Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dézsen vár (Adomány vár)

A Bihar vármegyei (napjainkban Békés megye) Sarkad nagyközség határában a 12-16. században több vár állt, valamennyi földvár. Az első és legnagyobb magában a községben, a gróf Almásyak mostani kastélyával szemben állt. A második a Peczkes-vár, Sarkadtól északkeletre helyezkedett el, a Miső-ér egyik nagyobb kanyarulatánál, egy Őrfészek nevű kisebb erősséggel.

A harmadik erősség a Dézsen vár (Adomány vár) a Fekete-Körös közelében, mely a Nagyhidas vizének a Feketeérből való kiszakadásánál épült. Valaha sziget gyanánt emelkedett ki a Gyula és Sarkad.közt levő Sarkadi-tóból, napjainkra azonban már csak elmosódott nyomaik látszanak.

A Dézsen vár rajzolata a műholdas és katonai archív légi fotók alapján ovális formát mutat, bár egyes leírások négyszög-alakban épített formát említenek. A vár teljes hossza 150-160 méter, a legnagyobb szélessége pedig 120-130 méter lehetett. A védett terület nagysága 80 x 100 méter területet foglal magába. Az erődítés keletkezésének idejére nincsenek adataink. Azonban a Sarkadról készített eddigi történeti feldolgozások szinte kivétel nélkül említést tesznek arról, hogy a sarkadi ún. központi várat a határ távolabbi részein „elővárak, váracsok, tarisznyavárak, őrhelyek, őrleszkek" vették körül, s ezek is erősítették a vár védelmét. A Dézsen vár is feltehetően ennek a rendszernek a részét képezte.

A földvár területén 2014-ben Bóka Gergely végzett ásatást, melynek eredményei igazolták, hogy egy késő bronzkori erődítés, erődített település helyezkedett el a területen. A szántóföldi művelés alatt álló területen a szántás után még jól azonosítható volt az egykori erődítés sáncvonala. A déli sáncárok átvágása során kb. 7 méter széles és 2 méter mély, rétegzett, paticcsal és kerámiatöredékekkel sűrűn kervert betöltésű árkot találtak. Azonban az őskori leletanyag mellett, késő avarkori, vagy Árpád-kori kerámiatöredékek is előkerültek. A sáncárokból vett kormeghatározó (14C) minták eredménye alapján egyértelművé vált, hogy a 8-9. században az árkot újra tisztították, vagy talán éppen akkor létesítették. Így az erődítés honfoglalás és Árpád-kori használata megerősítést nyert, azonban kapcsolatát a középkori sarkadi várral továbbra is homály fedi.

Sarkad az 1950-es megyerendezésig Bihar vármegyéhez tartozott, annak délnyugati sarkán feküdt, ennek is köszönheti nevének jelentését. A honfoglaláskor igen valószínű, hogy a letelepülő magyarok közül a Nyék és a Jenő törzsbeliek vették birtokba a környéket, mivel erre utal a környékbeli puszták neve: Nyék-puszta, Jenő-puszta.

Sarkad első írásos említése egy apátsági levélben, 1108-ból való. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben is szerepel. Sarkad egykor mocsarakkal és nagy vizekkel volt körülvéve, ami jól védhetővé tette az ide épült egykori földvárat, majd várat. A település első ismert birtokosának, Sarkadi Farkasnak a nevét a mohácsi vész utánról ismerjük, aki ekkor már a sarkadi várkastély uraként volt említve.

Források:

Márki Sándor - Sarkad törtétete - 1877

Szatmári Imre: Késő középkori kályhacsempék a sarkadi várból
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

B. Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2.,
A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905)

Borovszky Samu - Bihar vármegye és Nagyvárad
Országos Monografia Társaság. 1901 - Magyarország monografiája

Bóka Gergely - Régészeti Kutatások Magyarországon - 2014, Sarkad, Vár-tába, földvár