Utolsó frissítés: 2017.07.07. - Az információk elavultak lehetnek!
Ó-Petrinja ősi települését először 1240-ben, Kálmán herceg azon levelében említették meg, melyben más települések mellett, Petrinjának is kiváltságokat adományozott. Az uralkodó nézetek alapján, a mai Jabukovac fölötti Gradina nevű hegyen található várrom alatti, pontosan ez idáig nem lokalizált helyű település neve, állítólag a latin petrus – kő, jelentésű szóból ered, utalva a Zríny hegység köves talajára. A herceg kiváltságait 1242-ben fivére, IV. Béla király is megerősítette. Ó-Petrinja ezután különböző főurak kezére került (pld. III. András Babonics Radiszlávnak adományozta), míg nem Frangepán Márton és felesége Dorottya 1479-ben a török veszély növekedése miatt „a lelkük üdvösségére” odaadományozta a zágrábi káptalannak. A település a 15. 16. szd. folyamán mezővárosként (oppidum) fejlődött tovább. A káptalan a török veszély okán, egy kastélyt is építetett (vagy a 14. századi várat bővítette) itteni birtokai védelmére, amit 1563-ban kiürítetett és leromboltatott. A védelem nélkül maradt települést a 16. szd. második felében végleg elpusztították úgy, hogy többé sohasem épült újjá. A térséget elfoglaló Predojevics Hasszán pasa az értéktelenné vált ősi erősség helyett, 1591-ben egy új erősséget építetett fel a Petrinjcsica patak kulpai torkolatánál, mely a mai Petrinja előzményének tekinthető.
Jabukovac - Ópetrinja - Báni határvidék (Milan Kruhek: Krajiške utvrde..)
137. oldal:
„Egy, a királyi vizsgálóbizottság elé terjesztett 1552-es indoklásban, a káptalan felsorolja azon régi várait a Kulpa menti térségben, amelyeket szerinte az egyesítendő védelmi rendszerhez kellene csatolni. A káptalan a bizottságon keresztül kérte a királytól, hogy térítse meg a kárát, amit a török, Usztilonja (Ustinlonja) felperzselésével okozott, amely Sziszek előőrse volt, s amit Sziszekhez hasonló módon, a Blinja patak szávai torkolatában építetett fel. Noha Usztilonja csak egy fából készített torony volt, arra azonban megfelelt, hogy az őrsége felügyelhesse a török bárkák mozgását. Az itteni őrök egy mozsárlövéssel figyelmeztethették a sziszeki védőket és a környékbeli lakosságot, hogy felkészülhessenek a védekezésre az ellenség megjelenése esetén. A káptalan szerint, ugyanilyen őrséget kell tartani Blinja-ban, Vinodolban, Hrasztovicában és Gora-ban, valamint Sziszek körül is. A káptalan a védelem regionális alapú átszervezésének szükségességét is megindokolta, melynek fenntartásához kérte a király a szábor és a rendek segítségét. A káptalan kihangsúlyozta azt is, hogy minden eddigi jövedelme elment Sziszek és a szomszédos, Zríny hegység – Kulpa közti terület egészét védő végvárainak költségeire, különösen Ópetrinjára, a két Gradacra, Szokolra és Csuntics tornyára…”
187. oldal:
„Lenkovics Iván, 1563-as jelentésében: „A vár, a zágrábi káptalan birtokában van. Továbbra is szükséges a 32 katonából álló helyőrség megtartása…”
219. oldal:
„Ferdinánd király biztosainak 1563. végi, a határvárak állapotáról szóló jelentéséből, nem tudni milyen okokból, de jó néhány környékbeli és régi vár kimaradt, mint pld.: Nagy és Kis Gradac, Ópetrinja, Szracsica, vagy Gora. E várak zöme, a Zríny hegység északi területein voltak megtalálhatók és Ferdinánd ide vonatkozó utasításban sem kerültek megemlítésre. Ennek valószínűleg Lenkovics jelentése lehet az oka, aki azt javasolta, hogy a térség minden kisebb várát le kell rombolni és a védelmüket felhagyni…”
242. oldal:
A király utasítására, az általa 1563. szeptember-októberben újból kiküldött biztosoknak kellett döntenie a zágrábi püspök és a káptalan várainak védelméről. Ekkor már megemlítik a káptalannak a Kulpától délre található azon várait is, amelyek a korábbi jelentésükből kimaradtak. A jelentés nyitott kérdésnek tekinti Ópetrinja és Gradac védelmét, noha eddigre (Nagy) Gradacot már a káptalan utasítására felhagyták és lerombolták anélkül, hogy egyeztetettek volna a határvidék védelméért felelős parancsnokkal. A jelentés szerint, Ópetrinja a Zríny és Hrasztovica közti út mentén található, ráadásul ezt az utat használják az Una hátságból a Kulpa mentére törő török csapatok is. A káptalan ennek a várnak a védelmét is feladta jóllehet a bizottság szerint, továbbra is őrséget kellett volna benne tartani. A biztosok ezért kérik a királytól, hogy a várat újíttassa fel és benne állandó helyőrséget állomásoztasson, mint korábban.
325. oldal:
„Egy 1579-es összeírás az alábbi várakat említi meg: Perusicsot (Perušić) és Prozort Likában, a Korana menti Kulcsot (Ključ), a Bihács (Bihać) melletti Szokolácot (Sokolac), aztán Ó Plaskit (Stari Plaški), Vranográcsot (Vrnograč), Bojna-t, Felső (Kis) Kladusát (Gornja/Mala Kladuša), valamint az alábbi Báni várakat: Blinja-t (a Keglevicsek régi és új vára) és az Ópetrinja (Stara Petrinja) közeli Vinodolt. A fenti várak közül néhányat az 1577-es, 1578-as török offenzíva során elfoglaltak, kifosztottak, majd leromboltak. Néhányat már korábban felhagyták régi urai, és se a törökök, se a határvidéki katonaság nem vette birtokba őket…”
Zagreb, 1995.
A vár mai állapota:
A vár bejárása 2009. 03. 19-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A Gradina-nak nevezett várhegy Jabukovac falu közepén, a Petrinja – Dvor közti út mentén található. Maga a vár, a meglehetősen nagy kiterjedésű fennsík, leg-észak- keletibb részen található. A fennsík a mérete és formája alapján, valóban helyet adhatott az oklevelekben is említett Ó-Petrinja mezővárosának, de ennek látható nyoma mára nem maradt. A várat a fennsík többi részétől egy mára erősen feltöltődött árok választja el. Az árok fölött, egy kb. 10x10 méteres torony állt, amit többszörös fallal öveztek. A toronykörnyék kialakítása, meglepő hasonlóságot mutat a Nógrád megyei Damásd várának tornyával, noha pontos formája a csekély romok és az átjárhatatlan növényzet miatt, jelenleg nem megállapítható. A torony mögött egy nagyobb területű, a hegy vonalát követő belsővár lehetett, amit pár méterrel lejjebb egy újabb falöv kísér végig. A vár toronnyal ellentétes végét, egy újabb árokkal választották el a hegy további részétől. A vár hosszanti oldalainál ároknak nincs nyoma, de a hegy meredeksége miatt, arra szükség sem lehetett.
A várat ellepő sűrű növényzet és az egyik toronysarok viszonylagos épsége arra utal, hogy a várban, kb. 10 évvel ezelőtt egy szondázó ásatást végezhettek, melynek eredménye ez idáig ismeretlen.
/Szatanek József/
Forrás:
Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest.
