Utolsó frissítés: 2025.08.20.
Sopron Keresztelő Szent János-templom
Azt, hogy a János-lovagok mikor kerültek Sopron vármegyébe, feljegyzések hiányában nem tudjuk. III. Ince pápa 1209-ben kelt leveléből, amelyben megintette a győri püspököt, hogy a János-lovagoktól tizedet ne követeljen, azt lehet kikövetkeztetni, hogy a lovagok már 1209 előtt letelepedtek a győri egyházmegye területén. Hogy ezeknek a lovagoknak hol voltak birtokaik, nem tudjuk. Lehetséges, hogy Sopronban is otthonosak voltak már és így, ha valóban 1214-ben épült a templomuk, amint azt Czinár Mór is állítja, úgy lehetséges, hogy a megyében is birtokosok voltak már ekkor a johanniták.
Sopron vármegye életében először 1217-ben történt említés a Szent János-lovagrendről, a mai máltai lovagokról. II. Endre király ugyanis a babóti kapuvámot a Szent János-lovagok jeruzsálemi rendházának adományozta. „... a fent említett Jeruzsálemi Szent János Ispotályosok szent házának (adományozzuk)... a soproni kapunak — amit Bobech-nek neveznek - adóját... vele annak összes jogát, tulajdonjogát, valamint teljeskörű bíráskodását, örökös hivatalát és birtokolását, valamint némely földünket...’’ Ezt a vámot abban az időben „királykettei”-nek hívták, mert a beszedett vám kétharmada a királyé, a harmadik rész pedig a Sopron vármegyei ispáné volt.
Ez a körülmény egyesek szerint kizárja, hogy ebben az időben már János-lovagok lettek volna Sopronban, mert ebben az esetben kétségtelenül ők kapták volna adományul a babóti kapuvámot. Valószínű azonban, hogy a Szentföldről visszatérő II. Endre király kíséretében Magyarországra jött lovagok már 1220 táján birtokukba vették a rend jeruzsálemi háza számára adományozott, de a távolság miatt érthető módon ki nem használható soproni kapuvámot.
Kétségtelen azonban, hogy 1225-ben már Sopronban voltak a lovagok.
Rendházuk alapítása tehát legkésőbben az 1217. és az 1225. évek között történt és ebben az esetben nincs alapja azon régebbi véleménynek, amely a soproni Keresztelő Szent János tiszteletére emelt, egykori lovagrendi templom kapuzata fölött látható 1214-es évszámon alapul. Ez az évszám lehetséges, hogy a mai gótikus alakjában 1484 óta álló templom XI11. századi román stílű ősének építésére vonatkozik, de az sincs kizárva, hogy a XVIII. századi jezsuiták vésették be az 1629. évi nagyszombati zsinat Pázmány Péter által kiadott iratainak és Péterffy Károly Sacra Concilia című művének adatai alapján.
A Szent János Lovagrend 1247-ben telepedett le a városban. Ekkor állapodott meg a renddel IV. Béla király. A megállapodásban a János Lovagrend praeceptora, Rembaldus kötelezettséget vállalt arra, hogy a nekik adományozott birtokok fejében Magyarország nyugati határszélét (Pozsony, Moson, Sopron, Vasvár és Németújvár várakat) megvédik ötven fegyveres lovaggal. A johanniták egy lakótoronyban és még két házban telepedtek le, az egyik házat ispotálynak rendezték be. Később kezdődhetett csak meg a váron kívül a johannita rendház és a hozzá tartozó Keresztelő Szent János-kápolna avagy templom (a Bécsi út 8. sz. házzal szemközt), valamint a mai Ikvahídon az ispotály építése.
A III. Frigyes zálogbirtoklásával kapcsolatos háborús évek során a keresztes lovagok soproni háza is elpusztult, amiről a soproni tanács Szentgyörgyi Székely Tamás vránai perjelt értesítette. Szentgyörgyi 1450 augusztus 2-án Budán kelt válaszában megköszönte a tanács figyelmét és értesítette, hogy Imre székesfehérvári vicepraeceptort küldi Sopronba házfőnöknek.
