Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szomolány - Molpír

A Kis Kárpátok keleti oldalán több olyan magaslati település helyezkedett el, amely a hegység egy-egy nyúlványának magaslatán feküdt. Ezek közé tartozik a talán legjobban ismert Szomolány - Molpír, de ide sorolható a Pozsony közigazgatási területéhez tartozó Szentgyörgy - Neštich, valamint északabbra, a nagyszombati járásban Alsódiós - Slepý vrch és Prasnikirtvány -Tlstá hora. 

A magaslati települések egészét körülhatároló erődrendszerek Velem-Szentvid, Sopron-Várhely, Szomolány-Molpír lelőhelyeken még a késő bronzkor folyamán épültek meg.  A kora vaskori erődített magaslati települések erődítését és belső szerkezetét illetően minden bizonnyal a Szomolány-Molpíron feltárt lelőhely szolgál a legtöbb információval. A sáncrendszer a szomolányi települést három udvarra tagolja. Az I, II és III elnevezésű sáncok vagy falak, száraz kőfalazással készültek, a falsíkok közét földdel és kaviccsal töltötték. A III. várfal, amely a fellegvárat övezte, fakamrás szerkezetű volt, a kövekből rakott falakat fakamrás szerkezettel erősítették. A fal magassága 2,5 méter volt, amelyet a tetejére épített paliszád egy további méterrel emelt meg  . A legalsó udvar bejáratának helye bizonytalan, a második kapu helyét csupán Š. Janšák felmérései alapján ismerjük. A felső várat határoló falon III. és IV. számú kapu vezetett át. A III. kapu szerkezetét tekintve is kiemelkedik a többi közül, mivel mindkét oldalán tornyokkal látták el, 4 m hosszú, 2 méter széles és valószínűleg 3 m magas volt, amelyhez még egy méternyi magasságban paliszád csatlakozott. A kaputól balra a várfalon egy további, kerek alaprajzú torony helyezkedett el. Ezzel a szemben a IV. kapu egyszerű bejáratnak nevezhető, amely a 41. és 42. számú házak közt nyílt. A kő-fa-földet alkalmazó építéstechnika fejlettségét tanúsítja, hogy a szerkezeteket szögek használata nélkül, csapolással állították össze és a farönköket is megmunkálták. Az építmények felületét 20 cm vastag agyagréteggel vonták be.

Nagyobb összefüggéseiben csupán a Szomolány-Molpír fellegvára ismert, amelyet S. Müller részletesen közölt. A fellegvár területét határoló falak mentén elhelyezkedő épületeket a település legkisebb egységeként, laza háztartásokként rekonstruálta.

Sopron-Várhely és Szomolány-Molpír alapján arra következtethetünk, hogy a magaslati települések a kora vaskor kései szakaszában korábbi jelentőségüket, szerepüket egy adott időszakban (vagy folyamatosan?) elveszítették.

Szomolány-Molpír fekvése és erődítése alapján a korai kutatás a települést egyértelműen a „Hallstatt-fejdelmek“ székhelyeként rekonstruálta, mindehhez járult még az előkerült szkítatípusú nyílhegyek nagy száma, amely alapján a település pusztulása egy szkíta támadással volt magyarázható.

Forrás: https://doktori.btk.elte.hu/hist/durkoviceva/diss.pdf