült Kismartont visszaszereznie, majd (Kőszeggel együtt) fiának, Corvin Jánosnak adományozta, 1488-ban. Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után I. Miksa a nyugat-magyarországi és ausztriai területekkel együtt Kismartont is visszafoglalta. Az országgyűlés elismerte az 1491-es pozsonyi béke pontjait, ezzel megerősítette a Habsburgok tulajdonjogát.

Az 1600-as évek elején a Magyar-Habsburg ellentétek következtében kirobbant felkelések ismét éreztették hatásukat a városban. Az 1606-os bécsi béke megsértése után folytatódnak a Habsburg-ellenes felkelések. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csatlakozott a cseh ausztriai rendek megmozdulásaihoz, s Bethlen 1619-ben hadisarcot vetett ki Kismarton lakosságára. Röviddel ezután, 1622-ben hadisarcot vetett ki Kismarton lakosságára. Röviddel ezután, 1622-ben II. Ferdinánd császár a soproni országgyűlésen ígéretet tett, hogy minden magyar várat visszacsatol Magyarországhoz.

Ugyanekkor Kismartont elzálogosította Esterházy Miklósnak. 1648-ban Esterházy László szerezte meg a várat, a város nélkül, amelyet III. Ferdinánd szabad királyi várossá nyilvánított. A városon belül, ekkor alakult ki két önálló rész: az Esterházy-birtok, illetve –kastély és a Freistadt (Szabadváros).

1683-ban gróf Thököly Imrének hódolt a város, aki a törökökkel együtt tartózkodott itt. 1701 után a mai Kálvária-hegyen ferences kolostor épült, s körülötte új település alakult ki, amely 1707-ben Oberberg-Eisenstadt elnevezéssel lett önálló.

A város egykori és napjainkban is látható erődítései:

Földvár és a 14. századi Vizivár

Az első erődítés a kora középkorban állt itt. Ekkor egy földvárról tesznek említést a források "castrum quod ferreum vocatur" néven  Erről Freisingi Ottó krónikája nyomán van tudomásunk. Ezt az erősséget pusztították el 1118-ban III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai a magyar trónért folytatott harcban. A tatárjárásig eltelő időszakban nincs adat erődítés újbóli létezéséről itt és 14. századi Gutkeled birtoklás alatt sem ismert ilyen.

A várost 1371-ben a Kanizsaiak kapták meg, mely ekkor földesúri mezőváros lett. I. Lajos oklevelében Kanizsai János özvegyének megengedi, hogy a Szarvkő várához tartozó Kismarton nevű mezővárosban várat építhessen. Ekkor veszik körbe kőfallal a várost. A későgótikus, négy saroktornyos vizivárat is a Kanizsaiak építették. Építési idejére a legkorábbi adat 1373-ról szól, de a különböző forrásokat is figyelembe véve az feltételezhető, hogy 1373 és 1392 közé tehető a vár építése.

1440 végén Kismarton még biztosan a Kanizsaiak kezén volt, Kanizsai Imre és Kanizsai Lászlóné ekkor fogadtak hűséget az özvegy Erzsébet királynénak, aki védelmet nyújtott a Kanizsaiaknak a szarvkői és kismartoni uradalmakban fosztogató Weitraher Mártonnal szemben. 1441-ben az özvegy királyné elzálogosította Nyugat-Magyarországot III. Frigyesnek. Kismarton ennek, vagy III. Frigyes 1445-ös hadjárata kapcsán került osztrák kézre. Kismartont 1482-ben Mátyás király foglalta vissza, amely Corvin János, majd rövidesen Szapolyai István birtokába jutott. A trónért folytatott harcokban Miksa révén ismét osztrák kézre került.

Bécs 1529-es, majd Kőszeg 1532-es ostromakor a törökök elfoglalják és kifosztják Kismartont. Ezután kezdődik a városfalak megerősítése, bástyák építése. A 17. század első harmadában Esterházy Miklós nádor (1583-1645) szerezte meg II. Ferdinándtól zálogba Kismartont. 1648-ban az elzálogosított részeket Ausztria újra magához szerette volna venni. Ekkor Kismarton polgármesterének, Paul Eisforthnak sikerült a várost 16 000 rajnai aranyforint és 9000 aranyforint értékü vörös bor ellenében kivásárolnia. Ezzel 1649-ben Kismarton szabad királyi város lett, míg a vár az Esterházyak tulajdonát képezte.

