Utolsó frissítés: 2023.06.20.
Kunsziget, Tündérvár
Kunsziget (régebben Öttevénysziget) Győrtől 15 kilométerre található Öttevény mellett, a folyó jobb partján. A középkorban és a korai újkorban a Hédervári-uradalom vonzáskörzetébe tartozott. A Toronyvár-dűlőben található rom, más néven Tündérvár régóta ismert. A korábbi régészeti szakirodalomba, mint római őrtorony vonult be. A falubeli öregek elmondása szerint egykor sokkal nagyobb volt, de építkezésekhez elbontották.
1993 őszén régészek és búvárok végeztek a folyóban helyszíni szemlét Szabó Géza vezetésével. Megállapították, hogy a part előtt, a mederben téglafal maradványa található. A kutatásvezető nógrádverőcei típusú kikötőerődként értelmezte a lelőhelyet és a szakirodalomba is átkerült ez a meghatározás.
2002 tavaszán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kereteiben elindult az Aqua et Archaeologia víz alatti régészeti program. A régészek a már ismert falcsonk felületét megtisztították a folyami üledéktől, az így kirajzolódó négyszögletes alaprajzú falról felszínrajzot készítettek. 2003 folyamán végzett geofizikai tesztmérés azt mutatta ki, hogy a part menti iszap pad alatt, a parttal párhuzamosan további falmaradványok vannak. A további feltárás célja az volt, hogy megállapítsák a lelőhely víz alatti kiterjedését, rétegsorát, valamint felderítsék a tágabb környezetét. A műszeres medertérképezés kimutatta, hogy a meder középső részén, illetve a bal parton nem folytatódik a lelőhely. Ugyanakkor a rom előtt egy szögletes, környezetéből kiemelkedő iszap-pad húzódik, amely feltételezhetően mesterséges eredetű.
Az ezt követő sziszematikus víz alatti munka folyamán feltűnt, a felszínrajzok elkészítése után pedig bizonyossá vált, hogy a feltárt falmaradványok nem egyetlen falból származnak. A felület folyásirány felőli, nyugati oldalán már korábban ismert falcsonkról kiderült, hogy egy a partra merőlegesen, É-D-i irányban húzódó fal maradványa, illetve az ettől mintegy 4 méterre keletre, vagyis folyásirány szerint lefelé, egy kidőlt téglafalat találtak a régészek. Ez a fal eredetileg párhuzamosan húzódott a parttal, az előző fallal pedig derékszöget zárt be.
A falak térségében nagy mennyiségű kő és tégla maradványokat találtak. A partra merőleges falat megvizsgálva megállapították, hogy azt lejtőre alapozták, tehát valószínűleg eredetileg is vízparton, részben mederben állt. A folyásirány felőli 2,5-3 méter vastag falat 30-50 cm-es mészkőtömbök befalazásával és gerendázattal erősítették meg.
Az előkerült leletek viszonylatában a köves omladékban 17. század végi, 18. sz első feléből származó kerámiatöredékeket találtak, melyek valószínüleg az épület pusztulását keltezik. Az omladékréteg alatt egy Árpád-kori cserépbogrács pereme került elő, alatta kompakt kavicsos-agyagos szint húzódik, amely a még álló fal alapja alatt is megfigyelhető. A megfigyelt épületmaradványok tehát nem keltezhetőek az Árpád-kornál korábbra, így nem hozhatóak kapcsolatban semmilyen római kori erőddel, kikötővel, mint ahogyan azt korábban a szakemberek gondolták.
A felhasznált téglák sem római típusúak, egyiken sem figyelhető meg bélyeg. Római kori leletanyag szórványként sem került elő. A feltárt épületrész valószínűleg több építési perióduson ment keresztül. A két téglafal maradvány közötti szakaszon talált masszív, köves omladék egy kőperiódus maradványa lehet.
A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a terület legkorábbi használata az Árpád-korra tehető, a fal vízbe omlása pedig a Török-kor végén, vagy az azt követő évtizedekben zajlott le. Ennél pontosabb keltezést, a lelőhely szárazföldi részén végzett ásatás nyújthat majd.
Az építmény funkciójára a víz alatti feltárás kevés adattal szolgál. A vastag falak a középkor és a koraújkor folyamán az egyházi és a világi földesurak építkezéseit jellemzi. A lelőhely neve, Toronyvár alapot ad arra, hogy felvesse azt a hipotézist, mely szerint lelőhely erődítés, vár maradványa. A másik elnevezés, Tündérvár, szintén ezt támaszthatja alá, ugyanakkor utal arra is, hogy a helyi folklór számára a rom rejtélyes hely volt, amelynek történetét az újkorban már nem ismerték.
A kunszigetieket már évszázadok óta foglalkoztatja, hogy vajon miért van ott az a bizonyos kőhalom a Mosoni-Duna partján. Milyen épület maradványa? Mert hogy épület volt valaha, az biztos. A nép megalkotta a saját elméletét: egy vár maradványa az, a várban pedig tündérek laktak.
Timaffy László néprajztudós írta le a Tündérvár legendáját. Egykor tündérek laktak a toronyban. Vihar miatt bajba került halászok a toronyhoz vergődtek és a tündérektől kértek segítséget. Az egyik tündér beengedte őket, de egy másik, egy kőszívű tündér kikergette őket a toronyból. A halászok ezért megátkozták a tündéreket, mondván, ha ilyen a szívük helyén kő van, váljanak teljesen kővé és tűnjenek el a Mosoni-Dunából.
Egy másik változat szerint - melyet Szalainé Hécz Tünde, Kunsziget helytörténetével is foglalkozó pedagógus gyűjtött - a vár hajdani ura kincsei között tündérek haját is őrizte, s amikor leégett a torony, leginkább a tincseket sajnálta. A legenda összes változata megemlíti, hogy a kővé vált tündérek a toronnyal együtt nagyon erős kötést alkotnak, és aki megpróbálja a torony maradványait szétbontani, az pórul jár.
Források:
https://buvarregesz.blog.hu/2011/01/12/a_kunszigeti_tundervar_rejteje
www.kunsziget.hu/pages/show/45/tundervar
