Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csőt, Csőt kisvár, majd templom

A 13. században a tatárjárást követően IV. Béla hozzákezdett egy katonai védelmi rendszer kiépítéséhez. Az 1241-es hadjárat során megmutatkozott, hogy a Duna komoly akadályt jelentett a tatár sereg részére. A király a római limes mintájára egy a Duna menti védelmi övezet kiépítését tervezte és elrendelte, hogy várakat építsenek a Duna jobb partja mentén.

A Budapest területére eső, Duna menti  katonai  védővonal  kiépítésének a Duna-parton megtalált tornyok a legfőbb bizonyítékai. Ezek egyikét Csőt középkori falu templomának feltárása mellett sikerült azonosítani.

1941-1942-ben feltárták a középkori Csőt falu maradványait, a templom körüli temetőt, valamint a késő középkori falu hét lakóházát. Sajnálatos módon nem vették észre azt a templomdombot övező széles és mély, belső oldalán kőkerítéses nagy árkot, amelynek egy kisebb részletét Gerő  Győző 1953-ban felismerte.

Méri István 1957-ben  a templomdomb  déli és  nyugati  oldalán feltárta a nagy körárok  kétharmadát, amelyről  kiderült, hogy a 13-14. század fordulóján temették be. Gerő Győző 1953-ban folytatta a templom  feltárását, és kiderült, hogy az 1264-ben  alapított csőti templom szentélyét egy korábbi, széles és mélyre alapozott épület maradványára, egy torony keleti  felére építették. Gerő Győző, Méri István és Írásné Melis Katalin kutatásaiból tisztán kirajzolódik a csőti torony keletkezésének  és pusztulásának a története.

Az  épületbontásokhoz  és az  építkezésekhez kapcsolódó  rétegekből, valamint a késő-középkori templom belsejében feltárt sírok helyzetéből és mélység adataiból rekonstruálni lehetett az alaprajzot.

A torony 180 cm széles és majdnem ilyen mély alapfalának kör, vagy körhöz közelálló, 7 x 7,5 m, ovális alaprajza lehetett. A hely kijelölésében nagy szerepet játszottak egyrészt a földrajzi adottságok: ez volt a legmagasabb domb a környéken, és a felülete (50x32 m) is megfelelő nagyságú volt.

A kijelölés mellett szólt az is, hogy a domb peremén megmaradt az egyik, tatárjárás előtti, un. külső kertet övező, 4 m széles és 3 m mély árok, amelynek kőkerítés húzódott a belső oldalán. A környék katonai védelmét erősítették a templomdomb körüli, 1241 előtti kertek épségben maradt kőkerítéses árkai.

A torony építését az 1243 és 1250 közötti időszakra tehetjük, és feltehetően a keresztes lovagok katonai felügyelete alá tartozott. A rend azonban nem tartotta be az 1247-ben vállalt kötelezettségeit, ezért a király az előzetes megállapodás értelmében felbontotta a szerződést. A lovagok 1260 előtt elhagyták a rájuk bízott országrészeket. 1264 után a királyi építőműhely közreműködésével lebontották a csőti tornyot, és a helyére felépítették az első csőti falusi plébániatemplomot.

Forrás: Irásné Melis Katalin 13. századi kisvárak Budapest területén (Várak Kastélyok, Templomok magazin 2006/6. 8-11. old.)