Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lánzsér vára

A lánzséri vár egykor Nyugat-Magyarország leghatalmasabb erődítménye volt, amely ma is Közép-Európa egyik legnagyobb várromja. A 310 méter kiterjedésű vár még napjainkban is érezteti egykori erejét, romjaiban is impozáns.

A vár legrégibb része, az annak magját képező lakótorony még a 12-13. század fordulóján épült /Lánzséron a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már 1158-ban lehetett legalább egy lakótorony/. A tornyot és az ahhoz csatlakozó késő gótikus udvart négy falgyűrű veszi körül. A belsővár lakószárnyait a 17-18. századokban barokk stílusban bővítették. A vár védőgyűrűi, árkai, kapui a 16-17. században készültek el.

A külső védőfalat sokszögletű és kerek bástyákkal erősítették meg, a falak között árkok húzódnak. A várhegy keleti részén hatalmas, udvarszerű szárazárok lett kialakítva. Az első várkapun az 1668-as évszám olvasható, a második és a harmadik kapu fölött torony emelkedik. A negyediknél pedig egy rusztius díszítésű fülke látható.

A sokszögletű lakótorony (donjon) nyugati fala 10 m vastag, keletről egy gótikus lakószárny (15.sz.) csatlakozott hozzá. Itt még ma is felismerhető a falon az egykori boltozat nyoma, valamint a harmadik emleten a lakótoronyba átvezető ajtónyílás. A belső udvarról nyíló lépcsőház már a barokk korban épült.

Története:

A várat stájer Erchinger-család építette a 12.század második felében (Landesere). 1222-ben már a későbbi nádor, Szák nembéli  Baroch (Bárcz) fia Miklós tulajdona. Egyes források a vár építését is neki tulajdonítják. A vár 1250 körül a királyra szállt vissza, miután Miklós utóda, Herránt, fiú örökös nélkül halt meg.

IV. Béla 1263-ban örökös joggal (jure perpetuo) az Aba nembeli Lőrinc soproni főispánnak, az Athinaiak ősének adományozta Lánzsér várát. Ekkor említi először oklevél "Castrum Laanser" alakban. Lőrinc fia Lőrinc 1289-ben nem volt hajlandó Albrecht osztrák herceghez pártolni, aki más határszéli várakkal együtt elfoglalta a várat és csak a III. Andrásccsal 1291-ben megkötött hainburgi béke után adta vissza.

A 15. század elején Garai Miklós nádor birtokába került. 1435-ben azonban már a Fraknóiak ültek a várban. Alig tíz évre rá (Fraknói) Vilmos gróf  zálogosította el Albrecht osztrák hercegnek 150.000 arany forintért Fraknó, Kabold és Lánzsér várait egész uradalmaikkal, összes javaival.

Mátyás király urakodása idejé a Habsburg zálogban lévő Nyugat-Magyarországi területek visszaszerzését Rozgonyi Sebestyén és a Kanizsaik folytattak hadjáratokat. Mátyás király 1482-ben Grafeneek Ulrichnak ajándékozta a várat, akik 1495-ben Weispriach Ulrich követett a tulajdonosok sorában.

Halála után özvegye, Gertraud von Hohenwart, nem volt hajlandó átadni II. Ulászló királynak a megürült uradalmat, hanem egy Magos Ferenc nevezetű rablólovagot fogadott fel embereivel egyetemben. Magos Ferenc rablólovag a lánzséri várból tartotta rettegésben a környéket. Ezt megelégelve 1512. szeptemberében II. Ulászló király utasítja Sopron városát, hogy Lánzsér várának ostromához segítséget küldjön. Végül ez nem következett be, mert az özvegyet elfogták és három évre tömlöcbe vetették. A vár végül Weisspriach Jánosé lett.

1548-ban az a Teuffel Erasmus vásárolja meg, majd halála után Lánzsért Oláh Miklós esztergomi érsek szerzi meg szintén vásárlásssal. Később a Császár-, majd a Dersffy-család tulajdonában volt a vár, amely 1612-ben került az Esterházyak birtokába (Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Ferenc lányát, Orsolyát és hozományba kapta a lánzséri várat). 1668-ra Lánzsér egy korszerű, tágas erődítménnyé vált.

1707-ben a Rákóczi elleni hadjárat idején osztrák katonaság szállta meg a várat. Még ezen év július 11-én a lőportorony felrobbant és az épületek nagy része levegőbe repült. A várat az Esterházyak ezt követően nagyrészt helyreállították, de az 1772-ben keletkezett tűzvésznek áldozata lett a vár.

A lánzséri uradalom központját ekkor helyezték át Lakomparkra (Lackenbach). Az időközben eltelt több mint kétszáz év óta romokban áll a nyugati végek legnagyobb erődítménye. A kívülről bevehetetlen vár belülről esett szét.

Lánzsér vára jelenleg is az Esterházy család kezében van. Alapítvány üzemelteti az időközben fákkal benőtt nagy kiterjedésű romokat, amely tavasztól őszíg látogatható.

Források:

Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)

Németh Adél: Burgenland (Budapest, 2003)

Nagy Imre: Sopron vármegye története

Csorba Csaba: Legendás váraink

Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647

Dominkovits Péter: Az Esterházy család a 17. századi Sopron vármegyében