Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szuha, Várbérc

A Várbérc Szuha belterületének DK-i szélén levő 382 m-es magaslat, amely a Nagy-patak völgye fölé emelkedik 50 m-rel. Észak és nyugat felől meredek a hegyoldal, kelet és dél felől lankásabb, utóbbi oldalon lehet leginkább megközelíteni.

A vár platójának alakja lekerekített sarkú háromszög. Felülete erősen bolygatott, de néhol habarcsos falmaradványok is láthatók a sűrű bozótban. Kimagasodó közepén nagy mélyedés jelzi az 1969-ben feltárt torony helyét. A plató pereme jól követhető, átmérője 49 m, illetve 32 m. A perem alatt 5-6 méterrel alacsonyabb szinten árok fut körbe, amely azonban az északi és nyugati oldalon csak terasz alakjában figyelhető meg, a délnyugati oldalon pedig kb. 30 m hosszan hiányzik. Az árok északkeleti sarkában egy nagyobb gödör és egy bevájt üreg újkori bolygatás eredménye. A délkeleti oldalon a plató pereme és az árok között még egy rövid terasz húzódik, mindössze 15 m hosszan).

Először Vályi András, majd később Bartalos Gyula is említi. Pásztor József mint „középkori várkastélyt” szerepelteti, egyúttal egy nagy kútról és templomról is ír, de ezek helye nem ismert. Patay Pál a kisméretű középkori várak közé sorolja, majd Gajzágó Aladárral együtt leírását is adja, közepén falazott toronyra következtetve.

1964-ben Horváth István a vár területén és várhegy oldalában kerámiát és habarcsos köveket gyűjtött. Leírta, hogy a vár észak-keleti oldalán lefelé haladó, a homokkőbe vágott „alagút” található. 1965-ben Gádor Judit járt a helyszínen, amikor egy rablógödörben habarcsos köveket figyelt meg, amelyekből kőépítményre következtetett. 1969-ben pedig ásatást végzett a vár területén, amelyről Farkas Pál készített felmérést.

Ekkor középen, a legmagasabb részen kissé szabálytalan négyzet alaprajzú torony alapfalainak egy részét tárta fel. A torony belső mérete 5×5 m-nek bizonyult, de a déli oldal 40 cm-rel hosszabb volt. Külső mérete 8 × 8,5 m, falvastagság 1,9-2,0 m. A toronytól dél-nyugatra, 10 méterre egy 1,8 m széles, északra pedig 5,4 m-re egy 1,1 m széles fal részletét tárta fel, ezek feltehetően a torony körüli belső udvart kerítették. A plató déli és keleti szélén húzott kutatóárokban, mindkét helyen 1,2 m széles fal egy-egy kis része bontakozott ki.

Valószínű, hogy utóbbiak a platót körbefogó várfal részletei, bár a nyugati peremen ennek nem volt nyoma. Gádor Judit a délkeleti sáncot is átvágta egy kutatóárokkal. A leletanyag zömmel a 12–14. századból származik, de található közötte 15 –16. századi is. A várral később röviden Dénes József is foglalkozott. Új felmérését a korábbi felmérés pontosításával 1989-ben Sándorfi György készítette el Nováki Gyula és Gádor Judit közreműködésével. A felmérés közzétételére a vár leírásával 1992-ben került sor.

A várat okleveles írott források nem említik és maga a falu sem rendelkezik Árpád-kori adattal. Mivel a szomszédos települések éppúgy, mint a később határába olvadt Zsiva a Baksa-nemzetség birtokai, nagy valószínűséggel feltehető mindez Szuháról is. Annál is inkább, mert az 1296-ban szereplő Baksa nemzettségbeli Csomosz neve felbukkan egy hegy neveként a falu határában.

Szuha 1426 és 1463 között az Iváni családé volt, 1546–1552 között pedig helyi nemesek birtokolták. A leletanyag alapján esetleg arra is lehet következtetni, hogy a 15. század második felében a husziták vehették újra használatba a felhagyott, Árpád-kori eredetű várat.