Utolsó frissítés: 2024.12.24.
CAMARNIZA (1201.) Kamarcha (1229.), Camarcha (1242),
Komarnica – Novigrad Podravski
Elhelyezkedése:
Novigrad településének déli végében, egy szokatlan terepalakzat található: a Komarnica patak egy szinte teljesen kör alakú völgyön keresztül folyik át, hogy aztán az északi végében visszataláljon a Dráva felé tartó utjára. Így ennek a völgynek a közepén, Božo Pavetić malmának közelében, egy valódi sziget jött létre, melynek a csúcsán, a legenda szerint, az ősi Komarnica ispánsági vára volt megtalálható. Belőle semmi sem maradt fenn néhány téglán kívül, melyek mérete különbözik a maiaktól, ugyanis valamivel nagyobb formátumúak. Pavetić úr a téglákon túl megemlítette, hogy a terepen középkori edénytöredékeket, emberi csontokat és néhány nyílhegyet, más semmit figyelt meg. Annyi év után ezek a nyomok eltűntek, de mégis arról tanúskodnak, hogy csakugyan egy olyan középkori erősség volt megtalálható, mint amilyenek Bilagorában és a Dráva mentén máshol is megtalálhatók. Tudniillik, a legfelső felszíne szinte teljesen szabályos kör alakú, kb. 67 méteres mérettel, míg a patak vízszintjétől mért magassága kb. 5-6 méter. Valószínűsíthető, hogy valaha három védőárok is övezte, melyekből ma már csak egy látható. Az alakja és rendeltetése alapján feltételezhető, hogy ispánsági várként, a 10. vagy 11. században jött létre.
Neve és története:
Az első, KOM szótagból, mely egy óhorvát nemzetséget jelöl, aztán a folytatódó AR szótagból, mely igen gyakori a kelet Biloi patrónus és topográfiai neveknél, adódik annak a megállapításnak a jogossága, hogy a KOMAR1 nemzetségi elnevezés, ebből a térségből eredhet. Az újabb kutatások csakugyan azt bizonyítják, hogy néhány horvát nemzetség, még Makedóniai Nagy Sándor korában, Irán északi részén lakott, azaz a törökországi Van tó és a Turáni alföldi déli része közt elterülő térségben, illetve Khoraszánban. Nagy Sándor katonái elő a horvátok is, mint ahogy sok más kisebb népcsoport, északra, a mai Oroszország területére húzódott, egy részük a Kaszpi és a Fekete tenger mellékére, más részük a „népek kapuján” át a Turáni alföldre2. Innen számos horvát nemzetség, a 6. és a 7. században délnek indult, hogy előbb a Dunán, majd a Dráván át, elérjenek az Adria tengerig, ahol új hazát találtak. Az akkori államberendezkedésüket, valószínűleg az őshazához hasonló módon alakították ki.
A legrégebbi dokumentumok közül, melyek az óhorvát Komornicai nemzetségi megye létrejöttéről beszélnek, talán egy 1201-es oklevelet érdemes kiemelnünk3, melyet Imre magyar-horvát király adott ki, a zágrábi püspökség megyehatárainak meghatározása alkalmával. Ebből emelhető ki az alábbi bekezdés: „Item in Camarniza prima est terrae versus occidentem…”. Egy 1229-es oklevélben4, említették meg a Kamarcha patakot és a mellett fekvő földeket, melyeknek Illés fiai, Pál és Gregor, továbbá Garnannus ispán voltak a tulajdonosai. A további dokumentumokban, melyek ezekből az évekből erednek, mind gyakrabban említik meg, mint pld. az 1242-esben5 is, a Kamarcha nembéli Petkót és fiát Wlchkot, akik mint „homo regius”, azaz a király képviselőiként, jelen voltak egy adásvételi szerződés végrehajtásánál. „Komor” birtokáról, 1256-ban is beszélnek6. Ebben az időben már a püspökségnek adót, un. tizedet kellett volna fizetni, ám a komornicai nemesek, Tolimir fia Farkas és Beluš fia István, de mások is elutasították, hogy ezt megtegyék, ezért 1267-ben, egy időre ki is átkozta őket az egyház. Egy évvel később, említést tettek a Komarnica patak malmairól is, melyek Illés ispán tulajdonában voltak7.
Komarnicában ez időtáj, azaz 1314-ben, már állt egy templom is „Ecclesia beate virgins de Kamaracha” , amit az 1334-es egyházközségi összeírásban, Szt. László templomával együtt említettek meg. Egy 1351-es8 oklevélben azonban egy komarnicai nemesről, Fyach fia Georgijról tettek említést, aki eladta azt a birtokát, mely a „Kálmán király útjának” nevezett út mellett volt megtalálható. Ez az út Kaproncából (Koprivnica) vezetett Jagnjedovac felé, majd tovább Rovišće irányába. Talán itt érdemes megemlítenünk azt, hogy Jagnjedovciban, még 1930. körül is léteztek az ősi nemesi Figač család leszármazottjai.
