Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Történet

860-ban Német Ludvig király a „Friesah” birtokot más ingatlanokkal együtt a salzburgi egyházmegyének adta. Amikor Gebhard salzburgi érsek VII. Gergely pápa mellé állt az invesztíciós vitában, Hohensalzburgot és Hohenwerfent, valamint a Friesach feletti Petersberget 1076-ban megerősítette, hogy elzárja IV. Henrik útját az alpesi hágókon. Ezek azonban valószínűleg főként egyszerű faszerkezetek voltak, amelyeket egymeglévő régi védőrendszer megerősítésére használtak. Ezzel egy időben reprezentatív épületet is kezdett építeni magának. Gebhardnak azonban hamarosan menekülnie kellett  a császár hatalma elől, és csak 1086-ban térhetett vissza egyházmegyéjébe. Egy– bár kissé kétes – forrás szerint utódját,  Thiemo érseket (1090-1101) a császári párt fogságába esett 1097-ben, Friesach ostrománál egy ostromgéphez kötözték, és megölték. Engelschalk, az első dokumentált salzburgi kasztellán Friesachban 1123/24-ben sikeresen megvédte Petersberget  Engelbert spanheimi herceggel szemben. Gurk püspöke, Hiltebold is visszavonult az ostromlott várba. Miután I. Konrad Abensberg érsek 1124-ben visszakapta Friesach városát, megkezdte a Petersberg-i erődítmények tömeges kiterjesztését és a városfalakba való beépítését. A vár katonai értékét nemsokára az invesztíciós vitában bizonyította,  amikor az ostromlóknak úgy kellett visszavonulniuk, hogy semmit sem értek el.  A korabeli jelentések szerint a vár és a palota olyan fényűzően volt berendezve, hogy inkább összetéveszthető volt egy császári palotával, mintsem egy püspöki székhellyel. A Petersberg a salzburgi érsek uradalmának délkeleti sarokköve lett. Ez volt az érsek másodlagos rezidenciája, és alkalmanként menedékhelyül szolgált fegyveres konfliktusok idején. Mivel az érsek 1140 után is gyakran tartózkodott itt, és akastélyt második rezidenciának használta, az első bővítési szakasz valószínűleg már ekkor befejeződött. Az érsekeket általában tisztségviselők képviselték, gyakran Lavant püspökei, akiknek alárendelték Karintiában és Lungauban az összes salzburgi birtokot.Innen lehetett ellenőrizni azokat a kereskedelmi utakat, amelyek Salzburgból, Bécsből és Linzből a Balkánra vezettek. I. Konrád érsek pénzverdét állított fel Petersbergben, amelyben a Friesach-i dénárt, az egész keleti alpesi régióban közös fizetőeszközt vertek. A pénzverdét csak 1360-ban helyezték át St. Veitbe. A középkorban számos kiemelkedő látogató szállt meg a várban, 1149-ben III. Konrád király tartózkodott itt, miközben visszavonult a félre sikerült második keresztes hadjárat elől. 1170-ben Barbarossa német császár és 1192-ben Oroszlánszívű Richárd angol király vendégeskedett Petersbergben. 1224-ben itt került sor a Duna-Adria menti szellemi és világi fejedelmek találkozójára VI. Lipót babenbergi herceg vezetésével. Bernhard von Sponheim karintiai herceg és Heinrich isztriai őrgróf között itt rendeződött háborúvá fajuló vitája. A nagy torna, amelyről Ulrich von Liechtenstein beszámolt, és amelyen mintegy 600 lovag vett részt, nem a várban, hanem a város előtti réten zajlott. 1263-ban Philipp von Spanheim érseknek menekülnie kellett Ottokar cseh király elől, akinek a Tauern túli salzburgi birtokok harc nélkül elszálltak. Ottokár hároméves uralmának lejárta után a salzburgi érsekek 1267-től kapitányokat neveztek ki a katonai vezérkar élére, akik a petersbergi várban laktak.Rudolf von Hoheneck érsek és I. Albrecht herceg harcában Friesach városát 1292-ben az utóbbi elfoglalta és felgyújtotta.A Rudolf von Fohnsdorf által védett petersbergi erőd kellő védelmet nyújtott az elmenekült lakosságnak. Ez vonatkozott a török háborúkra is, mivel a könnyű fegyverzetű törökök kerülték az erősen megerősített várak vagy városok megtámadását. Leonhard von Keutschach érsek 1495-től modernizáltatta a Petersberg védelmi épületeit, és megadta nekik és a város erődítményeinek mai végső megjelenését.

A 15. század közepétől a várkapitány és a székesegyház vezetőjének tisztsége egy személyben egyesült. Mivel a petersbergi székhely adminisztratív célokra túl távoli volt, a vicedomus a helyi hercegi udvart választotta kizárólagos hivatalos rezidenciául. Egy 1626-os leltár megemlíti, hogy még 16 ágyú volt az erődben, de csak egy kevés lőpor és ágyúgolyó állt rendelkezésre. Egy ősi ágyú jelenleg a klagenfurti Karintiai Állami Múzeumban található. Egyébként a fegyvertár főként elavult vágó- és szúrófegyvereket tartalmazott. 1641-ben készletük nagy részét vashulladékként adták el. Merian 1649-es metszetén az épületek még teljesen megőrződnek, de már tető nélkül vannak ábrázolva. Az 1673-as, Petersberget is érintő várostűz után a használhatatlanná vált létesítmények a XX. századig romok maradtak. 1797-ben a franciák további károkat okoztak. A Petersberg a püspökök birtokában maradt Salzburg  1803-as szekularizációjáig, majd az osztrák államhoz került. 1830 körül a vár teteje elveszett, ugyanis Blasius Spitzer magántulajdonos a toronyból származó összes fát tűzifává dolgoztatta fel. Húsz évvel később a boltozat összeomlott. 1847-re a vár északi homlokzatának csak a főfala maradt meg.

1891-ben a tornyot biztonsági okokból bontásra hirdették meg, de szerencsére nem találtak vevőt. 1893-tól a városszépítő egyesület igyekezett megmenteni a komplexumot. Az egyetlen tönkrement elem a nagytorony volt, amelyet azért restauráltak, hogy a benne lévő román kori freskókat megmentsék. Új tetőt húztak fel, és két közbenső emeletet építettek be. A torony délnyugati sarka már annyira lepusztult volt hogy  a felső szinten mindent át kellett építeni. 1966-ban a tetőt vörösfenyő zsindelyrel fedték le. 1987-ben a Friesach Városi Múzeumnak adták otthonul. A hegyoldali kapu épületen keresztül egy hosszú lépcső vezet a felső udvarrészbe (Oberhofba), amelybe 1950-ben modern várszínházat hoztak létre.