Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szűz Mária pálos-kolostor, Csatka

Csatka község Komárom megyében a Bakony északi részén egy festői szépségű völgyben terül el, 259 m magasságban. Először a középkorban egy 1335-ből származó záloglevél említi. A csatlaki nemesek zálogba adták a csókakői várkapitánynak. A 14. században Konth Miklós nádor birtoka. A helységnek már ekkor mezővárosi rangja volt. A nádor telepítette ide az egyetlen magyar alapítású szerzetes rendet, a pálosok rendjét, és építtetett számukra kolostort 1357-61 között az "Irgalmasság Anyja" tiszteletére. Az alapítót ennek kriptájába temették el 1367-ben. 

A kolostor birtokai : Csatkán kívül Koromlya (1483), Répcze (1422) és Tenyő vagyis Tinye (1398)

Az Újlaki-rokonság a magyar alapítású pálos remeterendet is támogatta. Ez a korabeli gyakorlathoz illeszkedik, ugyanis a pálosok — a ferencesekhez hasonlóan — különösen a főúri és a nemesi családok körében voltak népszerűek, így ők alapították a legtöbb kolostorukat. Kont Miklós nádor a királyi adományként birtokába került Veszprém megyei Csatkát, tartozékaival együtt, különleges áhítattól vezérelve a remetéknek adta, hogy ott kolostort építhessenek. 1357 tavaszán már folytak az építkezések, amint az alapítólevélből megtudjuk. A felépült két pillérsorral és sokszögzáródású szentéllyel ellátott gótikus templom az úgynevezett „ál-háromhajós" típusba sorolható. A kolostortemplomot Demeter veszprémi püspök szentelte fel Szűz Mária tiszteletére 1390-ben. Miklós nádor végrendeletében két budai házát hagyta a kolostorra. Halálát (1367) követően özvegye, Klára, valamint fiai, Miklós és Bertalan több ízben adományokat tettek a csatkai pálosok javára. 1374-ben egy az Inota folyó partján fekvő, Tényő birtokukon lévő malomhelyet ajándékoztak a remetéknek. Az adománylevélben a saját, valamint felmenőik üdvössége mellett a Szűz Mária iránti különös tiszteletüket is hangsúlyozták. 1394-ben a nádor özvegye juttatott egy tényői mansiot a szerzeteseknek ismételten a Szűzanya iránti áhítattól vezérelve. 1400-ban a néhai nádor unokái, László és Imre mesterek adományoztak egy, a budai várban lévő telket a rajta álló kő- és faépületekkel a kolostor felújítására. Az oklevélből azt is megtudjuk, hogy e kolostor szolgált felmenőik végső nyughelyéül. 1422-ben pedig a néha Újlaki Imre macsói bán özvegye, Katalin adta ékszereit a kolostornak férje és a saját üdvösségéért. A néhai nádor dédunokája, Miklós vajda számára is fontos volt elhunyt felmenői lelki üdvéért imádkozó szerzetesközösség támogatása. 1451-ben 25 aranyat adott a kolostornak, ami a tekintélyes vagyonnal rendelkező báró számára nyilván jelentéktelen summának számított. Az alacsony összeg és az a körülmény, hogy Komárom megyei dikátorok fizették ki a beszedett adóból — természetesen Újlaki számlája terhére — azt is jelzi, hogy a vajda szinte napi kapcsolatban állt a rendházzal, nem csupán egy-egy jeles esemény kapcsán adományozta meg birtokokkal, nagyobb összeggel a közösséget. 1455-ben Garai László nádor adományozott egy szőlőt a kolostornak, melyet egyrészt Boldogságos Szűz iránti tisztelete, másrészt pedig — ahogy maga a nádor fogalmazott — Miklós vajda és bán kérésére tett. 1465-ben, a szerzetesek panasza következtében, Miklós meghagyta kaposújvári várnagyainak, hogy a vár uradalmához tartozó falvak jobbágyait ne akadályozzák a csatkai pálosok két malmának használatában. Az adatokat áttekintve nem meglepő tehát, hogy a csatkai szerzetesház a család támogatásának (is) köszönhetően a magyar provincia legjelentősebb rendházává fejlődött. 1487-ben már a csatkai kolostor könyvtárát is említik. A szentély falába Szentléleky Miklós Ákos reneszánsz sírkövét falazták 1516-ban.

A kolostor igen szépen virágzott 1543-ig, amikor Csatkát a kolostorral együtt elpusztították a törökök. Csupán romos falak maradtak belőle az 1779-es vizitáció szerint. A középkori templom és a kolostor faragott kövei sok falusi házba beépültek. 

Az újjászületés 1723-ban indult meg, amikor Radoványi Özséb pápai pálos perjel telepeseket hozatott Győrszentmártonból. A pálosok már nem települtek vissza Csatkára. Helyettük a móri kapucinusok pasztorálták a környéket beleértve Súrt is. 1729-ben Acsádi Ádám veszprémi püspök újra felállította a súri plébániát és filiaként hozzácsatolta Csatkát.

A hívek számára 1738-ban fatemplomot emeltek, de ez 1779-re használhatatlanná vált. A falu közepén romokban heverő gótikus templomot 1790 körül barokkizálták. Átalakított formában ma a hossza 36 m, szélessége 15,5 m. A négy-négy oldalkápolna - falain szűk átjáróval - a főhajóba nyílik. így az egyhajós templom valójában háromhajóssá lesz, a kápolnák átjáróinak igénybevételével a főhajó belülről megkerülhetővé válik. 1792-ben önálló egyházközség lett, 1805-től saját iskolával rendelkezett. 

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom teljes felújítására 1970-72-ben került sor. 

Forrás:

Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága. Az Újlakiak példája 

Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861) - (Forráskiadványok Budapest, 1999) - Jegyzetek

Weisz János OFM: Csatka Története

Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza - A TELEPÜLÉSEK LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - CSATKA

Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000) - Joó Tibor: A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdaság- és művelődéstörténeti jelentősége

Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai a középkorban - Szerzetes egyházak