Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szulyó vára

Szulyóváralja (Súľov-Hradná) a Vág folyó völgyben fekvő Nagybiccse városától 10 km-re délre fekszik. A festői falu Szulyó és Hradna egyesítésével 1899-ben jött létre. Patkó alakban veszik körbe a középhegységi arculatú Szulyói-hegység leglátványosabb részének tekinthető Szulyói-sziklák.

Szulyót 1193-ban „Sulo” alakban III. Béla király adománylevele említi először. Ebben a király a falut a dalmát háborúkban tett szolgálataiért más birtokokkal együtt Vratislav nevű trencséni várjobbágyának adja. 1318-ban „Zuloch”, 1336-ban „Zovlo”, 1408-ban „Zwlo”, 1443-ban „Swlow” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Szulyovszky, a Hradnyánszky és Szirmay családok birtoka volt. 1546-ban Vágbeszterce várának ura, a Podmaniczky család birtokában állt.

A falutól északkeletre, a völgy fölé magasodó Rohács-csúcson állnak Szulyó várának csekély maradványai. A tatárjárás után, IV. Béla király ösztönzésére, az országban nagymérvű várépítkezések indultak meg.  Ennek keretében emelhették Szulyó várát magánbirtokosai, a nehezen megközelíthetö vadregényes sziklavidéken a 13 század második felében. 1300-as évek elején, a Vág folyó völgyének más váraihoz hasonlóan, Szulyót is megszállták a trencséni oligarcha, Csák Máté katonái. A tartományúr halálát követően 1321 után királyi kézbe került. A kicsiny méretű erősséget szinte alig említették meg a középkori oklevelek.

Amikor 1529-ben Szulejmán török szultán hatalmas seregeivel Bécs városát ostromolta, a vele szövetséges Szapolyai János magyar király dunai naszádosaival támogatta a hadműveleteket. Ennek parancsnoka Szirmiai Sebestyén azonban átállt a Habsburg király pártjára. A továbbiakban a nemesúr bátor tettekkel – amiket a német vallásháború a „schmalkaldeni” hadjárat idején hajtott végre – elnyerte V. Károly német-római császár kitünteto figyelmét. Így Sebestyén úr a császár ajánlólevelével tért vissza a Magyar Királyság földjére. Itt a császár öccse, Habsburg Ferdinánd király kamarai tanácsosává tette meg, egyúttal neki adományozta a szulyói váruradalmat is. A nemes úr alapította meg a Szulyovszky nemesi famíliát, akik az egész középkoron át birtokolták a kisméretü erösséget.

Az 1703–1708 közötti időszakban egész Trencsén vármegye, kisebb-nagyobb megszakításokkal – az erős trencséni és beckói várak kivételével – a felkelö kurucok ellenőrzése alatt állt. A birtokos Szulyovszkyknak sikerült a nehezen támadható Szulyó várát megvédeni II. Rákóczi Ferenc katonáinak támadásával szemben. A Rákóczi szabadságharc fordulópontját jelentő vesztes trencséni csatát követően a kurucok kénytelenek voltak kivonulni a vármegyéből. Miután a szulyói vár urai hűségesek maradtak a Habsburg császárhoz, az erősség elkerülte a környék legtöbb várát lerombolásra ítélö parancsot.

Szulyó vára 1730-ban is lakható állapotban volt. Az ekkor történt birtokfelosztás alkalmával a rokonság tagjainak külön-külön részeket jelöltek ki a középkori erősségben. De a birtokos családok már a völgybeli jobbágyfalukban megépült kastélyaikban éltek. A vár felügyeletére közösen tartottak őrt és közösen fedezték a fenntartási költségeket. A jórészt lakatlan, kényelmetlen sasfészek romló állagát helyreállítani egyre többe került. Szulyó várának sorsát 1763-ban egy pusztító tűzvész végezte be.

A romokat az elkövetkező évszázadok idöjárás viszontagságai igen nagymértékben megrongálták. A vár jelentős része a sziklafelszínig elpusztult. Az ezredforduló környékén egy kisméretű helyiséget boltívvel fedtek le, míg a legmagasabb sziklatetőre való feljutást vaslétra beépítésével oldották meg. Az elmúlt években szintén végeztek kisebb állagmegóvó munkákat. Azonban sűrgös régészeti feltárásra és további helyreállításra lenne szükség, a kirándulók által szívesen felkeresett Szulyó várában.

A vár rövid bemutatása napjainkban: A fantasztikus formákat nyújtó mészkösziklák között, 652 méter magasságban, szinte felismerhetetlenül elbújva állnak a szulyói vár egyre fogyatkozó omladékai. Az erősségbe kanyargós sziklalépcsőn tudunk feljutni. A kapun belépve egyre magasabb szintekre érünk. Az ég felé törö sziklák közül, három a többiek fölé magasodik. Az ezek közötti réseket fallal zárták le, így alakítva ki a kisméretű várudvart.

Jobb kéz felé még látható egy kőfal, benne ablaknyílásokkal. Ez a szulyói vár legjobb állapotban megmaradt részlete. Tovább haladva egy szük nyíláshoz érkezünk. A kaput úgy alakították ki, hogy egyszerűen elfalazták a két szikla közti hasadékot. A kőfalak napjainkra már nehezen kiismerhetö szövevénye, egy meredek sziklacsúcsra vezet. Itt valószínűleg egy torony állhatott, de a csupasz sziklán semmi nyoma nem maradt. A szulyói vár jó része elpusztult az évszázadok során, így az ide látogatóknak csak a rekonstrukciós elépzelésen tudnak egyfajta képet adni, milyen is lehetett az egykori vár kinézete.

Források:

Csorba, Marosi, Firon: Vártúrák kalauza III. 1983 - 169. 170. old.
Burgen und Schlösser Slowakei 1990 - 188. 189. old.
Mednyánszky Alajos: Festöi utazás a Vág folyón… 1825 - 61. 63. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady III. 1935 - 109. 127. old.
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku 2002 - 118. 119. old.

Összeállította Szatmári Tamás - 2004, aktualizálta Keserű László - 2024