Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Óradna, Radna

Óradna (Rodna) község a Radnai-havasok D-i részét a Borgói-hegység É-i részétől elválasztó, itt DNy-ra tartó Nagy-Szamos két partján (nagyobbik része a jobb parton) fekszik.

1235-ben Rodna néven jelentkezik a forrásokban. 1241-ben Rudana, 1274-ben Rodna, 1358-ban Radna, 1520-ban Radnabánya néven említik.

Az első oklevél, mely plébánia létére utal, V. István idejéből (1270–1272) ismeretes, amikor a bánya- és városjog kihirdetése a plébános (Pfarrar) által a templomban történik. 1228-ban és 1268-ban Óradnán egy birtokeladásra még a ferencesek idejövetele előtt kerül sor. S lehet, hogy a vásárlók óradnai szerzetesek voltak. Sőt ezt bizonyosnak is veszik, azt állítva, hogy, eredetileg szerzetesi templom volt, előbb a domonkosok, majd a ferencesek birtokában.

Olyan vélemény is van, hogy a domonkosok előtt a premontreieknek is volt itt kolostoruk. Mivel itt már a XII. században jelentős ezüstbánya működik, így akkor templom is volt, mert a telepes német bányászok katolikus hitüket magukkal hozták és valószínű, hogy nem maradtak templom nélkül. Sőt újabban az a megállapítás is bizonyosnak látszik, hogy a telepes bányászok Szent István idejében jöttek ide, s a templomépítés is a XI. századra esik.

Egykori hatalmas román kori templomát a tatárjárás pusztítja, amikor az ostromban, mivel Óradnának nem volt vára, 4000 ember veszett el. Erről Rogerius is megemlékezik: „Kadan király elérte a gazdag Radnát, amely a hegyek között feküdt, egy királyi német várost ezüstbányákkal, amelyben nagyszámú nép lakott”.

A Mária-temploma háromhajós volt, rokona a székinek és a nagyhalmágyinak. Nyugati homlokzata s részben két tornya a tatárjárást átvészelte. Az egyik hét ölnyire kimagaslik. Ikerablakai kerci hatást árulnak el. A két torony között a nyugati homlokzati portálé szinte teljesen épen maradt meg.

A hajó falából is megmaradt egy romos szakasz. A hajó többi része teljesen elpusztult és azóta sem állították vissza. A külön szakadt szentély azonban megmaradt, amelyet a tatárjárás után, 1260–1270 között állítottak helyre kora gótikus stílusban.

1440-ben Erzsébet királynő Radna várát és a várost eladományozza. Az erről szóló oklevélből az is kitűnik, hogy ekkor a vár puszta, és a város nagyrészt lakatlan.

Úgy látszik, hogy a romos templom a következő századokban gazdátlanul áll, mert később sincs adat arról, hogy a katolikusok vagy a reformáció után a protestánsok használták volna.

1631-ben lutheránus papja van: Johann Borgner, 1695-ben, Johann Keuntzel. 1766-ban az utolsó lutheránus pap Lucas Wester távozik és vele hívei is. Ez is magyarázatul szolgál arra, hogy miért kapja meg a XVIII. század közepén a romos szentélyt a görög katolikus egyház és hozza rendbe annyira, hogy a nyugati romos résztől függetlenül különálló templomként használhassa a volt szentélyt és részben a hajót. A templom 16. századi eredetű védőfala mára elpusztult.

Az Óradna központi részén található a néhái erődítmény utolsó nyomai. A gondozott, frissen kaszált ortodox templom kertjében még mindig ott magaslanak a hajdan domonkosokhoz tartozott középkori templom romjai.

A különösen hangulatos templomkertbe szabadon bárki bejárhat, a toronyba felvezető kőlépcső megmaradt része is tanúsítja, hogy a helyi fiatalok élvezik a romantikus légkört. / Füstös Raymond 2020 szeptember /

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 854.