Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Brassói-havasok ÉNy-i lábánál, a Barcaság síkságának DNy-i szélén, a Vidombák-patak mellett fekszik Keresztényfalva (Neustadt, Cristian) község. A helység először 1362-ben jelentkezik a forrásokban. 1367-ben villa Cristiani, 1377-ben Noua Civitas, 1552-ben Kereszthenfalva formában fordul elő. 1718–1719-ben pestisjárvány, majd 1814-ben tűzvész pusztított a faluban.

A település temploma Szent Miklós tiszteletére épült a XIII. században, késő román stílusban. A háromhajós bazilikát a harangtoronnyal valószínűleg 1270-ben emelték.

A nyugati kapu kiépítése román stílusú, részleteiben a korai gótikához lehet számolni. A háromszorosan bélletelt kapu oldalfalazati benyílóiban három kerek oszloppár áll. A kehely formájú oszlopfő nyaka baloldalt levélrügyekkel, jobboldalt szőlőindákkal és palmettával mintázott. Az oszlopok a kapuívben bordázottan folytatódnak, ezek között további minták figyelhetők meg. E kapu oszlopfőivel kerci hatást mutat, sőt az esztergomi királyi kápolna rokonának tekinthető. Kortársa a kapu feletti ritka szép rózsaablak. Kerci hatást árulnak el a Jézus, ill. Agnus Dei díszítéssel készült boltozati zárókövek. Az Agnus Dei a barcaszentpéterivel rokon, valószínűleg ugyanazon mester alkotása.

A templom harangtornya négyzetes alaprajzú, oldalhossza 11,8 m, földszinti falvastagsága 2,9 m. A földszint keresztboltozattal van megerősítve. A második emelet a főhajóba nyílik és egy nyugati karzatot képez.

Középkori még a három harang és a keresztelőmedence. A régi toronyhoz 1839–1841-ben új csarnoktemplomot és sokszögű szentélyt építettek, lebontva a régit. A belső tér klasszicista stílusú.

A templomot még a XV. században magas várfallal vették körül, melyből 9 bástya emelkedik ki, négyszögű, nyolcszögű, köridomú változatokkal. Az erődtemplomot 1611-ben Báthori Gábor foglalta el. Ezt követően 1654-ben a nyugati oldalon a külső falhoz egy ötszögű tornyot építettek és a falakat vizesárokkal övezték. Mindezen erődítési munkálatok ellenére 1658-ban a tatárok ostrommal bevették és felgyújtották. 1704-ben a templomerődöt megszállták a kurucok, akik 1707-ig innen zaklatták a többségében német lakosságú környéket. 1899-ben a terménykamrákat és a gyilokjárót lebontották.

A templomot napjainkban is ovális várfal veszi körül. Ezt kifelé egy második fal nagyrészt megduplázza. Délnyugaton egy kaputorony magasodik elővédművel. A belső fal 1,5-2 m vastag és 6-10 m magas. A külső 1 m vastag és 3-4 m magas. A belső falat eredetileg kilenc, a falhoz épített torony erősítette, ebből nyolc még ma is fennáll. A fa gyilokjáróból, ami a kerítőfal belső oldalán futott, már csak a perem és a gerendafészkek vannak meg. A félkör alakú kapumű délnyugaton egy belső udvart határol, melybe ma a déli oldalról lehet bejutni. Az előudvarból a templomvár udvarába egy csapórácsos kaputornyon át vezet az út. A külső falazat a déli oldalon összeköti a négyzetes tornyok külső sarkait. A várfal régi freskómaradványai Zakariás prófétát ábrázolják, amint a mellette álló, de már lekopott képre – feltehetően a megváltóra – mutat. A XV. században készülhetett. Sajnos, ma mészréteg takarja.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 667-668.