Utolsó frissítés: 2026.10.25.
Pontoskő (Piatra Petranilor) árok és sáncerődítése
Pontoskő, korábbi magyar nevén Petrány (Petrani) település, Biharpoklos (Pocola) közigazgatási körzetében, Belényes városától 6 km-re északnyugatra fekszik. A falu központjától, mintegy 1,5 km-re délnyugatra emelkedik a Belényesi-medence egyik jellegzetes, környezetéből határozottan kiemelkedő magaslata, melyet Pontoskőnek, román nevén Piatra Petranilornak hívnak. A helyi népnyelv Istálló-hegy (Dealu Șura) néven ismeri.
A környék domborzatából markánsan kiemelkedő hegyfok, széles nyergen keresztül kapcsolódik a nyugati dombvidékhez, amely a Királyerdő-hegység délnyugati előhegységi területéhez tartozik. A hegy délnyugati előterében a Béli-hegység vonulata húzódik, míg keletre, délkeletre a Belényesi-medence terül el. A Pontoskő legfontosabb természetföldrajzi jellegzetessége, a déli oldalívének meredek, helyenként szakadékos letörése, amely alatt a Fekete-Körös (Crișul Negru) folyó íve halad. A magaslatról a folyó völgyének jelentős szakasza belátható.
A stratégiai jelentőségű fekvést a folyó közelsége, a termékeny ártér, az északi erdős területek és a hegyfokon található tágas, viszonylag sík felszín együtt adta. Ezek az adottságok a terület korai közösségei számára egyaránt előnyösek lehettek menedék, megtelepedés, és a környék ellenőrzése szempontjából. A magaslat természetes védettsége különösen a folyó felőli, déli oldalon volt jelentős. Itt két védelmi vonallal, a belső területet védő sáncolat kialakításával egy kisebb, míg távolabb a nyergen lévő első magassági pont északi előterében, egy kettős árokrendszer építésével egy nagyobb terület védelmét valósították meg.
A lelőhelyre 1979-ben egy belényesi lakos hívta fel a régészek figyelmét. A helyszíni vizsgálatot a nagyváradi Körösvidéki Múzeum, régésze Sever Dumitrașcu végezte, míg a topográfiai felmérést András Hadnagy készítette el. Eredményeiket 1980-ban publikálták a Cercetări arheologice de suprafață la Petrani, com. Pocola, jud. Bihor című tanulmányban. A szerzők a védművek alapján, a helyszín természetes adottságait kihasználó, mesterségesen megerősített magaslatként értelmezték. Funkciója a kutatók szerint védelmi és menedékjellegű lehetett. A jó kilátás a folyóvölgy ellenőrzését is lehetővé tette, bár arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy a magaslat állandó katonai őrhely vagy egy nagyobb területi központ része lett volna.
Az 1979-1980 között végzettt kutatás, elsődlegesen a terepbájárásokra, a felszíni leletgyűjtésre és a helyszín vázlatos topográfiai vizsgálatára helyezte a fókuszt. Régészeti ásatásra nem került sor. A rövid összefoglaló tanulmány nem közölt részletes méreteket a sáncokról és árkokról, és az erődítés teljes alaprajzi leírását sem ismerteti. A védművek pontos kiterjedése, építési technikája, egymáshoz való viszonya és építési periódusa ezért további topográfiai felmérést, illetve régészeti vizsgálatot igényel. Az 1979-es felszíni kutatás során előkerült kerámia töredékeket a szerzők három nagyobb időrendi csoportba sorolták.
Neolitikum és rézkor: tiszai, illetve Coțofeni-kultúrához kapcsolható kerámiatöredékeket említenek. Ezek a környék őskori megtelepedésére utalnak, de önmagukban nem bizonyítják, hogy a sáncok ebben az időszakban épültek.
Hallstatt-kor, a vaskor korai szakasza: a hallstatti jellegű kerámia a szerzők szerint összefüggésben állhat az erődítés kialakításával. Ezt a lehetőséget a korabeli erődítési formák párhuzamai alapján vetették fel.
La Tène-kor, Dák és magyar honfoglalás időszaka: szürke dák kerámia töredékeket, valamint néhány erősen erodálódott, feltehetően későbbi, honfoglalás kori, illetve kora középkori jellegű leletet is megemlítenek.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a felszínen talált, töredékes és részben nehezen meghatározható kerámia nem elegendő az egyes korszakok pontos azonosításához. Következtetéseiket munkahipotézisnek tekintették, amelyeket csak további terepi kutatások és régészeti ásatások igazolhatnak vagy cáfolhatnak.