A 14. század első felére eltűntek a megye ősi nemesei, míg a komarnicai nemzetségi megye 1367. körül, kerületté illetve járássá alakult át.
Az innen nem messze lévő Strezi faluban, a mai Pavlin Kloštarban, szinte ugyanebben az időben, a pálosok is felépítették a maguk kolostorát, majd az 1477-es urbáriumukban, a kolostor egyik jótevőjeként említették meg a már elhalálozott, nemes de Kamarcha Miklóst özvegyével együtt10.
Az egyházközségek, 1501-es összeírásában, a „Plebania B. Virginis in Kamarcza” is felsorolásra került, abban az 1530-as11, meghatalmazásban, melyben bevezettek egy Budor nevű nemest azon birtokba, amit Szapolya János király adományozott neki, megtalálható volt de Kamarcza Miklós neve is.
A Bécs alatt 1532-ben sikertelenül járt Szulejmán szultán serege, Horvátországon keresztül tért vissza12. A Dráván, Maribornál keltek át és október 23-án értek a Varasd melletti Vinica alá. Ludbregtől nem messze a szultán, két részre osztotta a seregét: az egyik része Kaproncán keresztül, a Dráva mentén indult vissza, a másik Ibrahim nagyvezírrel ez élén, Körösön át, a Száva mentén. Ekkor számtalan embert rabságba vetve magukkal hurcoltak és számos kisebb erősséget is leromboltak és valószínű, hogy Komarnica is ekkoriban pusztult el. Ettől kezdve mind a települést, mind a lakosságát csak ritkán említették meg. Megemlíthetjük még 1544-et, amikor a zágrábi káptalannál, egy bizonyos „Anthonius archidiaconus de Kamarcza” teljesített szolgálatot13.
Ezzel a történéssel zárult Komarnica középkori története. Az újabb idők a teljes eltűnésével érkeztek meg. Valami népesség talán fennmaradt a környező erdőségekben, de a lakosság rettegve élte sivár életét.
A horvátság, kimerítő háborúskodást folytatott a törökökkel és csak a 16. század közepére sikerült kiszorítani a közép Dráva mentéről, az oda betört törököket. Így például többek között, 1576-ban visszaverték a Szentgyörgy (Đurđevac) és Varasd (Varaždin) felé irányuló támadásukat14, 1578-ban a Kaproncait (Koprivnica), 1579-ban a Topolócit (Topolovac), majd még ugyanebben az évben az újabb Szentgyörgyit.
Az 1580-as esztendőre, feltöltötték a kaproncai helyőrség létszámát, mely állt: 435 martalócból, 126 német gyalogosból, 100 huszárból és 100 német lovasból15. Ugyanebben az évben a novigradi erősségen is javítottak valamit és 50 katonát helyeztek el benne. Ez a kicsiny helyőrség, már 1582-ben hatalmas veszéllyel állt szemben, amikor is Szkender bég Pozsegából útnak indult, hogy elfoglalja Novigradot és Drnjét. Azonban már Kloštar Podravskinál feltartóztatta és szétverte seregét Zrínyi Miklós kapitány. Ugyanilyen szerencsétlenül járt a pozsegai bég is 1586-ban, amikor a Szentgyörgyvár és Novigrad közti vidéket akarta elfoglalni16. Az 1603-as esztendőben egy tatár csapat kelt át a Dráván. A számuk kb. 16.000 főt tett ki és gerillaszerű harcokba kezdtek a Dráva mentén17. Már Varasdot fenyegették, amikor Draskovich Iván bán felmentette a várost. Miután a tatárokat végleg megsemmisítették Körösnél és Kustyernél (Gušćerovac), a tatárok a Muraközbe húzódtak vissza. Ugyanezen év augusztus 17-én, a horvát szábor határozatott hozott arról, hogy egy erősséget emelnek Virjében és kijavíttatják a novigradi erődítményt. E cél érdekében 1604. július 5-én, rendelkeztek a szüksége munkásokról és eszközökről is18.
Azonban, 1606. október 20-án tárgyalások kezdődtek Rudolf császár és I. Ahmed szultán között, melyek már november 11-én, 20 évnyi békével zárultak. Ám hamarosan, Ausztria, Magyarország és Horvátország királya, Rudolf császár fivére, Mátyás lett, akit 1608. november 19-én koronáztak meg. Horvátország török ellenes védelmét, Ferdinánd főherceg vette át. Miután Mátyás a betegsége miatt nem tevékenykedhetett valódi királyként, így 1618. május 15-én, Ferdinánd főherceget kiáltották ki királlyá.
