Utolsó frissítés: 2018.07.27.
"…. Szaplonca (Stupčanica) várának romjai, Veliki Basztajitól (Veliki Bastaji) egy órányi távolságnál is messzebb vannak. Veliki Basztaji települése, római régiségek lelőhelye, melynek különlegessége az a római sírfelirat, amit a daruvári kastélyban őriznek, miután 1842-ben Basztajból, oda szállították át.
Szaplonca kicsiny várát, egy hegyorom szűk fennsíkjára építették fel úgy, hogy már messziről látható. Ennek a fennsíknak a közepén, egy 18 méter magas és 7 méter széles öregtorony ( Berchfrit ) emelkedik. Ez egy nagyon gondosan kivitelezett építmény volt, bemenni, az első emeleti kapun lehetett, és csak a felsőbb helyiségéknek volt ablakuk. A belsejében egy a falakba épített kolépcső vezetett az első emeletről tovább a másodikra, amit a későbbiek folyamán téglával magasítottak fel. Minden szintjén, a kapu fölött csak egy-egy ablak volt. Ennek a főtoronynak a sarkait is, faragott kövekkel erősítették, köré, a későbbi időkben melléképületeket készítettek, melyek nyomai ma is megkülönböztethetőek. Ezen kívül, egy szűk folyosó mentén, még néhány kisebb helyiség is található, melyek funkcióját már nem lehet felismerni. A hegy orma délnek esett, ezért itt a várat szilárdabbra építették. A vár védelmét leginkább a rendkívüli fekvése és a hegy nehezen megközelíthetősége jelentette, ezért kellett éppen délfelé megerősíteni, mivel innen lehetett a várba a legsikeresebben bejutni.
Ennek az ismeretlen várnak, nagy története van 1 . A középkorban, az okiratok „ Soploncza nak” nevezik, és e vár közelében, két település is állt: Felsőés Alsó Szaplonca. Maga a vár az első pillanatoktól kezdve, amikor is az oklevelekben megjelenik, a Tibold nemzetség kezében volt, sőt a család birtokában maradt még akkor is, amikor Károly Róbert király elvette a Tibold nembeli Mihály fia Páltól. 1356. körül a vár tulajdonosa, Poháras Péter, Abaúj vármegye ispánja volt, 1408. körül a király kezén van. Zsigmond király, a várat, 1428-ban, feleségének, Borbálának ajándékozta, még ugyanezen évben a vár tulajdonosa Garai Miklós, Zsigmond király rokonáé, horvát báné és magyar nádoré lett, ettől kezdve Szaplonca a Garaiak birtoka volt, egészen 1481-ig, amikor is a család Garai Jóbbal kihalt, ezután a várat annak birtokaival, királyi adomány útján, az alsólendvai Bánffyak szerezték meg, akik aztán a vár urai maradtak, egészen a török invázióig. Ferdinánd király 1527-ben amiatt, hogy castrum Soproncza ekkoriban a Szapolyaikhoz hű Bánffy János tulajdonában volt, eladományozta Török Bálintnak, de ez csak papíron maradt adományozás volt, mivel Ferdinánd király 1541-ben újból megerosítette Bánffy Istvánt minden javaiban, így Szaploncáéban és Verőcéében is. 1542-ben, Szapolnca törökök kezére esett, és ide szállásolták el a leggonoszabb török agát. Ezután a környék lakossága eltűnt, ezért a törökök Boszniából, vlachokat (rácokat) hurcoltak ide. Egy 1702-es összeírásban, leírták Szaplonca várának területét is, melyben az állt, hogy teljesen elromosodott, a fali csupaszok, a nagy torony tetőzet nélküli, és hogy az itteni török helyőrség, 1688-ban, Gradiskóba futott. Akkoriban két agával -Kászummal és Muráttal - 40 nefer (katona) állomásozott itt…”
Engel Pál adatai szerint:
A történeti okiratokban Szaploncaként, Szoploncaként szereplő vár és birtoka, a Tibold családé volt 1314-1332-ig, majd a királyé 1332-1351-ig, aztán a szaploncai-kapi Pohárosoké 1351-1408-ig, majd újra a királyé 1409-1419-ig, aztán a Garaiaké 1424-1481-ig, végül az alsólendvai Bánfiaké 1481-1526-ig.
A vár mai állapota:
A vár romjai a környező hegyeknél jóval lejjebb, egy észak-dél irányú, kiugró hegyormon találhatók. A várat délről, a magasabban fekvő környezetétől egy széles és tekintélyes mélységű várárokkal választották el. Az árok védelmét, az árok északi partján felépített, pajzsfalszerű védőfallal tovább erősítették. Szintén a déli fertály védelmét szolgálta az is, hogy a máig tekintélyes magasságban fennmaradt öregtornyot is idehelyezték. Az öregtorony mögötti, északnak lejtő platón alakították ki a palotaszárnyat és a gazdasági épületeket. A várat északról két torony és a köztük húzódó védőfal zárta. Az északnyugati torony a vár egykori kocsibejáróját oltalmazta, míg az északkeleti toronyban egy lépcsőn át megközelíthető gyalogkaput alakítottak ki. A déli pajzsfal és az öregtorony nagyon jó állapotban van, de a palotaépület és a már említet két északi toronynak csak a falcsonkja állnak. A növényzettel benőtt várudvaron mindenhol megfigyelhetők az egykori falvonulatokat jelző terepalakulatok.
A várat bejárta: Szatanek József, 2002. augusztus, és Terei György a Szaplonczay család máig élő leszármazottjaival, 2002 őszén és 2003 nyarán. Külön köszönet nékik az átadott fényképekért és az egyéb információkért (Szatanek József).
Forrás:
Gjuro Szabo: Sredovečni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji (Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában,
Nadilo, Branko: Védelmi építmények a Papuk hegység nyugati és északi részén „Gradevinar” havi lap száma.
