Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pécs - Szent Ágoston-templom

Evlia Cselebi szerint 1664-ben 17 török mecset volt Pécsett. Közöttük az Ágoston téri török imaházat nem említi. Feltehetõen azért, mert a török utazó pécsi tartózkodása alatt (1660–1664) még romos állapotban volt. Az imahelyek elsõdlegesen törökök által emelt, vagy a középkori keresztény templomok átalakítása útján létesült épületek voltak. Keletkezésük bizonyosan a hódoltság elsõ idõszakára esett. Az ágostonosok temploma helyén állott mecsettel kapcsolatos ismereteink meglehetõsen gyérek, de elegendõek annak megállapítására, hogy a jelenleg is használatban lévõ török eredetû vagy átalakított templomok közül az Ágoston téri templom falrészletei a legkorábbiak.

Pécsett sem ismeretlen a törökök építkezéseinek azon sajátsága, hogy az elpusztult középkori keresztény templomok helyén, kõanyaguk felhasználásával vagy a használható épületek átalakításával építették imaházaikat, dzsámijaikat. Feltûnõ, hogy a török által kedvelt négyzetes alaprajz helyett az Ágoston téri templom esetében téglalap alakú alaprajzot találunk. A szokványos alaprajztól való eltérésnek nyomós oka lehetett, éspedig, hogy a török e helyen egy korábbi épület átépítésével, esetleg az Ágoston-rendiek középkori templomának felhasználásával alakította ki istentiszteleti épületét. Ehhez kapcsolható az a lehetõség, hogy a dzsámi alaprajzát a szerzetesi templomokra jellemzõ nyújtottabb szentély befolyásolta. Az épület vakolat alól elõkerült szamárhátíves ablakai szerint török építményrõl vagy átépítésrõl van szó. Az alaprajzi helyzet a födém kialakítását, mûszaki megoldását is befolyásolja. Mivel az épület nem kubus alakú volt, bizonyára nélkülözte a kupolás födémszerkezetet. A templom 1935-ben végrehajtott bõvítése során, az északi oldalon nagyméretû alapfalak kerültek napvilágra, amely bizonyító erejû lehet egy, a török idõk elõtti templom vagy egyéb épület létére.

Amennyiben eredetileg valóban középkori templomépületrõl van szó, úgy a plébánia feladatait is ellátó Mindenszentek templom közeli fekvése miatt nem a világi papság temploma, hanem elsõsorban szerzetesi létesítmény lehetett. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy az e helyen állott középkori épület az Ágoston-rendiek egyháza volt. E véleményünk további alapjául szolgál, hogy a hódoltság területén eredetileg is török alapokon nyugvó téglalap alaprajzú, síkfödémes dzsámi csupán egy, éspedig a szigetvári Szulejmán szultán dzsámija ismert.

Elsõ alkalommal 1912-ben, a templom restaurálása alkalmával vizsgálták meg az épületet, amikor a török építményi részletek napvilágra kerültek. A falkutatás eredményeit Szõnyi Ottó összegezte: „a templomhajó, kezdve a szentélyválasztó ívtõl egészen az orgonakarzatig, török épület, mely terméskõbõl van építve. […] Déli, északi és keleti falán elõtûntek a szamárhátú és csúcsíves, kõkeretû ablakok, egymás felett mindig kettõ. […] Némely helyeken, különösen az északi fal külsõ felén még a török vakolatréteg is megmaradt, mely rendkívül kövér mészhabarcs. […] Mikor az ágostonrendi szerzetesek a 18. században katholikus templommá alakították át a török épületet (valószínûleg mosé volt), akkor a keleti és nyugati falat áttörték, hogy ott az új szentélyhez, itt az orgonakarzathoz közvetítsék a bejárást. A szentélyfelõli török falból mégis meghagytak annyit, hogy az imént említett ablaksorok fele megmaradt itt is. A déli falba ellenben új ablakokat törtek s azért itt csak az alsó török ablakívek maradtak meg közvetlenül az új ablakok alatt. Az északi fal keleti felére a szószék feljárata került, tehát itt a török ablakok elpusztultak, ellenben e fal nyugati végén mindkét egymásfeletti ablak megmaradt. A török rész bizonyára kupolás volt.”

Gosztonyi Gyula, saját észrevételeivel egészítette ki, illetve helyesbítette Szõnyi észrevételeit: „Pécs török eredetû templomai harmadik csoportját a hosszhajós síkfödémû típus alkotja, melynek egy érdekes példáját a barokk idõkben kiépített Ágoston téri plébániatemplom mutatja.” Megállapítja, hogy Szõnyi a templom magját alkotó török templomot még négyzetes alaprajzúnak és centrálisnak, illetve kupolával fedettnek vélte. A pontos mûemléki felvételek után azonban fény derült arra, hogy a feltárt török kori ablakok, valamint az épület alaprajza téglalapalakú. Mindemellett, 0,90 m-t alig meghaladó falvastagsága is kizárja azt, hogy kupola hordására alkalmas lett volna, itt tehát a síkfödémû, hosszhajós török templomtípus egy formájáról van szó. Gosztonyi a török templom alaprajzi méreteit is megállapította: szélessége 11,5 , hossza 15 méter, magasságát pedig megközelítõleg 8 méternyire valószínûsíti.

Forrás: BOROS LÁSZLÓ - AZ ÁGOSTON-RENDIEK PÉCSI TEMPLOMA