Utolsó frissítés: 2026.08.30.
Szob, Bőszon - Bészob (Matyóktanya), templom, lakótorony
A falutól ÉK-re, a Bészobi-(Bőszobi-)patak jobb partján, enyhén lejtő domboldalon található, a napjainkra már teljesen elpusztult lelőhely. A szántásban igen sok cserepet, paticsot és néhány vassalakot gyűjtöttek a szakemberek a hetvenes években. Megfigyelték, hogy a leletek ÉNY felé ritkulnak. A fellelt cserepek jellemzően a 10-13. századból származnak.
Ezen a területen az 1930-as években Horváth Adolf János tüzelőhelyeket, edénytöredékeket talált. Vitéz Borda Mihály földjén, a domb legmagasabb részén, kb. 50 em sugarú körben, 50 cm mélységig elég sok edénytöredéket, kevés állat csontot, néhány vasdarabot tárt fel. A Horváth Adolf János által a településről gyűjtött leletek — a leírás és a rajzok alapján a 11-13. századból származnak.
A domb felső részén, a lelőhely ÉNy-i végén 1934-ben egy kis templomot tárt fel Horvath Adolf János. Vázlatos rajza szerint az egyhajós, félkörös szentélyzáródású, keletelt templom hossza 10,8 m, szélessége 5,7 m. A hajó falainak vastagsága 59 cm, a szentélyé 30 cm. Az ásatás idején a Ny-i fal 60 cm, az É-i 30-40 cm magas, az ÉK-i és DK-i rész erősen lepusztult állapotú volt. A szentély fala teljesen elpusztult, csupán az alapzaton megmaradt vakolatív jelezte egy darabon az apszis helyét és a fal vastagságát.
A hajó ÉNY-i és DNy-i sarkát - a leírás szerint - púpos kváderkövekkel erősítettek meg. Az É-i falon 2 kisebb és 2 nagy kidolgozott követ figyelt meg az ásató. Ez a fal szerinte nagyrészt római téglákból és díszítetlen kváderekből épült. A Nyt-i fal külső és belső oldala díszes kövekből készült, a közöttük lévő hézagot vakolatos kőtörmelékkel töltötték ki. A bejáratot a D-i fal közepénél elhelyezkedő 3 lépcső jelezte.
A templom D-i fala mellett 125 cm szélességeben, a többi falnál 89 cm szélesen, az eredeti alapozás mélységéig, "alapzatszerű vakolatos építmény féleség" került felszínre, amelynek a felső szélső kövei faragottak voltak. Az ásató megfigyelése szerint ez utólag épült, rendeltetését nem tudta megállapítani.
A szentély - a lezuhant boltozatdarabok szerint - boltozott volt, Padlószintjét - a hajóhoz hasonlóan - még a boltozat beszakadása előtt 50-80 cm mélységig felásták. Ebben a mélységben tüzelőhelyet figyelt meg Horváth Adolf János. Megfigyelései szerint ekkor mozdították el a szentély előtti lépcső egy részét. A tüzelőhely környékén állatcsontokat és vörösre égetett, hullámvonalas díszű cserepeket talált. Hasonló tűzihelyet talált az ásató a templomhajó DNY-i szögletében, az alapozás magasságában, ugyancsak állatcsontokkal és hullámvonalas díszű cserepekkel.
A hajó D-i falának belső részén, az ajtó és a Ny-i fal között pillérszerű falkiugrást figyelt meg az ásató. Ez esetleg a kórus egyik oszlopa lehetett. A templom belsejében került elő egy keresztelőmedence két darabja, 2-3 vasszög és egy 13. századi pénz. A templom körül sírok nem kerültek elő. A templom közelében, a szántóföldön egy 12. századi pénz, a közeli mélyútban pedig II. András pénze került elő.
A templom DNy-i sarkától D-re, 40 lépésnyire egy 4,5 x 4 m-es alapterületű, 1 m-es falvastagságú épület alapozási árkát tárta fel Horváth Adolf János. A vakolattörmelék között 5 db vörös festésű vakolatdarab is előbukkant. A falak zöldes homokkőből és puha mészkőből készültek. Az ásató véleménye szerint ez az épület talán harangtorony lehetett. A későbbi szakmai vélemények szerint azonban, az épület mérete, illetve a templomtól való távolsága alapján feltehetően inkább egy kisméretű lakótorony állt itt.
A templom - a leletek, az alaprajz és a nagyság alapján - a 12-13 században épült, és a 13. század folyamán pusztultel, illetve hagyták el a lakosok, a faluval együtt.
Horváth Adolf János a templomot körülásta és belsejét is az "őstalajig" feltárta. Ásatás után a romokat betakarta, de még abban az évben, télen újra kiásták azokat, és a szebb köveket elhozatták. Ezek közül néhányat a Szent István út 49. (ma Árpád u. 52.) számú ház utcai ajtajának küszöbköveként használták fel. A négy db, mészkőből faragott kváderkő ma is ott van.
Horváth Adolf János feljegyzései szerint a templom környékén szántásnál és más földmunkánál állítólag egy kisebb harangot, egy szenteltvíztartót és egy "kivájt követ" találtak. Ezeket a tárgyakat már Horváth Adolf János sem látta.
Az Árpád-kori templomos falu okleveles említését nem ismerjük. Lelőhelyünktől mindössze 100 m-re, a Bészobi-patak völgyének K-i oldalán hasonló korú templomos település volt, amelyet Kovácsival azonosítottunk. Ennek 1295. évi kettéosztásából kitűnik, hogy határa nem terjedt ki a mai Bészobi-patak Ny-i oldalára. Egy 1280. évi perből tudjuk, hogy Szob a Duna-parti részen-határos volt a zebegényi apátság almási földjeivel. Mindezek alapján a lelőhelyünkön megfigyelt falu határa lényegében csak É-i irányban nyúlhatott el.
A helyi hagyomány a Bészob (tájszólásban Bíszob) nevet a Bélszob alakból származtatja. Eszerint két Szob volt egymás közelében. A Duna melletti külső és a dombok között fekvő belső.
Forrás:
Magyarország Régészeti Topográfiája 09. kötet - 1996 - Pest megye - Szobi -Váci járás
