Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jolsva vára 

Jolsva (Jelšava) városa Nagyrőcétől (Revúca) 11 km-re délkeletre, a Murány völgyében fekszik. A 13. században bányásztelepülésként alapították. 1243-ban „Ilswa” néven említik először.

Jolsva városától ÉNY-ra 3 km-re, erdővel borított, 412 m magas hegyen emelkedik Jolsva vára. A Rátót nb. Josvai család már 1327 óta birtokolta ezt a vidéket. Jolsva várát valószínűleg a család egyik tagja, Leusták nádor építtette a XIV. század 2. felében. A várban központosította a Rátót nemzetség az egész, ekkor települő murányi uradalmának kormányzását.

Először 1421-ben említik a várat. 1427-ben György halálával a királyra szállt, 1430-ban Borbála királyné vette zálogba, és 1435-ben Bebek Péternek és rokonainak adta tovább. 1438-ban Erzsébet királyné 6007 forintért Perényi Jánosnak köti le élete végéig zálog címén, melybe Perényi Jánost 1439-ben iktatták be. Ezután nem sokkal a vár elpusztult, 1453-ban már Jolsva mezőváros az uradalom központja.

A várhegy csúcsán egy nagyjából négyszögletes (57,5 x 20 m) területet öveznek a vár vastag falai. A vár bejáratának helye vitatott: vagy az árokkal védett É-i oldalon, vagy pedig a K-i falszakasz kis kerek építményén (kaputorony?) keresztül lehetett valaha az erősségbe jutni. A lőréses ÉNy-i védőfal 3-4 m magasan áll. A nyugati saroknál nagy négyzetes torony romjai láthatók. 

Források:

Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. 146-147.

Michal Slivka – Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku. Košice, 1991. 129, 132-133.

Ila Bálint: Gömör megye. II. Bp. 1944. 456, 458.

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I. Bp. 1996. 334.

/Karczag Ákos/