Utolsó frissítés: 2026.01.11.
Joslva, Széchy - Koháry - Coburg várkastély
Jolsva (Jelšava) városa Nagyrőcétől (Revúca) 11 km-re délkeletre, a Murány völgyében fekszik. A 13. században bányásztelepülésként alapították, az itteni vas, réz és ólombányák művelésére idetelepített német bányászok. 1243-ban „Ilswa” néven említik először. Első vára már korábban állhatott a a település északi részén emelkedő Hradovisko csúcsán. Ez az őrtoronynyal ellátott faszerkezetű, Óvár nevezetű erődítmény, a tatárjárás során (1241-42) pusztult el.
Jolsva második, de már kőből emelt várát, valószínűleg a Rátót nembeli Josvai család egyik tagja, Leusták nádor építtette a 14. század második felében. Ez az erősség a Jolsvától két kilométerre nyugatra lévő hegyen állt, melynek első írásos említése 1421-ben történik. A család 1427-ben bekövetkezett kihalásával királyi birtok, majd pár évre rá a Bebekek birtokba, végül zálog címen Perényi János kezére került. A vár ezután nem sokkal bekövetkezett pusztullása a huszita harcokkal lehet összefüggésben. A város is a husziták kezére került 1440-ben. A husziták a városhoz sokkal közelebb lévő, a Hradovisko csúcsán egykor létezett korai várat építették újjá a 15. század közepe táján. Ezt az újrahasznosított és a huszita sítlusban jelentősen kibővített területű erődítést, feltehetően a cseheket Gömör megyéből elűző Mátyás király egyik hadjárata során rombolták le végleg.
1453-ban már Jolsva mezőváros lett az uradalom központja, amely 1551-ben vásártartási jogot is kapott. A várost 1556-ban a török foglalta és pusztította el, amely ezt követően Murány várának is tartozéka volt.
A település legjelentősebb épületegyüttese a még napjainkban is impozáns Koháry-Coburg-féle várkastély, amely a városka terének szinte az egész északnyugati részét betölti. Az épület különlegessége, hogy magában hordozza a késő reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus stílusjegyeit, tükrözve a birtokos Koháry, majd később a Coburg családok politikai és gazdasági súlyát. A mai kastély nem egyetlen korszak szülötte, hanem egy többlépcsős építkezési folyamat eredménye.
A településen épített reneszánsz kastély építésének kezdete murányi uradalom birtokosához, Széchy Györgyhöz (1577-1625) kapcsolódik 17. század első felében. György és özvegye, homonnai Drugeth Mária halála. után leánya, Széchy Mária kezével Wesselényi Ferenc, későbbi nádor lett a tulajdonosa. Feltételezések szerint esküvőjüket 1644 augusztusában, a jolsvai kastélyban tartották. A Wesselényi összeesküvés megtorlását követően, az özvegy Széchy Mária is gyanúba keveredett, vagyonának jelentős részét elkobozták. Jolsvai birtokait és a kastélyt kénytelen volt eladni a kassai jezsuitáknak 1669. decemberében.
A kastély a Koháry család kezére 1694-ben került, mikor Koháry István, Lipót császár engedélyének birtokában megvásárolta azt Jolsva városától és a kassai jezsuitáktól. A Habsburg-házhoz hűséges Koháry kastélyát a városon átvonuló kuruc csapatok többször kirabolták és jelentős károkat okoztak. Koháry István a Rákóczi-szabadságharc (1711) bukása után kezdte meg felújíttatni és helyreállíttatni az épületet.
A kastély nagyszabású késő barokk átépítését Koháry Miklós (1721-1769) kezdeményezte, de ez befejezetlen maradt. A Jolsva városában 1769-ben pusztító tűzvészben a kastély is súlyos károkat szenvedett. A tűzben elpusztult épületrészeket részben visszabontva, illetve a meglevő falakat felhasználva Koháry András 1796-ban kezdte meg áttépíttetni a kastélyt, melynek munkálatai egészen 1801-ig tartottak. Eredménye egy, a francia klasszicizmus jegyében kialakított, monumentális épület, amely még ma is, tekintélyt parancsoló, és uralja a várost. Bár a helyreállítási munkálatok befejeződtek, ezt követően az épület főként a Koháryak birtokigazgatási központjaként szolgált.
1826-ban, Koháry Ferenc József halálával a birtok leányágon, Koháry Mária Antónia és Szász-Coburg-Gotha-i Ferdinánd György herceg házassága révén a Coburg családra szállt. Ténylegesen azonban csak 1830-ban sikerült megszerezniük, miután Ferdinand az uralkodónak, I. Ferencnek jelentős összeget fizetett az örökösödési jogokért. A Coburgok az 1948-as államosításig voltak birtokosai a kastélynak, melyet gazdasági központként és vadászkastélyként használtak. A kastélyban a Coburgok birtoklása alatt számos európai koronás fő is megfordult.
A második világháborút követően elkobozott kastélyt az állami erdészet vette birtokába, majd erdész-mezőgazdasági iskola kapott helyet falai között 1970-ig. Ezt követően az épület ezután egyre elhanyagoltabb állapotba került. Tetőzetét az ezredforduló előtt még kijavították, de továbbra is kihasználatlan maradt. Néhány évtizede Jolsva város tulajdonába került. Fenntartása meghaladta a gondokkal küzdő város anyagi lehetőségeit. Eladásra kínálták sikertelenül, majd Európai Uniós forrásokért kezdtek pályázni.
2021-ben Uniós EGT támogatással indult meg a kastély részleges felújítása és ennek mentén a régészeti kutatása. Az egymillió euróból az északnyugati részben történelmi, kézműves és ökológiai központ, közösségi tér és kávézó kerül kialakításra. A projekt a 2025-ban már a vége felé közeledett. Ezért a város a közelmúltban egy újabb pályázatot nyújtott be a további helyreállítási munkálatok elvégzésére, melynek legfontosabb célja a beázások miatt a tetőzet befejezése, illtve a kastély ablakainak cseréje.
A kastély építéstörténete és erődítései.
Bár a 18. századi átépítés már a kényelmet szolgálta, az épület a korábbi fázisaiban komoly védművekkel rendelkezett. Az északnyugat–délkelet hossztengelyű, közel téglalap alaprajzú, zárt udvaros, négy szárnyból álló kastély alapterülete 84 x 42 méter. A legkorábbi épület egy kisebb kiemelkedésre épült, melynek délkeleti lejtőjét használták föl további bővítésekhez. A kibővített kastély főhomlokzata délkelet felé, az előtte elterülő kis térre néz.
A kastély régészeti kutatásai szerint, a legkorábbi épületrész a Széchy György által az északnyugati részén emeltetett fa körfolyosóval rendelkező épület, amely a 17. század elejére keltezhető. A 17. század közepén került sor a bővítésére, mikor két földszintes épületszárnyat kapcsoltak a korábbi épülethez. Így alakult ki a reneszánsz stílusú, háromszárnyas kastélyt. A két oldalsó szárnyat fal kötötte össze, ezzel zárt udvar alkotva. Sarkain a homlokzat elé kiugró, téglalap alaprajzú tornyokat emeltek. Ezeken kézi lőfegyverek számára kialakított lőrések voltak, melyeket a falakon húzódó fa gyilokjárón végighaladva lehetett megközelíteni. A kastélyt ebben az időben árok vette körbe, felvonóhíddal ellátott kapuját a 18. század első felében Bél Mátyás is említi.
A régészeti kutatások igazolták, hogy a reneszánsz épület körül korábban egy komolyabb falrendszer és erődítés állt, amelyet a későbbi klasszicista építkezések során részben lebontottak vagy feltöltöttek. A régebbi, északnyugati épületrészen még megfigyelhető két saroktorony, melyek lőréseit napjainkra befalazták. Azonban az oldalsó épületszárnyak, illetve az északnyugati épület falsíkjain megmaradtak a jellegzetes lőrések, melyek napjainkban is láthatók.
Az 1760-as években végzett átépítések idejében késő barokk és klasszicista stílusban újabb, de már háromszintes épületszárnyat csatoltak a régebbi kastélyépülethez a délkeleti oldalon. A kastély további átépítése azonban pénzhiány miatt 1801 után félbeszakadt.
A kastély belső udvarán és a bejárati kapualjban végzett szondázó ásatások 3-4 méter mélységben késő középkori polgárházak alapjait tárták fel az 1500-as évek első feléből. Ez bizonyítja, hogy a kastély a korábbi város szerkezetébe épült be. A város főterét egykor fal vette körül, ezért feltételezhető, hogy a kastély ebben az időszakban a város védelmi részét is képezhette.
Megjegyzendő, hogy a korábbi, főként a 19. században keletkezett leírások a kastély helyén kolostort említenek, melyből Jolsva várának pusztulása után a Bebekek emeltek erősséget a 15. század közepe táján. Ezek az adatok egyetlen hiteles forrásból sem igazolhatók. Azonban számos írásban tűnik fel még napjankban is az erre történő utalás, átvétel.
Keserű László, 2025-2026
Felhasznált források:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - 1896–1914, Baltazár János: Jolsva
Martin Kvietok - Veronika Kvietoka - Tomáš Mlota – Pinter, Richard (2024): Záchranné archeologické výskumy spoločnosti Midland Adventure v roku 2020. In: Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 2020, Nitra: Archeologický ústav SAV.
Róbert Malček (2023): Záchranný výskum v areáli kaštieľa v Jelšave. In: Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 2017.
Fillová, Ľ. – Matejka, M. – Janura, T. 2018: Kaštieľ v Jelšave z pohľadu stavebného vývoja a problémy jeho obnovy. In: Najnovšie poznatky z výskumov stredovekých pamiatok na Gotickej ceste II.
Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018
Arany Erzsébet: A Koháry család felsőmagyarországi uradalmi építkezéseiről... CentrArt, Budapest
Pamiatkový úrad Slovenskej republiky: Hivatalos kutatási jelentések a jolsvai kastély falkutatásáról és statikai helyreállításáról.
Martin Kvietok kutatási jelentései: A Midland Adventure keretében végzett 2020-as és 2023-as régészeti ásatások dokumentációja.
Tököly Gábor: Kastélyok, kúriák és udvarházak Gömörben. Dunaszerdahely, 2003
Hunfalvy János: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék leírása. Pest. 1867
A kastély hivatalos honlapja: kastieljelsava.sk/
Egyéb internetes forrásak: gomorilap.sk 2021, 2024 / A település honlapja / ujszo.com
Keserű László: Széchy-Koháry-Coburg kastély - Terepbejárási feljegyzések - 2025 www.varak.hu
