Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Peczkes-vár,  Peckesvár

A Bihar vármegyei (napjainkban Békés megye) Sarkad nagyközség határában a 12-16. században több vár állt, valamennyi földvár. Az első és legnagyobb magában a községben, a gróf Almásyak mostani kastélyával szemben állt. A második erősség a Dézsen vár (Adomány vár) a Fekete-Körös közelében, mely a Nagyhidas vizének a Feketeérből való kiszakadásánál épült.

A harmadik erősség a Peczkes-vár, Sarkadtól északkeletre helyezkedett el, a Miső-ér egyik nagyobb kanyarulatánál, egy Őrfészek nevű kisebb erősséggel. Valaha szigetek gyanánt emelkedtek ki a Gyula és Sarkad közt levő Sarkadi-tóból.

A Sarkadról készített eddigi történeti feldolgozások szinte kivétel nélkül említést tesznek arról, hogy a sarkadi ún. központi várat a határ távolabbi részein „elővárak, váracsok, tarisznyavárak, őrhelyek, őrleszkek" vették körül, s ezek is erősítették a vár védelmét.

A Peczkes-vár is talán ennek a rendszernek a részét képezte, így sorsa minden bizonnyal összekapcsolódott a sarkadi váréval. A várat a katonai archív légi fotó kétrészes várnak mutatja, két kiemelkedéssel a Miső-ér egykori kanyarulatával övezve. A nagyobbik északi magaslat jelentős részét napjainkban erdőrészlet boriítja, míg a kisebb déli magaslatot javarészt művelik.

A Peczkes-vár területéről Roska Márton "Erdély régészeti repertóriuma - Kolozsvár, 1942 ", bronzkori és kora vaskori leletekről tesz említést. Bóna István 1975-ben német nyelven megjelent "Magyarország középső bronzkora és délkeleti kapcsolatai" című művének 124. oldalán szintén bronzkori leletekről ír. 1991-1993 között Jankovits Katalin és Medgyesi Pál végzett ásatást a Peczkes-vár területén, melynek eredményei egy késő brozkori tell kultúra leleteit mutatják. Így a helyszín keletkezését és első használatát az őskorban találjuk.

A helyszín középkori felhasználásával kapcsolatban, csak az egykori említésekből van információnk, miután a régészeti feltárás a bronzkori leleteket igazolta. Arra vonatkozóan, hogy a kettős erődítés déli része, esetleg az egykori említésekben szereplő Őrfészek nevű kisebb erősséget takarja-e, csak találgatni lehet. Mindenesetre az észak-déli teljes hosszúsága a várnak kb. 150 méter, míg a legnagyobb szélessége kb. 80 méter. Az északi részen jól érzékelhető a két mederág között kialakított árok íve.

Sarkad az 1950-es megyerendezésig Bihar vármegyéhez tartozott, annak délnyugati sarkán feküdt, ennek is köszönheti nevének jelentését. A honfoglaláskor igen valószínű, hogy a letelepülő magyarok közül a Nyék és a Jenő törzsbeliek vették birtokba a környéket, mivel erre utal a környékbeli puszták neve: Nyék-puszta, Jenő-puszta.

Sarkad első írásos említése egy apátsági levélben, 1108-ból való. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben is szerepel. Sarkad egykor mocsarakkal és nagy vizekkel volt körülvéve, ami jól védhetővé tette az ide épült egykori földvárat, majd végvárát. A település első ismert birtokosának, Sarkadi Farkasnak a nevét a mohácsi vész utánról ismerjük, aki ekkor már a sarkadi várkastély uraként volt említve.

Források:

Márki Sándor - Sarkad törtétete - 1877

Szatmári Imre: Késő középkori kályhacsempék a sarkadi várból
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

B. Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2.,
A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905)

Borovszky Samu - Bihar vármegye és Nagyvárad
Országos Monografia Társaság. 1901 - Magyarország monografiája

Roska 1942  Roska Márton: Erdély régészeti repertóriuma I. Őskor. Kolozsvár, 1942.

Bóna István - Magyarország középső bronzkora és délkeleti kapcsolatai - 1975 (német nyelven)

Jankovits Katalin - Medgyesi Pál : Sarkad-Peckesi domb - Régészeti füzetek 47. 1996