Utolsó frissítés: 2026.01.25.
Az első, eddig ismert okleveles adat szerint Somlószőlős, középkori nevén Szőlős, az 1180-as években a tihanyi apátság birtoka volt. A falu nyelvészeti vélemény szerint —„szőlőműveléséről vette nevét". Az utóbbi megállapításnak látszólag ellentmond a tihanyi apátság birtokainak 1211-ből fennmaradt összeírása, amely szerint a Bakonyon túl fekvő Szőlősön az apátsági birtok lakói jobbágyok, tehát katonai szolgálatot teljesítő fegyveres lovasok, az oklevél szerint három nemzetségből.
A somlószőlősi templom Nagyszőlősnek volt a plébániatemploma. Okleveles említései későiek: egy 1469-ből fennmaradt oklevél említi először Szent György tiszteletére emelt egyházát. Plébánosa 1376-ban, 1495-ben és 1523-ban kelt oklevelekben szerepel. A nagyszőlős-kerta- kisszőlősi uradalmat 1473-ban, a Vezsenyi család kihalta után, Kinizsi Pál kapta meg Mátyás királytól a többi Vezsenyi-birtokkal. Nagyszőlős a középkor végén virágzó település, az akkori Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, 1488-ban 77 frt adót fizetett. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy mezővárossá fejlődjék.
A nagyszőlősi templom az 1530— 1540-es évektől a falu luteránus lakóinak temploma volt. A XVII. század végének török háborúi időlegesen újból tönkretették a falut. Mikos Ferenc győri kanonok, aki 1698-ban püspöke megbízásából egyházlátogatást tartott a pápai főesperesség területén, s ezen belül Nagyszőlősön is. A templomot — amelyet Szabó György luteránus prédikátor vezetésével az evangélikusok használtak majdnem teljes épségben, bár nagyon rossz állapotban találta. A leírás szerint a falun kívül, alacsony dombon álló, Szent György tiszteletére emelt templom boltozott szentélyével, síkmennyezetes hajójával, falazott oltárával, kőből épített tornyával a mai képet idézi. Kórusa teljesen elpusztult, kőből emelt szószék volt benne. A körülötte levő temetőt kőfal övezte. Feltűnő, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvben ismertként említik a templom titulusát, holott a pápai főesperesség ugyanakkor meglátogatott középkori eredetű templomairól állandóan azt írják, nem tudni, melyik szent tiszteletére emelték.
Az 1698-as egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint Nagyszőlős temploma középkori formájában, változatlanul érte meg a török veszély elmúltát, az ország felszabadítását. A Zichyek 1724-ben újjászervezték a falu katolikus plébániáját, az ősi templomot visszavették az evangélikusoktól. A következő évben helyreállították a templomot is. Az újjáépített és újonnan felszerelt templomot 1725-ben Szent Mihály tiszteletére szentelték. 1760-ban építették az északi sekrestyét. Az 1779-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesülünk, hogy 1771-ben újabb helyreállítás történt. Később több kisebb-nagyobb javítás és átépítés történt, végül 1946-ban háborús sérüléseiből állították helyre a templomot, ekkor a toronyra új sisak került.
Az első periódus, a román kori templom hazai Árpád-kori falusi templomaink jellegzetes példája. Csak hajóját ismerjük, déli oldalon Agnus Dei domborműves kapujával. Az elpusztult szentély minden valószínűség szerint félköríves alaprajzú volt, déli és keleti oldalán egy-egy ablakkal. Ezt a templomformát a XII—XIII. századi Magyarországon mindenütt megtaláljuk, még méreteikben is közel hasonlóak.
A második periódus, a gótikus bővítés építésének korát már könnyebb megközelítenünk. Ha leválasztjuk az első periódustól, olyan templom áll előttünk, amely méreteiben, alaprajzi arányaiban, sőt részleteiben is közelebb áll a megszokott román kori templomokhoz, mint a gótikusokhoz. Gótikára csak sokszög alaprajzú, támpillér nélküli szentélye és ablakainak, diadalívének csúcsívei emlékeztetnek. … a gótikus bővítést és a nyugati torony építését még a XIII. század végére kell időzítenünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a román kori első templomot a század elejére, talán a XII. század végére helyezhetjük.
A templom körüli temetőt a hosszában megkettőzött templom körül valószínűleg a XIV. században vették körül kőfallal. A fallal körülvett templomot a középkor századaiban nem módosították, változatlan formában állt a török hódoltság idejéig. A XIV. század vége felé a falu új földesurai, a Vezsenyiek, belsejét kifestették.
A templom XVI —XVII. századi sorsát nem ismerjük. Tudjuk, hogy a falu többszöri időleges pusztulása ellenére sem néptelenedett el. A felszabadító háborúk után újból virágzó település volt, amelyet 1716-tól egyes összeírások mezővárosként emlegettek. Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szavaiból azonban arra következtethetünk, hogy a megismétlődő törökdúlások hatására a templom pusztulásnak indult.
1725-ben, amint a Zichyek által kötött, erre vonatkozó szerződésekből láthattuk, újjáépítették a templom romos tornyát. A hajó, a szentély és a torony új tetőt és tetőfedést kapott, két pilléren álló új kórust emeltek a hajóban. A falkutatás eredményeiből tudjuk, hogy a templom belsejét és nyilván külsejét is újravakolták.
A történeti adatok alapján az 1760-as évekre helyezhetjük az északi sekrestye építését. Ekkor falazták be a szentély középkori ablakait, illetve újat törtek déli oldalára, és új tetőt is kapott a templom. Az állandó javításokon (pl. 1771) kívül száz évig semmi változás nem történt a templom építményében, csupán a szentély kifestését meszelték át már a XVIII. században. 1877-ben a templom déli oldalára a Zichy család Ferraris-ága által építtetett kriptát emelték a lebontott körítőfal anyagából.
A templom helyreállítása két szakaszban történt. 1965—66-ban az egyházközség és a plébánia készíttette az új tetőt, amelyre a szentély felett műemléki palából, a hajó felett pedig hódfarkú cserépből készült új fedés. A második szakasz az OMF által 1969 —1971-ben végzett helyreállítás volt.
Koppány Tibor: A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása
