Utolsó frissítés: 2025.12.04.
Tiszabezdéd református templom
Bezdéd neve puszta személynévből keletkezett. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű, tulajdonképpeni értelme az, akinek nincs ismert nagyapja vagy őse, ősök nélküli, máshonnan jött. A falu 1212-ben tűnik fel, mint Zsurkkal szomszédos település. 1336-ban peres ügyben említik az idevaló Doch-ot, egy évvel később a (Tomaj nb-i) Losonciak bezdédi tiszttartója, Ábrahám fia János bezdédi jobbágyokkal (cum iob-bus de eadem vidl. Thoma f-o Symonis, dak et Mich-e Chech dicto) Lóránd fia Tamás komorói birtokát pusztította.
Bezdéd falut már a XIV. század első feléből származó oklevelek a mai nevén említik. 1422-ben a Bezdédy, de egy évvel később már a dadai Móré család volt a földesura. A mult század elején itt volt Magyarországon a legnagyobb szeszfőző, melyet báró Ghillányi alapított. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején többek közt a következő birtokosai voltak: báró Ghillányi, báró Béhmer, Ormos, Erőss, Petrovay, Viczmándy, Orosz, Lónyay, László és Péczeli.
A tiszabezdédi templomról a legrégibb részletes leírás az 1809-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben maradt fenn. Ez szó szerint — helyenként magyarázatokkal és kiegészítésekkel — így hangzik: „Egy kő templom, mellynek hoszsza egy lábhijján 12 öl, a szélessége 4 1/2 öl, a magassága З 1/2 öl. Fél ölnyi vastagságú falaáll terméskőből és téglából egyveleg. A napkelet felől való vége fél hexagonum(hatszegű) formájú, a napnyugati vége pedig quadrát (négyszegű) formájú".
1809-ben még nem tudták a tiszabezdédiek megállapítani, hogy a templomuk mikor épült. A Kováts J. István által szerkesztett „Magyar református templomok” c. kiadvány szerint Tiszabezdéd „300 ülőhelyes temploma eredetileg görögkeleti szláv templom volt s valószínűleg az Árpádházi királyok uralkodásának vége felé épült”. Az idézett műben az is olvasható, hogy a bezdédi templom fala 1803-ban földrengés miatt dőlt ki, bár ezt az 1809-es feljegyzés egy szóval sem említi. Érthetetlen az is, hogy 1942-ben miért vélték görögkeleti eredetűnek a bezdédi templomot, hiszen az ilyen vallású templomban szentségtartó fülke — pasztoforium — nincs, illetve a főhajóhoz kapcsolódó két félköríves helyiséget(!) nevezik pasztoforiumnak. A legújabb műemléki leírás szerint a templom támpilléres gótikus szentélye a kőkonzolokkal, a csúcsíves, kúszóleveles szentségtartó fülke a XV. századból való. Az 1809-es jegyzőkönyvben említett, a bolthajtásban levő "juk”-ból nem a „temjénező”, hanem az örökmécses, az ampobna lógott, valószínűleg láncon a főoltár előtt, amíg a templom a római katolikusoké volt. Elgondolkoztató a szövegnek az a része, amelyben arról olvasunk, hogy az oszlopfejezeteken levő „emberképeket” a tiszabezdédiek letördelték, bemeszelték. Ez az akkori idők ellenreformációs tevékenységével magyarázható, vagyis azzal, hogy a római katolikus egyház bármit megtehetett a saját érdekében. Igaz ugyan, hogy az erőszakos templomfoglalások a XVIII. században megszűntek, de a klérusnak más lehetősége is volt a hatalma bizonyítására. Csak egy példát említünk: 1784-ben, a Türelmi Rendelet után három évvel a nagyváradi püspök elrendelte: a reformátusok temetés alkalmával sem a háznál, sem az utcán, sem a sírnál nem énekelhetnek. Többszöri tiltakozó levélváltás után a Helytartótanács vonta vissza ezt az elképesztő rendelkezést. A reformátusok tehát úgy védekeztek, ahogy tudtak, a bezdédiek a maguk módján, mert féltek Mária Teréziától.
Tiszabezdéden a református templom mennyezete tükörboltozatos. Egykori, feltehetően XV. század végi boltozatainak színvonalára utalnak a szentélyben megmaradt figurális konzolos gyámok, melyekről csavart vájatú oszloptörzsek indulnak a boltvállak aláfogására. Ebben az esetben a boltozatok pusztulásának körülményeit is ismerjük a református egyház jegyzőkönyvéből, amely szerint a boltozatot 1834 októberében földrengés rongálta meg. A rövidesen megépített síkmennyezet nem csökkentette, sőt növelte a levegős térhatást. Az elődök iránti tiszteletből, vagy csupán a dekorativitás miatt — meghagyták a gótikus gyámokat, amelyek féloszlopokat és boltozati vállakat hordhattak. Nekünk ma az eltérő viszonylatokat tudják jelezni a két szerkezet — régi és új — között. A tiszabezdédi templom az egyhajós típushoz tartozik, de hajójáról, sajnos, már nincs mit feljegyeznünk, mert legújabban teljesen átalakították.
A templom körül lehetett a tatárjárás előtti temető. A templom kerítésének építésekor gyűrűket és S végű hajkarikákat találtak sírokban. 1983-ban csatomaásáskor bolygattak meg 15-20 Árpád-kori és középkori - a templom körüli temetőhöz tartozó - sírt. 1989-ben egy újabb sírt találtak földmunkáknál.
Forrás:
Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003) Katalógus-Tiszabezdéd (társszerző: Révész László)
Műemlékvédelem, 1990 (34. évfolyam, 1-4. szám)1990 / 3. szám / Császár László: Régebbi épületek újabb térlefedései
Szabolcs-Szatmári Szemle, 1991 (26. évfolyam, 1-4. szám, különszám) 1991 / 3. szám - TAKÁCS BÉLA: Adatok a tiszabezdédi és a vámosoroszi református templom történetéhez
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 74. évfolyam (1940)49-50. szám / Lux Géza: A Nyírség középkori építészeti emlékei II.
Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1997 (32. évfolyam, 1-4. szám)1997 / 3. szám
