Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bakonybél - Bakonyújvár

Bakonybél első írásos említése 1083-ból való Beli alakban. A település története mindvégig összefonódott a bencés monostoréval, melyet I. István alapított. Az Árpád-korban jelentős szellemi központ volt. 1023–1030 között itt remetéskedett Szent Gellért, a falutól nem messze egy kápolna is emléket állít neki.

Bakonybéltől északra a Gerence völgy felett, a Tönkölös-hegy egy 434 méter magas nyúlványán található a vár maradványa. A külső vár zárta el a hegynyereg felől a könnyű megközelítés útját. A két részre tagolt vár a Tönkölös hegy keskeny gerincén volt megközelíthető. Helyén egy őskorban épült földvár állt, melynek két 10 méter széles sáncárka között építették fel a szabálytalan négyszög alakú külső várat egy kőbástyával és az udvarán a várfalhoz épített lakóépületekkel. A tekintélyes méretű várárkon keresztüljutva dél felől érkezünk a várba. Ez volt a Podmaniczky vár stratégiailag legfontosabb része.

A külső várfalak oldalainak hosszúsága 18x30x30x25 méter volt. A külső vár udvara körül a várfalakhoz simuló épületek terepvonulatai érzékelhetők. A külső sáncárkon átívelő felvonóhíd a várkapuba torkollhatott. Ezen keresztül jutottak a külső vár udvarába. A külső vár déli szélén nagymennyiségű kő- és habarcstörmelék, beljebb a épületek terepalakulatai láthatóak. Észak-nyugat felé haladva a szemközti várfalszakasz érhető el, melyen a második várkaput lehetett.

Itt kilépve, a következő sáncárok felett átívelő híd túlsó oldalán, egy harmadik várkapun át lehetett csak megközelíteni a szokatlanul nagy terjedelmű - kb. 7000 négyzetméter alapterületű - belső várat vagy várudvart. Ez egy 28-56 méter között váltakozó szélességű és 185 méter hosszú területet ölel körbe. Alaprajza leginkább papucshoz hasonló, és a Gerence feletti csúcsában bizonyára megfigyelésre szolgáló kőbástya védte.

Északnyugat felé kb. 35 métert továbbhaladva a belső vár központi részét elválasztó, ismét csak jelentős szélességű várárok következett, majd a belső vár meglehetősen egyenetlen, néhány kiemelkedéstől eltekintve észak felé enyhén lejtő térsége tárult a szemünk elé. A belső vár sáncait végig jól lehet követni, mint ahogy az is jól látható, hogy itt bizony falak futnak a lábunk alatt.

Az egykorú írott források szerint a Bakonyban jelentős birtokokat szerzett Podmaniczky család, pontosabban Podmaniczky Rafael és János építtette a várat 1529 és 1533 között. Rövidesen már fosztogatásaiktól, dúlásaiktól volt hangos a környék. Pusztításaikkal a közfelháborodás nyomán az 1543-as és az 1545-ös országgyűlés is foglalkozott, 1546-ban pedig elrendelték a vár lerombolását. Ez bizonyára rövid időn belül bekövetkezhetett, mivel később a várat már nem említik.

Érdemes viszont feleleveníteni a Magyarország Régészeti Topográfiája IV. kötetének vonatkozó sorait. Eszerint joggal valószínűsíthető, hogy a vár a Podmaniczky família megjelenése előtt már legalább a 14. században fennállhatott, és „a bakonyi erdőispánság, illetőleg az abból különböző birtokosok kezére került uradalmak egyikének központja is lehetett.” Az árkokat beleszámítva összesen 210 méter hosszú és 140 méter szélességű vár méretéből és jellegéből adódóan valóban jogos ez a feltevés. Ezen gondolatmenet mentén haladva úgy tűnik, hogy a Podmaniczkyak az itt talált korábbi erődítménynek mindössze a déli részét, egy kb. 50 méter hosszú és 30 méter szélességű területet használtak fel újra; a várépítéshez általuk elkülönített térség északnyugati részét széles és mély árokkal választották le a továbbnyúló korábbi, északi várrésztől (amelyet legfeljebb néhány gazdasági épület elhelyezésére, és állataik tartására használhattak).

Kiss Gábor a mai Magyarország várait bemutató, közismert könyvében Scherer János 1961-es leírását idézi, aki négyszögű kőbástyákat, várfalakhoz simuló lakóépületeket, három várkaput és egyéb „konkrétumokat” sorol fel a vár kapcsán. Mindezek a megállapítások azonban a fantázia világába sorolhatók (Scherer ittjártakor sem látszott több a valaha volt épületekből, mint manapság).

A Podmaniczky-féle vár elrendezése valójában nem ismert (nem is szólva a feltételezett 13–14. századi erődítményről). Egyedül Virágh Dénes felmérése áll a rendelkezésünkre, melynek nyomán nagy vonalakban következtethetünk Bakonyújvár eredeti méreteire, hozzávetőleges formájára. A vár régészeti kutatására, feltárására ez idáig még nem került sor és a várról sincs sok információnk.

Hogy mikor tűnhettek el teljesen a vár faldüledékei, pontosan nem tudni. Még 1738-ban is említik romjait, területe akkor az Esterházyak uradalmához tartozott. A Podmaniczkyak várának kulcsát állítólag Pannonhalmán őrzik, az 1960-as években még megvolt, és formája alapján a 15–16. századra keltezték.

Források:

Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. A devecseri és sümegi járás
Karczag Ákos: Drónmadár Bakonybél felett. Várak, Kastélyok, Templomok Évkönyv 2019. 202 - 207. o.
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon - Panoráma, 1984