Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csázma vagy Csezmice (horvátul: Čazma)

Csázma az ország egyik legrégibb városa rendkívül gazdag történelmi múlttal. Az itt talált régészeti leletek alapján területe már a történelem előtti időben, majd a római korban is lakott volt. Első írásos említése 1094-ben történt amikor Szent László király Dubrava és Ivanics mellett még birtokként az általa alapított zágrábi püspökségnek adományozta az akkor már fontos kereskedelmi központnak számító települést. Az adományt 1201-ben Imre király is megerősítette. A régi Csázma („Chasma vetus”) nem a mai helyen, hanem attól északkeletre, a mai Ivanska területén feküdt. István püspök és helyi papság között azonban ellenségeskedés tört ki. Ez azzal végződött, hogy 1223-ban a püspöki had megtámadta a várost, felgyújtotta a Szent János templomot, a papság ellenállását pedig leverte.

Nem sokkal ezután 1226-ban az új püspök és II. András király kancellárja Babonics István megalapította az új Csázmát („Chasma novus”) és főesperesség székhelyévé tette, majd 1229-ben domonkos atyákat hívott ide. A Csázma-folyó partján megalapították a dominikánus kolostort. 1232-ben Babonics István püspök 12 kanonokkal társaskáptalant alapított itt. A korabeli források szerint két templomot is építettek itt, melyeket Szent Mária Magdolna és a Szentlélek tiszteletére szenteltek. Babonics idejében a csázmai főesperességhez 56 plébánia tartozott. Csázmának temploma, kolostora, káptalanháza és kúriája, valamint püspöki palotája is volt, a város ugyanis a zágrábi püspökség részeként a püspökök kedvelt tartózkodási helye volt.

A 13. században Kálmán herceg IV. Béla öccse innen irányította a horvát és szlavón területeket. Tamás spalatói főesperes krónikája szerint 1241-ben a vesztes muhi csata után a súlyosan sebesült herceg Csázmára menekült, ahol nemsokára meghalt. A krónika szerint a domonkos atyák kolostorában, egy rejtett sírboltban temették el.[3]

Janus Pannonius, magyarosan Csezmiczei János vagy Cesinge János (Janus – János / Pannonius – Pannóniai), (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök 1459-től haláláig, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista. Csezmiczei János (Ivan Česmički) néven született.

A török portyázók 1476-ban értek először Csázma alá, de az első nagyobb támadás csak 1532-ben érte a várost. A fokozódó török veszély hatására 1537-ben a domonkosok elhagyták a várost. 1544-ben Ulama pasa boszniai szandzsákbég elfoglalta és felgyújtotta Csázmát. Négy évvel később 1548-ban a társaskáptalan is elhagyta Csázmát és Zágrábba költözött. 1552-ben a török ismét elfoglalta a várost és a Csázmai szandzsák székhelyévé tette. A városban 1400 főnyi török őrség állomásozott, majd rövidesen új erődítmény építésébe kezdett, mely a török háborúk során semmisült meg. 1595-ben Malkocs bég székhelyét Csázmáról előbb Pakrácra, majd Cernikre helyezte át. A végvári harcok állandó színtereként hosszú ideig lakatlan volt a területe.

 Csázma középkori várának maradványai[9] a város központjában, egy dombon találhatók. Az első régészeti feltárásokat az 1950-es években hajtották itt végre, amikor a sáncok nyugati részét feltárták. 2008-ban folytatódtak a tervszerű régészeti kutatások. A történelmi források az erődöt csak a 15. századtól említik. 1552 és 1559 között oszmán fennhatóság alatt állt, és a törökök kivonulása után ugyanazon a helyen favárat építettek, mely a végvéri rendszer része volt. Néhány ókori anyagot is találtak a helyszínen, míg a legtöbb lelet a késő középkori időszakhoz tartozik.(Wikipedia)