Utolsó frissítés: 2019.09.10.
Todorovó vára a Cazini végvidék (krajina) egyik legnagyobb vára volt. A neve alapján – Novi grad/Újvár – valószínűleg a 16. sz. első harmadában épülhetett fel Karlovics Iván horvát bán utasítására, aki a várat és birtokát 1531-es haláláig birtokolta. A todorovói tájék azt megelőzően egy kisnemesi közösség tulajdonában volt, akik hasonlóan Túrmezőhöz (Turopolje), egyénileg nem, hanem csak közösen bírtak nemesi kiváltságokat. A nemesi privilégiumok Karlovics birtokba lépésével szűntek meg. Az, hogy a vár mikor került a horvát bán tulajdonába, nem ismert. Karlovics Iván ezt a várát igen kedvelhette, hisz gyakran tartózkodott benne, sőt jó néhány levelét is innen címezte (1. kép).
Karlovics örökébe a Zrínyiek léptek, akik már nem lakták a várat, hanem azt mindig a várnagyaikra bízták. Többek között itt várnagyoskodott egy bizonyos hotucsi Budisics Mihály (1543-ban) és Tudor Deli Mihály is, akik koruk kiemelkedő harcosai voltak. A vár várnagya lehetett az a Tódor nevű ember is, aki a vár védelmében, egy 1562-es ostrom során halt meg a családjával együtt, ugyanis az ostrom során egy tüzérségi találat érte a vár lőportárát, melynek következtében az felrobbant és számos védőt megölt, köztük ezt a Tódor nevű embert is. A várat ettől kezdve Todor grad-nak, azaz Tódor várának kezdték nevezni és ez a név később átszállt a váraljai településre, amit ma is Todorovo-nak, azaz Tódorfalvának neveznek.
A Zrínyiek birtokában lévő várat, az 1558-ban, Sztenicsnyákon megtartott horvát szábor (országgyűlés) záró-határozatában is megemlítik, miszerint a várba 4 főnyi, királyi hópénzt húzó katonát rendelnek.
Lenkovich Iván 1563-as jelentése szerint, a Zrínyiek tulajdonában lévő várat az ellenség az előző év nyarán teljesen felperzselte, de a jelentés idején, újból egy 12 fős királyi zsoldon élő őrség volt benne. A jelentés a vár állapotára hivatkozva az erősséget lerontásra javasolta..
A vár végül is csak a 17. sz. harmincas éveiben (kb. 1630. körül) került török kézre, ám a harcok során meglehetősen elnéptelenedett vidéket a törökök hamarosan újratelepítették, sőt a várat is újjáépítették, megtoldva egy külsővárral, melyben egyéb lakóházak mellett a bég lakóháza és egy dzsámi is helyet kapott. Egy károlyvárosi (Karlovac) pap által 1641. november 20-án Bécsbe küldött jelentés szerint, Tódor várában (Újvár) egy bizonyos Kariman nevű aga székelt, akit a nagykladusai Hernjić fivérek követtek. A fivérek az állandó betöréseikről váltak híressé az osztrák császár uralta végvidéken.
A várat utolsó török birtokosaként, egy bizonyos Tabak (vagy Tabakovics) Máse nevű béget és fivéreit említették meg (a visszafoglalás idején) A vár mai állapota: Tódor vára egy, a környező domboknál mélyebben fekvő, három oldalról meredek lejtőkkel rendelkező várdombon helyezkedik el. A várdombot a magasabb területektől, egy mély gerincátvágással különítették el. A leginkább támadható oldalra, egy kb. 8 méter külső átmérőjű, hengeres tornyot emeltek, melynek egyik fele mára, majd az alapokig leomlott. Magát a várat egy kör alaprajzú öregtorony és egy kb. négyzet alakú, két félköríves toronnyal erősített várudvar alkotta. Ezt a vármagot a török hódítás után egy hosszúkás, téglalaphoz közelítő, de többszörösen megtört falú külsővárral bővítették, melybe a bég házát és cselédjeinek portáit helyezték el, de itt kapott helyet egy dzsámi is. A belsővár falai jelenleg is kb. 3 méter magasak, de belülről oly mértékben feltöltöttek, hogy a belső udvar terepszintje, helyenként megegyezik a falkorona magasságával. A belsővárba egy négyzetes kaputornyon (vagy az, az mellett nyitott kapun) keresztül lehetett bejutni, de ennek is csak a lábazat-falai állnak. A külsovár falai belülről kb. 4 méter , míg kívülről, kb. 4,5 méter magasak. A falak koronái mindenütt lepusztultak, így nem tudható, de feltételezhető, hogy lőrésekkel áttört pártázattal rendelkeztek. A külsővárat nyugatról egy nagyobb, míg délről egy kisebb, négyzetes alaprajzú toronnyal erősítették. A külsővár kapuja is védett lehetett, de ennek nyomai nem maradtak fenn. Így csak a belső- és a külsővár csatlakozó falainak lenyomata alapján feltételezhető az, hogy a kapurendszer egy kaputoronyból és egy hosszúkás, kapuudvarszerű fal-szorosból állhatott. A kapu előtt egy palánkkal övezett udvar is lehetett, tekintve arra, hogy a gerincet átvágó sziklaárok, kb. 20-25 méterrel odébb húzódik. A vár területe ma magánkézben van, de az egykori bég házát képező lakóház kivételével, az egész vár területe szabadon bejárható. A külsővárban elhelyezkedő egykori dzsáminak csak a fő falai állnak, míg a kisegítő épületeknek csak kb. 60 centis falai vannak meg. Ezeket akolnak használják.
A várat 2007. április 29-én bejárta: dr. Montskó Péter, Roskovenszky Hedvig, Tamás Zoltán és Szatanek József.
Egyéb: A vár előterében, még nem sokkal az osztrák-magyar visszafoglalás előtt is állt egy igen öreg és híres körtefa, mely alatt a krajinai muzulmánok gyűltek össze, amikor éppen a Porta és a boszniai valija határozatai, illetve reformtervei ellen lázadoztak, vagy amikor az Oszmán császárság határainak védelmére kellett megindulniuk.
A vár elbontott falaiból építették fel a vidék legrégebbi iskoláját és itt található a 20. század 70-es éveiben épített dzsámi is, melynek két minaretje volt.
/Szatanek József/