Sopronnak a Frigyes-féle zálogból 1462-ben történt visszakerülése után a soproni konvent a székesfehérvári keresztesek konventjének a fennhatósága alá került. Ez voltaképpen csak az 1450 óta fennálló helyzetnek a lerögzítése volt. Mátyás király 1470 november 24-én Budán kiállított oklevelében engedélyt adott Simontornyai István székesfehérvári praeceptornak, hogy az ottani konvent tagjainak hozzájárulása mellett azt nevezze ki soproni praeceptornak, akit akar. Ekkor nevezte ki Simontornyai István a soproni lovagház főnökévé Kopácsi Miklóst, akit Mátyás király 1471 február 20-án kelt meghagyására a csornai konvent március 18-án Bő és Keresztény birtokába iktatott. E birtokokra nézve a király 1472-ben — Újlaki Miklós macsói bán és bosnyák király birtokszerzési törekvései ellenében — védelemlevelet állított ki.
Látjuk tehát, hogy a soproni keresztes konvent birtokainak visszaszerzéseért és a meglévők védelméért már Kopácsi Miklós is bátran sikraszállt. Korai halála megakadályozta azonban ennek teljes* mértékben való keresztülvitelében, úgyhogy ez a feladat utódjára,, Albertre, hárult. Albert neve elsőízben 1479-ben szerepel az írásos emlékekben, amikor április 24-én Mátyás király parancsára, Völcseji Balázs és társai panaszára az Abolgánfalváról erőszakkal elhajtott jobbágyok ügyében vizsgálatot teljesített Pál csornai prépost ellen.
Az ő kérésére rendelte el Mátyás király 1483 május 16-án, hogy a soproni keresztesek praeceptorának Bő, Damonya, Keresztény és Lócs helységekben fekvő jószágain lakó szolgáit senki le ne tartóztassa, felettük ne ítélkezzék és rajtuk semmiféle adót be ne hajtson. Ezt az oklevelet 1493-ban II. Ulászló király is megerősítette. Albert praeceptor nevéhez fűződik még sikeres birtokvisszaszerzésein és megvédésein kívül a soproni Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom felépítése is, ami 1484-ben nyert befejezést, 1487-ben még ő volt a praeceptor. Utóda a kilencvenes években szereplő Benedek lett.
A soproni keresztes-lovagok viszontagságos életének két évszázada arról tanúskodik, hogy a messze Keleten török elleni harcokkal elfoglalt lovagok közül csak kevesen tartózkodhattak a megyében. Inkább csak a betegek gyógyításával foglalkozó ispotályosok és néhány lelkészkedő tag vitte itt a rendi ügyeket.
A lovagok távozása után a templom elhanyagolt állapotba került. A XV. sz. közepén a város polgársága adományaiból nagyobb átalakítás kezdődött, amely előbb a templom külső falait hozta rendbe -, az egyik támpilléren az 1484-es évszám olvasható. A szép hálóboltozat 1519-ben készült. 1521-ben kifestették a templomot. 1522-ben az ablakok kőrácsai készültek el. 1529-ben pedig új harangot kapott a torony.
1636-1674-ig a jezsuiták templomaként működött a templom és a rendház, mindkettőt gróf trakostyáni Draskovits György, győri püspök, a johanniták kommendátora adta át a rendnek. A püspök templomhoz való ragaszkodását az is kifejezi, hogy ide temetkezett 1650 novemberében. Ezt az eseményt emléktábla örökítette meg, amely a sekrestye oldalfalán található. Drakovits György szobra, amely egykor a templom szentélyében állt, ma a Soproni Múzeum kőtárában, a Tábornok házban található.
Miután 1674-ben a belvárosi Szent György templom a jezsuiták birtokába került, a külvárosban lévő templom veszített jelentőségéből.
Amikor 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, a templomot elárverezték. 1779-ben báró Meskó Jakab vette meg, aki 1782-ben a Szent Györgyről nevezett Soproni Társaskáptalannak ajándékozta. Egészen 1950-ig a Társaskáptalan karkáplánjai tartottak benne istentiszteleteket. Az államosítás után a Szent Mihály Városplébánia irányítása alá került. Mindez a mai napig így van.
Az utolsó gyökeres restaurálás 1886-1890 között folyt ifjabb Storno Ferenc (1851-1931) tervei alapján. A felújított templomot Zalka János győri püspök szentelte fel 1890. május 8-án.
Forrás:
Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Kölnei Lívia—Varjassy Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend ispotályai a középkori Magyarországon
https://www.varosplebaniasopron.hu/templomok/3/keresztelo-szent-janos-templom/#templomrol