Esterházy Pál nevéhez fűződik, a már védelmi szerepet nem betöltő középkori vár reprezentatív kastéllyá való átépítése, Carló Martino Carlone olasz építész tervei szerint. Az épület középkori magját egy Hufnagl-metszetről ismerjük (1617). Ezt a késő-gótikus várkastélyt építette körül barokk palotával úgy, hogy a vár tornyait és falait körbeépítették kívűlről és belülről is. A csúcsíves saroktorony helyére hagymakupolák kerültek. A munkák 1663–1672-ig tartottak, melynek fő koncepciója a pompa és a kényelem volt. Az ekkor készített metszeteken, még kivehetően voltak az egykori vár árkai.

A kastély következő bővítését Esterházy I. Antal herceg (1738-1794) idejében végezték. Ekkor épült a balkon a déli homlokzaton, a kastély előtt a hercegi istálló és a gránátosoknak a főőrségi épület. A kastély északi része és kerti homlokzata már Charles Moreau francia építész 1794-1805 közti klasszicista átépítése során jött létre, amelynek megrendelője Esterházy II. Miklós herceg volt. A park felőli két északi tornyot részben lebontották, majd újra építették, így mind a négy torony egységes alacsony sátortetőt kapott. Ezzel kialakult az épület napjainkban is látható formája. Az egykori vár már csak a korabeli metszetekről, az ábrázolásokról és a kastély alaprajzi elrendezéséből köszön vissza ránk.

Városerődítés:

A város első erődítése a Kanizsaiak nevéhez fűződik 1371-ben. Ekkor veszik körbe kőfallal a várost, melyek az akkori városmagot övezték. A városfal egy sokszög által alkotott, nagyjából fekvő téglalap formájú területet határolt, beleértve a szintén ebben az időszakban épült vizivárat. A következő meghatározó építési peródusa a városerődítésnek a török hadjáratok utáni időszakban történik 1534-ben. Ekkor a városfalak jelentős megerősítése mellett, a védőbástyák építése is megkezdődött, beillesztve őket a város védelmi rendszerébe, melynek központi magja továbbra is az északnyugati sarokban elhelyezkedő vizivár volt.

A városfalak és bástyák napjainkban fennmaradt részei leginkább a Szent Márton dóm környezetésen láthatók. Ilyen a Lőportorony és a Dómbástya, melyet rendezvényekre is használnak. A látható városfalak nem ritkán polgárházak udvarában futnak. Az egykori városkaput és a falak nagy részét a 17. század végén a török fenyegetettség elmúltával lebontották.

Dóm - Szent Márton templom:

A Szent Márton dómtemplom a régi városmag dél-keleti szegletében áll. A templom elődje egy kápolna volt, amely a 13. században épült. Az új templomot ennek helyén emelték 1460 és 1522 között. A négyemeletes, nyeregtetős északi torony a saroktoronnyal 1520-ban készült el, míg a déli torony sosem épült meg.

A templom 1589-ben tűzvészben leégett. Újjáépítésére 1610 és 1629 között barokk stílusban került sor. 1904-ben neogótikus stílusban helyreállították. Kora barokk stallumai a hagyomány szerint a győri székesegyházból valók. 2002-2003-ban Paul Iby püspök a dóm átalakítása mellett döntött. A megvalósítást végző építésziroda olyan koncepciót alakított ki, amely a gót építészettől a jelenkorig ível.

A dóm a városerődítés egyik napjainkban is markáns szegletében áll. Erős falaival, magas tornyával, lőréseivel a város utolsó belső védvonalát képezte a városba betörő támadókkal szemben.

Ferences templom és kolostor:

A városerődítés északi részén álló Ferences templomot és a kolostort 1386-ban Kanizsai János egri püspök alapította. Az 1529-ben a törökök által elpusztított templomot, 1629-ben Esterházy Miklós gróf, a lakompaki ütközet előtti fogadalomként építtette újjá barokk stílusban. A templomban helyezte el azt a kegyképet, amelyet egy ferences barát hozott Itáliából. Az egykorú beszámolók szerint a kegykép előtt számos csoda történt és híres zarándokhely lett. A templom 1768-ban leégett, de 1772-re újjáépítették. A kolostor keleti részén található az Esterházy család kriptája. Itt nyugszanak az Esterházy család tagjai.

Összeállította: Keserű László - 2025

Források:

Juhász László: Burgenland, Várvidék - Lakitelek, 1999
Mohl Adolf: Török világ Kismarton vidékén - Sopron, 1901
Kismarton város honlapja: kismarton.eu
Az Esterházy-kastély honlapja
A város turisztikai honlapja: eisenstadt-tourismus.at
A www.varak.hu korábbi szócikke