A jelenleg ismert adatok alapján tehát, a lelőhely több korszakot érintő használata valószínűsíthető, de folyamatos lakottsága nem bizonyított. A Pontoskő történetének egyik legbizonytalanabb kérdése a honfoglalás kori, illetve a középkori használata. Az ezt korszakot érintő használat pontos időszakát és jellegét csak a kerámiák részletes vizsgálata, valamint újabb részletes régészeti kutatás tisztázhatná. A kutatók a belső sáncív vizsgálata mellett megfigyelték, hogy északnyugat felé, a nyergen további két sánc és árok gyenge nyomai láthatók. A két védelmi vonal, a meglátásuk szerint ugyanahhoz a védelmi rendszerhez tartozott.
Az eltelt évtizedekben mindössze néhány terepbejárás történt, de régészeti kutatás azóta sem zajlott a területen. A helyszín további kutatásának legfontosabb feladata a sáncok és árkok pontos felmérése, a védelmi rendszer alaprajzának elkészítése lenne. Az egyes régészeti korszakokhoz tartozó leletek részletes vizsgálatának segítségével, tisztázni lehetne, mikor építették az erődítést, és milyen közösségek használták a magaslatot.
A varak.hu 2026 őszén járta be a helyszínt, melyet a mai napig legelőként hasznosítanak. Az ekkor készített légi felvételek, illetve a Dr. Alexandru Hegyi által létrehozott RO-Lidar oldal kép részletei és annak térinformatikai mérései alapján már többet ismerünk az egykori erődítésről. A legjobban védhető déli véget, a nyugati peremszéltől, a keleti peremszélig, egy ívelt sánccal és árokkal választották le. A sánc napjainkban is jól látható, míg az előterében futó árok már feltöltődött. A sáncot középrészen a rajta áthaladó földút metszi.
A sánc teljes hossza 216 méter, míg a magassága 1-2 méter között váltakozó. A védett terület legnagyobb hosszúsága a DNy-ÉK tengelyen 140 méter, míg legnagyobb szélessége a déli sarokpontig 106 méter. A belső terület felszíne javarészt sík, enyhén hullámzó, keleti enyhe magaslati kiemelkedésén adótorony áll. A területen igen sok patics töredék látható a felszínen. Elszórtan fellelhető volt számos narancssárgás, fekete agyagos belső szerkezetű, jellegtelen égetett kerámiatöredék, melyek 4-6 milliméter közötti falvastagságot mutattak.
A korábbi kutatásokban említett kettős árok és sáncvonal, a belső sánctól 214 méterre ÉNy-ra, a Pontoskő Dealu Șura magassági pontjától, mintegy 45 méterre ÉNy-ra fut. Hosszúsága 214 méter, míg a legnagyobb szélessége a nyereg középponti részén kb. 35 méter. Sem a LIDAR, sem a légi felvétel nem mutatja túl jól, de ez a szinte egyenes futású védvonal szintén peremtől, peremig fut. Északnyugati előterében, a meredeken lejtő oldalban, 50 - 120 méter távolságig teraszok mutatkoznak. Mivel a teraszos művelés máshol is jelen van a hegy lejtőin, így ezek kutatás nélkül nem tekinthetők a védelmi rendszer részének.
Ami a 2026-os terepbejárás alkalmával nagyon feltűnő jelenség volt, a jellemzően őskori kerámiák teljes hiánya a területen. A nagy állatokkal történő legeltetés rengeteg felszíni sérüléssel jár, amelyekben számos kiforgatott kerámiatöredéket kellett volna észlelni. De felszíni leleteket, szinte kizárólag a belső védett területen sikerült megfigyelni. A két védelmi vonal közötti területen, illetve a hegyhát északi enyhén lejtő hátát járva semmi felszíni lelet nem került szem elé. Természetesen ez nem jelenti ezek nemlétét a területen, de az őskori folyamatos megtelepedés hiányát azonban alátámasztják.
Nagyon izgalmas lenne, a közeljövőben részletes ásatási eredményeket látni a belső sánccal védett területről. A rengeteg patics töredék, agyaggal tapasztott épületekre és a sáncon futó paliszádfalra utalhat. A vékony égetett kerámia töredékek feltételezhetnek honfoglalást követő, vagy kora Árpád-kori időszakot. A Pontoskő stratégiai magaslata kitűnő helyszín lehetett ebben az időszakban is, amíg a feudális rend megjelenésével kialakultak a környéket meghatározó birtoktestek és erődítések.
Keserű László, 2026
Források:
Dumitrașcu, Sever; Hadnagy, András: Cercetări arheologice de suprafaţă la Petrani, com. Pocola (jud. Bihor), Crisia, X, 1980
Repertoriul Arheologic Naţional (RAN) - Cod RAN 30443.01 - ran.cimec.ro
Dr. Alexandru Hegyi - alexandruhegyi.com - LIDAR képrészletek és pontos mérési információk
Keserű László: Pontoskő (Piatra Petranilor) - Terepbejárási feljegyzések - www.varak.hu - 2026