Az 1628-as esztendő őszén, egy kisebb török csapat tört be a Dráva mentére és rengeteg embert hajtottak rabságba, különösen Novigrad, Virje, Plavšinci és más falvak környékéről19. Az általános létbizonytalanság végett, végre nekifogtak a szentgyörgyvári és a virjei vár kibővítésének és kijavításának. Ezek az esztendők Horvátországban azért is emlékezetesek, mivel rendkívüli szárazság volt és a gabona is nagyon gyengén termett, így már 1629. tavaszán rettenetes éhínség uralkodott.
Az 1633-as esztendőben, Virje és Novgrad környékére, egy kb. 500 fős török csapat tört, de Schwarzenberger György tábornok megállította, majd teljesen meg is semmisítette őket20.
Tekintettel arra, hogy a török fosztogató csapatok értettek a Dráva mentei falvak titokban való megközelítéséhez, ezért szinte minden nagyobb településen felállítottak egy-egy ágyút, mellyel a törökök érkezését jelezték. Például amikor a törökök elindultak Verőcéről Kapronca irányába, azt szinte azonnal jelentették Szengyörgyvárnak, ahol riadót jelezve, elsütötték az ágyúkat. Helyenként ezt mozsárágyúkkal tették meg.
Hogy valamennyire mégiscsak megvédjék Komarnica lakosságát a váratlan támadásoktól, a határőrvidéki hatóság, 1638-ban parancsba adta, hogy oda egy erősséget emeltessenek, melybe állandó helyőrséget kell helyezni21. Erről, ugyanebben az évben, Szumer Mátyás (Matija Sumer) kaproncai és komarnicai plébános, Vinkovich Benke zágrábi püspöknek a következőket írta: „Az ottani várkastélyt árkokkal kerítették, melyeket a Komarnica patak vizével árasztottak el. Ugyanezen a patak folyja körül magát az erősséget is”.
Az 1652-es esztendő környékére, már annyira meg növekedett Komarnica lakosságának a száma, hogy a vár közelében, egy új települést is alapítottak22. Egy évvel később, már egy plébániát is alapítottak itt23, amelynek plébánosaként, 1654-ben, Postich Istvánt (Stjepan Poštić) említették meg24.
Ebben az időben a települést és közvetlen környékét, egy bizottság irányította, melyben megtalálható volt: Mijo Trombetašić vajda, Nikola Šestanović zászlós, Matija Mikulić tizedes és még mások is. A 17. század végére, a település elnevezésében a Novigrad név kerekedett felül, míg az ősi Komarnica elnevezés, csak az itteni patak nevében maradt fenn25.
FORRÁSOK:
1. Črnčić, Ivan, dr.: Popa Dukljanina ljetopis (Dukljanin pópa évkönyve „Kraljevica” 1874. 39. oldal).
2. Shematismus cleri, 1920, 102. oldal („erecta ab immemoriali”)
3. CD III. No. 8. p. 9. 1201.
4. CD III. 280, 314. 1229.
5. CD IV. 153, 170. 1242.
6. CD V. 555, 22. 1256.
7. CD V. 947, 482. 1268.
8. CD XII. 39, 47. 1351.
9. CD XIV. 58, 97. 1367.
10. Tkalčić, Ivan: Urbar bivšeg hrvatskog pavlinskog samostana u Strezi (Az egykori Sztreza pálos kolostorának urbáriuma „Vjes. zem. arh.” 1903. 217218. oldal)
11. Monumenta habsburgica, I. p. 357, - 1532. VI. 26.
12. Horvat, Rudolf, dr.: Povijest Hrvatske (Horvátország története, I. 225. oldal, 1532-es év)
13. Mon. habs. III. p. 197. 1544.
14. Horvat im. 257. oldal, 1576.
15. ua. 266. oldal, 1580.
16. ua. 273. oldal, 1586.
17. ua. 296. oldal, 1603.
18. ua. 300. oldal, 1604.
19. ua. 362. oldal, 1628-9.
20. ua. 383. oldal, 1633.
21. Magjer: Časti i dobru zavičaja (Honiak tisztségei és javai), 109. oldal, 1638.
22. ua. 111. oldal, 1652.
23. ua. 115. oldal, 1653.
24. ua. 114. oldal, 1654.
25. ua. 102. oldal, 1698.
A várhelyet beazonosította:
Pavetić, Božo (1909-1983), Novigrad Podravski lakos, aki megmutatta és odavezetett
Matunci, született Liganau, Mara (szül.: 1907), Novigrad Podravski lakos
Matunci, Ivan és Juraj, Novigrad Podravski lakos
Gerić, Božidar, régészprofesszor
Forrás: Lovrenčević, Z. (1985), Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski zbornik", 85: 168-199, Zagreb. /Fordította: Szatanek József/
