Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pécs, Szent Bertalan-templom - Gázi Kászim Dzsámi - Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom

A középkorban a mai Széchenyi téren álló, Gyertyaszentelő Boldogasszonyról nevezett Belvárosi plébániatemplom helyén állt a Szent Bertalanról nevezett egykori várostemplom. Mikor épülhetett a középkori Szent Bertalan templom, és miért kaphatta éppen a Szent Bertalan nevet? E kérdés megválaszolásához nincsenek olyan egzakt forrásaink, mint amelyek például az Oltáriszentség pécsi tiszteletének feltárásához vezettek el. 

Lássuk tehát az ugyan feltételezésen alapuló, mégis nagyon valószínűnek látszó választ e kérdésünkre. A választ Túróczy János krónikájából kiindulva kereshetjük. A krónika írja II. András király, Szent Erzsébet atyja jeruzsálemi zarándoklatáról, hogy a király a Szentföldről visszatérve számos szentnek ereklyéjét hozta magával, többek között Szent Bertalan jobbkezét. „Ekkor Ega-fia Benedek, a királyné kancellárja az egyház összes főpapját összehívta a király fogadására. Ma pedig ezeket az ereklyéket leginkább azok az egyházak tartják birtokukban, amelyeknek főpapjai az érkező király elé mentek." Ez 1218. év végén történt. Maga a templom már korábban is állhatott. Ha feltételezzük is, hogy kezdetben, a püspökség alapításának első évszázadában a székesegyházba jártak a pécsi hívek, ez az állapot nem sokáig tarthatott. Tudjuk, hogy amikor Bertalan püspök Pécsre jött, itt a székesegyházi nagyobbik káptalan mellett egy másik káptalannal rendelkező templom-prépostság is volt már, a Szent Jánosról elnevezett templom ún. kisebb káptalanja. Teljesen elképzelhetetlen, hogy egy olyan püspöki városban, ahol két káptalan is virágzik, a városlakóknak plébániájuk ne lett volna. Az akkori állapotokkal ez nem igen fért volna össze. Magát a plébániatemplomot, így feltehetőleg legkésőbb a Bertalan ereklyék Pécsre érkezése előtti évszázadban építették. 

Tudjuk, hogy a templomot legalább kétszer átépítették, illetve bővítették. Gosztonyi mérnök vizsgálatai szerint a legelső templom szentélye egy korábban már meglévő ossarium (csontkamra) falaira épült. E szentély a templom K-i végét zárta le. Az első templom nem volt lényegesen nagyobb, mint egy akkoriban nagyobbméretűnek mondott falusi templom. Hajója 22 m hosszú és 10 m széles volt. Vagyis ha jól telezsúfolódott, 600-700 embernél több akkor sem fért el benne. 

Nagyon valószínű, hogy a templom első bővítése már megtörtént a korábban említett Pál püspök idejére. Ugyanis Pál püspök halálát követően a pécsi káptalan Károly Róbert párti, illetve az oligarcha Kőszegiek támogatását élvező és a szentkoronával megkoronázott Ottó király párti tagjai között éveken át áldatlan viszálykodás dúlt. Ennek záróaktusaként 1309. szeptember 29-én a pécsi Szent Bertalan templomban a szerzetesrendek az elöljárók és a pécsi hívek nagy sokasága előtt, a szentmise végén harangzúgás mellett és gyertyák kioltásával a pécsi káptalan a Magyarországon tartózkodó pápai bíboros-követ ítélete alapján kihirdette az évekig tartó viszályban vétkesnek és megátalkodottnak talált Miklós éneklőkanonok kiközösítését. 

Az ítéletlevél azt rendelte el, hogy annak kihirdetése a hívek minél nagyobb sokasága előtt történjék meg, minél nagyobb templomban. A székesegyházba ekkor nem lehetett bejutni. Azt a Kőszegiek pártján álló Miklós éneklőkanonok bezárta. így jutott a választás Pécs második legnagyobb templomára. Úgy véljük, hogy a kezdetben viszonylag kisméretű Szent Bertalan templom első bővítése már megtörténhetett ekkorra. Ezután még két és fél évszázad telt el a török időkig. Ezalatt az idő alatt a templom bővítésére ismételten sor kerülhetett. 

Az a templom, melyet a török 1543-ban itt talált, ha nem is volt székesegyház méretű, de jelentősen megnőtt templom volt. Ekkor már gótikus ízlés szerint kialakított három hajóval és a délnyugati végén egy kápolnával. 

Forrás: TÍMÁR GYÖRGY: Pécs vallási élete a török uralom előtt

A dzsámi a középkori Szent Bertalan-templom helyén és részben annak köveiből épült, valószínűleg a XVI. század hetvenes éveinek végén vagy a nyolcvanas évek elején, eddig még közelebbről meg nem határozható időben. Az 1686. évi visszafoglalást épségben megért dzsámit a későbbiek során — főleg a XVIII. században — nagymértékben átépítették, egyes részleteit pedig — mint a minárét és az előcsarnokot — lebontották. Végül 1939 — 1940-ben került sor a dzsámi török kori részeinek teljes feltárására és ennek alapján a részleges rekonstrukció elkészítésére. Tulajdonképpen Gázi Kászim pasa dzsámijának feltárása jelentette a magyarországi török építészeti emlékek kutatásának kezdetét. A dzsámi egyetlen mináréja — amelynek alapfalát Gosztonyi megtalálta — az épület jobb sarkán állott az előcsarnok támfalához csatlakozva, és nem — mint Gosztonyi mondja — a templomtesttől függetlenül. Bejárata feltételezhetően az előcsarnokból nyílott, amint azt a hasonló elhelyezésű mináréknál láthatjuk.

Forrás: Gerő Győző: Az oszmán-török építészet Magyarországon (Dzsámik, türbék, fürdők)

A török felszabadító harcokban a minaret egy része leomlott, ezt végül 1766-ban bontották le, helyére tornyot építettek. A templom a jezsuita rend tulajdona lett. 1692-ben a város vezetősége itt a templomba tett fogadalmat, hogy a városban csak katolikusok élhetnek. 1702-ben keresztény templommá alakították át. Az északi részén kápolnát, tornyot, sekrestyét és kriptát, a déli részén portikuszos bejáratot építettek. Berendezései barokk illetve rokokó stílusúak voltak. 1766–70-ben újabb átalakítások következtek. Lebontották az északi főfalat, melyhez kupolát toldottak, ehhez pedig a kolostorboltozatos Alajos kápolna csatlakozott. Nyugaton sekrestye kapott helyet, a tér felé néző oldalon barokk stílusú előcsarnok épült. Ma alakját a két világháború között nyerte el. 1939-ben nagy átalakításokat végeztek Körmendy Nándor tervei alapján. Akkor, és addig sok korábbi toldást visszabontottak, hogy a török kori épület jobban hasonlítson eredeti alakjára.