Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csák - CiacovaRomániaBánságTemes vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Csák (Ciacova) község a Bánság központi részén, a Temes és a Berzava közötti területen sík vidéken, az itt D–DNy-ra tartó un. Csákovai-Temes (vagy másként Temeság) mellett fekszik.

Nevei: 1335-ban Chaac, 1334-ben Chag, 1335-ben Chak, 1370-ben Tothcsaak, 1397-ben Chaak, 1421-ben oppidum (sub castro) Chaak, 1828-ban oppidum Csakovár, 1851-ben Csákova, Csákovár, 1913- Csák.

A várat talán a király építtette, de ennek pontos idejét még homály fedi. Luxemburgi Zsigmond király Zsidói (Csáki) Miklósnak és Györgynek adta, valószínileg 1394-ben, amikor Miklóst temesi ispánná tette. 1395-ben visszacserélte, majd 1401-ben végleg átengedte nekik az erősséget. Ezóta utódaik, a Csákiak birtokolták (1421). Csáky Ferenc 1463-ban vizesárokkal és palánkkal erősítette meg. 1551-ben a török szállta meg Csák várát, aminek falai között aztán 1697-ig benn is ült, ekkor Savoyai Jenő sikeres délvidéki hadjárata következtében hagyták el a várat.

A török hódoltság idején a vár vizesárokkal és fallal övezett, bástyákkal védett kisebb méretű erősség volt, melynek legerősebb részét a magasba nyúló lakótorony jelentette (ennek öt emelete most is áll), szintjein a börtön, kiszolgáló helységek, lakószobák és az őrség szobái kaptak helyet. A karlócai béke (1699) értelmében 1701-ben császári hadmérnökök irányításával rombolták le a várat.

A Temes holtágának partján fekvő várból mára a viszonylag ép lakótorony maradt fent. Méretei: 10,50 x 9,80 m, a falvastagság alul: 2,70 m, de belül minden egyes szinten lépcsőzetesen visszaugrik egészen 1,10 m-ig, magassága: 23,70 m. Téglából épült, földszintből és három emeletből áll, felül nyitott terasz zárja le. Sarkait 8 m magas támpillérek (1,05 x 1,50 m) erősítik, ezek lépcsőzetesen csökkenve végül 0,20-0,25 m vastag rizalit formájában érik el a vár fokát. Délnyugaton a sarok mindkét oldalát támpillérek támasztják. További két támpillért helyeztek el az É-i és a K-i sarok mellé. A hetedik támpillér a DK-i oldalon található, nagyjából azon a helyen, ahol belülről falba mélyített lépcső vezet az emeletre. A magas földszint félköríves boltozattal volt fedve. A felső terasz 1,25 x 0,90 m-es pártázat fokokkal rendelkezik, egymástól 1 m-es távolságra. A felső szintekre vezető, félköríves záródású bejárat a földszinten a DK-i oldalon nyílt. Innen indul a fal vastagságában kialakított lépcső, amely fokozatosan csökken 1,20 m-től 0,75 m-ig.

Ugyanazon a helyen, szintén a fal vastagságában egy másik bejárat nyoma is látható levezető lépcsővel, amely időközben feltöltődött. A falakban kis, keskeny ablakok sorakoznak, egyesek félköríves záródással: kettő az első emelet, négy a második emelet és öt a harmadik emelet szintjén. Az ablakokat kissé átalakították az idők során. Úgy tűnik azonban, hogy az építmény jó állapotban maradt ránk. A lakótornyot a 13. század végére, a 14. század elejére keltezték, s ehhez legfontosabb érv az ablakok félköríves záródása volt. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az adott korszakban már használták a csúcsíves záródást is.

A tornyot egy 1701-ben teljesen elpusztított erődítmény vette körül, amelynek nyomai ma már nem láthatók. A karlsruhei levéltár egyik alaprajzán látható egy közel négyzetes alaprajzú vár hat bástyatoronnyal. Az épületegyüttest sánc és árok vette körül. Egy másik külső árok kiegészítette a mocsaras vidék által biztosított védelmet.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 143-144.


GPS: É 45° 30.898 (45.514965)
K 21° 7.345 (21.122419)

A messziról is jól látható lakótornyot a község nyugati részén, közvetlenül a vasútvonal mellett találjuk.

Várak.hu mobil applikáció