Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A soproni Szentlélek-templom

A soproni Szentlélek-templom külső tatarozási munkálatai keretében 1956—57-ben a műemléki hatóság soproni szobrászrestaurátorai közreműködésével feltárták és restaurálták a templom barokk korban eltüntetett gótikus homlokzat részleteit. A déli oldalhomlokzaton előkerüli csúcsíves ablakkeretezésekel nyersen hagyva mulatták be, a nyílásmezőt pedig a vakolat sík mélyítésévol hangsúlyozták, miután megnyitásukat a belső barokk architektúra és becses falfestés nem tette lehetővé. Jelentősebb volt a nyugati főhomlokzaton az egyszerű barokk kapukeret alatt megbúvó csúcsíves kőkeretnek és egy nagyméretű háromosztású gótikus ablaknyílásnak és töredékeinek feltárása. Az elszűkített nyílások kibontásakor előkerült elegendő töredék alapján a restaurálást irányító Szakál Ernő szobrászművész a nyílásokat és keretezéseket rekonstruálta, és ezzel a főhomlokzat visszanyerte eredeti középkori képét.

Az 1956-ban felfedezett gótikus részletek a templom építéstörténete szempontjából is nagy jelentőségűek, hiszen így az eddiginél jóval több összehasonlító anyaggal rendelkezünk. Az 1782-i barokk átalakítás ugyanis nemcsak a gótikus szentélyt építette át gyökeresen, hanem a hajó eredeti nyílásainak eltüntetésével, új nyílások vágásával és a felület vastag vakolásával voltaképpen eltüntette az épület gótikus mivoltát.  

Mindezek a hiteles részletek lényegükben megerősítik azt a véleményt, mely szerint a Szentlélek kápolna a XIV—XV. század fordulójának alkotása. A szentély a XV. század legelején már állhatott, hiszen Pál soproni plébános húsz font bécsi dénárról szóló, 1406- ban kelt kötelezvénye Katalin asszony oltáralapításáról emlékezik meg. (Házi Jenő:Sopron sz. kir. város története. I. 1. 287.) A Szentlélek templomnak ez az első okleveles említése. Ha oltárról van szó, akkor a templomnak legalább részben állnia kellett. Tudjuk, hogy a középkorban a templomok építését általában a szentélynél kezdték és a hajóval, toronnyal fejezték be. Valóban, a Szentlélek templom nyugati homlokzata olyan részleteket mutat, melyek inkább a XV. századra vallanak. Mind a kapu megoldása, mind a halhólyagos díszítésű, gazdag karzatablaki kőrács túlmutat a XIV. századon. Az eddigi kutatás világosan felismerte az épület délnyugati sarkán emelkedő tornyocska származását. Ez a jellegzetes sokszögű alaprajz és felépítés nyilvánvalóan kapcsolódik a XIV. század első felére tehető bencés, akkor ferences templom tornyához, mely Sopronban és környékén szinte iskolát teremtett. A nyolcszögletes, ablakokkal áttört, az ablakok felett háromszögű oromzatsor felett indított, karcsú kősisakkal ellátott ferences torony zömökebb arányokkal, de lényegében azonosan tér vissza a soproni Szt. Mihály templom, a sopronbánfalvi Magdolna templom és a fertőmeggyesi r. k. templom homlokzati tornyán. A Szentlélek templom tornya tehát a soproni ferences torony megoldásának legkésőbbi, már a XV. század elejére tehető példája, mely az alapszerkezetet is megváltoztatja olyan értelemben, hogy a nyolcszögletű alaprajz hatszögletesre egyszerűsödik. A fenti meggondolások alapján aSzentlélek templom építése a XIV. század legvégén indulhatott meg, 1406 körül már használható állapotban volt, tornya és nyugati homlokzata pedig a XV. század első negyedében készülhetett el. Talán e befejező munkákra vonatkoztatható Lang András soproni polgár 1419-i végrendelete, melyben Kovács utcában levő házát fél-fél arányban a Szt. Mihály és a Szentlélek templomok építésére hagyja („das hans in der Smidgassen schaffter halbs zu Sand Michel und halbs zu dem heiligen Geist zu dem paw”. Házi, II. 1. 20). Az újonnan előkerült gótikus részletek megerősítik a toronnyal kapcsolatos következtetéseket s így nemcsak az épület eredeti mivoltára, művészi értékére, hanem történetére vonatkozóan is nagyra becsülendők. 

A Szentlélek-templom kiemelt fontosságú belső festését Dorffmaister István készítette. Dorffmaister István 1782-ben legtöbbet Sopronban dolgozik, ekkor festi ki a Szentlélek-templomot. Ez évben a templomot megnagyobbítják, új berendezést készíttetnek, a freskók elkészítésével Dorffmaistert bízzák meg. A feladatot részletesen leíró szerződést május 4-én írja alá, a munkákért járó 670 forintot október 12-én veszi föl. Dorffmaister művei: a szentély kupoláján az egyház allegóriája, a szentély oldalfalán Izsák feláldozása és Melchizedek áldozata. A főhajó első szakaszában az Angyali üdvözlet, a főhajó középső szakaszában Mária mennybevitele és megkoronázása, a négy sarkán a négy evangélista festett szobra. A kórus fölötti mennyezeten Jézus bemutatása a templomban. A főhajó oldalfalain a négy nyugati egyházatya festett fülkében, talapzaton áll, bronz alaptónussal. Az építészeti tagozatokat, a képkereteket gazdag füzéres, fonatos díszítés borítja, barokk urnákkal. A templombelső Dorffmaister jól sikerült munkái közé tartozik. 

Forrás: 

Zsámbéky Mónika: A templomfestő Droffmaister István II. 1781–1797

Műemlékvédelem, 1958 (2. évfolyam, 1-4. szám)1958 / 1. szám / Entz Géza: A soproni Szentlélek-templom újabban előkerült gótikus részletei

Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960) Ifj. Dümmerling Ödön – Détshy Mihály – Császár László – Kuthy Sándor: Egyházi műemlékek helyreállítása