Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pécsvárad, Zengővár

A Zengővár Pécsváradtól ÉNy-ra, légvonalban kb. 3,5 km-re, a Mecsek legmagasabb csúcsán található. Tengerszint feletti magassága 681,2 méter, a város feletti relatív magassága kb. 430 méter. A Zengő eredeti neve a középkorban Vashegy (Mons Ferreus) volt. A vár első részletes leírását és tudományos felmérését 1992-ben Nováki Gyula és Sándorfi György készítette el. Megfigyeléseik szerint a vár a hegycsúcs kissé hosszúkás platóját teljesen magába foglalja. Köröskörül igen meredek hegyoldal övezi, egyedül déli irányban csatlakozik hozzá egy valamivel alacsonyabb magaslat, amitől széles, természetes, bemélyedő hegynyereg választja el. Ez azonban a korábbi vázlatos alaprazhoz képest, már nem tartozik a várhoz.

A vár területe, a hegy alakjának megfelelően, hosszúkás. Déli oldala egyenes, hosszanti oldalai kissé ívelők, északi végén elkülönülő kiugráson egy fa lmaradvány van. A szélét jelentő, egyenesen levágott pereme jól követhető, itt falnak, sáncnak nincs nyoma. A felszínen csak az északi végében látható habarcsos rakott kőfal, amely egy torony maradványa. A vár többi részén nem található falmaradvány a felszínen.  A vár védett területének hossza 75, míg szélessége 45 méter. A perem alatt átlag 3 méterrel alacsonyabb szinten árok fut körbe, külső szélén sánccal. A sáncon sok kő hever, nyilván az árokból kitermelt földdel együtt került oda, habarcsos kő nincs közöttük.

1998-ban Miklós Zsuzsa végzett leletmentő ásatást a várban, mikor a Honvédelmi Minisztérium katonai légi ellenőrző állomást akart létesíteni a Zengő csúcsán. Mivel a tervek szerint az építkezés jeneltős mértékben roncsolta volna a lelőhelyet, ezért fontossá vált a régészeti helyszín feltárása, valamint a vár többi részén a rétegek és a topográfia tisztázása.

Miklós Zsuzsa ez év decemberi légifotója szerint egyértelmű, hogy a sánc és árok is teljesen körbeveszi a lakóterületet. Csupán D-i irányban, a gerincnél szakad meg. Feltehetően itt lehetett a feljárat az egész hegyre, és egyúttal a várba is, hiszen északi irányból a hegyoldal igen meredek. Egyed Endre pedig új, részletes geodéziai felmérést készített, egyúttal bemérve az ásatás eredményeit, amely tovább pontosította a légi és földi megfigyeléseket. Ezek szerint a vár teljes területe (az árokkal, sánccal együtt) 105 × 70 méter (0,73 ha).

A feltárás igazolta, hogy a felszínen csupán az ÉK-i sarokban láthatók épületnyomok, az egykori torony maradványai. Érdekes módon a torony nem a legmagasabb ponton, és nem is a leginkább támadható D-i oldalon épült, hanem a természettől jobban védett É-i oldalon. A torony kutatásakor kiderült, hogy a szabályos kör alakú torony felmenő falának vastagsága 250 cm, az alapozás kívül-belül 10–15 cm szélességben ugrik ki. Külső átmérője 12 méter, hasznosítható belső tere 7 méter átmérőjű volt. A felmenő fal magassága változó, az É-i és D-i oldalon az alapfalig lepusztult, míg a Ny és K felől 135–140 cm magasan áll. A torony kőanyaga a „foltos márga” nevű homokkő, amelyből az egész Zengő vonulata áll. A sáncárok és a sánc átvágási metszete szerint azt V alakban vágták bele a sziklába. A sáncot az árok külső szélén, az árokból kikerült sziklatörmelékből emelték, belső faszerkezete nem volt. Magassága 190–200 cm, talpszélessége kb. 5 méter lehetett.

Összefoglalva az ásatás eredményeit megállapítható, hogy a leletanyag szerint a vár a 13. század második feléből származhat. A Zengő tetején ekkor egy árokkal, sánccal övezett, kő tornyos erősség állt. Azonban a feltárás tanúsága szerint a torony vagy nem készült el teljesen, vagy csupán megépítették, de nem használták. Teljes felépülése ellen szól az, hogy a belsejében és környékén talált építőkő mennyisége kevés egy – feltehetően háromszintes – lakótoronyhoz. Ugyanis ebben a környezetben valószínűtlen, hogy a környező falvak lakossága hordta el az építőanyagot, tehát a vár omladékának elvileg helyben kellett volna maradnia. Ez viszont egy ilyen méretű épülethez kevés. A vár befejezetlen, illetve lakatlan voltára utal az is, hogy az ásatás során csupán kevés edénytöredéket találtak. Emellett a lakottságra utaló egyéb leletek, állatcsontok, vas használati tárgyak szintén hiányoznak.

Baranya megye területének nagy része az Árpád-korban királyi birtok volt. Ebből jelentős hányad került a királyi alapítású egyházak kezére. A történeti hagyomány szerint István király alapította a Vashegy (Mons Ferreus) tövében a pécsváradi apátságot. Az apátság birtokai nagyrészt összefüggő uradalmat alkottak, a Mecsek Zengővár körüli erdeit és az ettől D-re elterülő termékeny dombságot foglalta magában. Figyelembe véve azt, hogy Zengővár utaktól, településektől távol, nagy relatív magasságban és a pécsváradi apátság birtokán helyezkedik el, az a legvalószínűbb, hogy mentsvárnak épült. Építésének időpontját nehéz pontosan megállapítani. Az apátság történetét szem előtt tartva, két korszak jöhet szóba: a tatárjárás környéke és a 13. század vége. Építői alkalmazkodtak a hegytető adottságaihoz, a meglevő természetes védettséget fokozták a sziklába vágott árok és a külső sánc készítésével.

Szerencsére az ezredforduló előtti jelentős mértékű civil tiltakozások eredményeként, a katonai állomás végül nem itt, hanem a Tubes csúcsán épült meg. Ezzel a Zengővár elkerülte a végső pusztulást, de csekély romja napjainkban is állagmegóvásra várnak. Itt-ott a modern időkből származó kövek, téglák is hevernek, amely egy korábbi időszakban a tetőn álló, de már régen elbontott katonai épületből származnak.

A vár magassági pontján egy magas, henger alakú, betonból készült földmérési torony állítottak a 70-es években, melyet 2000-es évekig kilátóként is használtak. 2019-2020 között készült el új kilátó, mely a beton mérőtorony köré épült, és acélszerkezetes lett. Az új kilátó 7 db háromméteres szintből áll, így néhány méterrel a mérőtorony magasságát is meghaladja.

Források:

Nováki Gyula – Sándorfi György: Pécsvárad, Zengővár, 1992
Miklós Zsuzsa: Pécsvárad, Zengővár, Castrum Bene 2000
Miklós Zsuzsa: A Zengővár helye a hazai várépítészetben, Castrum Bene 13. 2011
Egyed Endre: Szintvonalas felmérések, rekonstrukcós rajz  - 1998
Gáti Csilla: Zengővár LIDAR képe - VKT Évkönyv, 2016