Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szent Jakab-temetőkápolna

A soproni Szent Jakab-temetőkápolna a Szent Mihály-templom temetőjében áll. Első említése 1382. A sokszögletű kápolnák csoportjába tartozó emlékekről egybehangzóan állítják, hogy azok a románkori és gótikus építkezések közti időben, a XIII. század közepe táján épültek.  Ezek közül legismertebb emlékünk a soproni Szent Jakab-kápolna. A nyolcszögletű, belülről csúcsíves falfülkékkel és faloszlopokkal tagolt, boltozott hajóhoz a sokszög három oldalával záródó boltozott szentély csatlakozik. A kápolna alatt boltozott csontház helyezkedik el. A kápolnának gótikus elemeit és sokszögzáródású szentélyek kialakulásának hazai rendjét figyelembe véve, a kápolna építésének idejét a XIII. század közepe helyett, inkább a század 2. felére tehetjük. Építésével és a védőszent nevének kiválasztásával kapcsolatban érdemes felfigyelni a johanniták soproni jelenlétére. A korai sokszögzárodásu templomok megjelenésének kutatásánál a XIII. század első felében esetleg számolhatunk a johanniták tevékenységével és hatásával. A kérdés szempontjából figyelmet érdemel a Szent Jakab-temetőkápolna sokszögzárodásu szentélye és román-kori műrészletei miatt.  Párhuzamait az alsó-ausztriai csontházakban jelölték meg (St. Margarethen, Tulln). Az alaprajzot tekintve, rokon megoldásnak tekinthetjük a téglából épült kaposszentjakabi és a nyírbátori nyolcszög alaprajzú kápolnák maradványait. Ezek a kápolnák is a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyfejjel épültek. Méreteik egyezőnek tekinthetők a soproni Szent Jakab-kápolnával. 

Gerengel Simon szilárdította meg és rendezte be az evangélikus egyházi életet Sopron városában. Az ő munkájának eredményeként, Magyarországon elsőként, 1565-ben alakult meg a soproni evangélikus gyülekezet. Később a protestáns túlsúly ellenére a város, mint kegyúr biztosította a katolikusok számára a zavartalan vallásgyakorlatot, és gondoskodott az ehhez szükséges anyagi eszközökről is. A miséket, német, horvát és magyar nyelven és egyéb istentiszteleti alkalmakat a Szent Mihály templomban, a Szent György templomban, a Spitalkirche-ban (Szent Erzsébet templom), valamint a Szentlélek templomban ünnepelték. A Szentlélek templom volt egyébként a magyar nyelvű protestánsok temploma, itt szolgált egy ideig a magyar nyelvű prédikátor. 1573-ban a templomot az időközben megalakult evangélikus egyházközség önként átadta a katolikusoknak, a magyar nyelvű istentiszteleteket pedig a Szent Mihály templom melletti Szent Jakab kápolnában tartották meg. A ferences templom (Kecske templom) és a Bécsi utcában álló Szent János templom mindvégig kizárólag a katolikusok használatában maradt. A Szent Jakab kápolnában 1674-ig tartottak istentiszteletet. Ekkor újraszentelték. Később csak raktárnak, illetve, lőszer tárolására használták, míg Prímes György városplébános el nem rendeli a kápolna újbóli rendszeres istentiszteletre való használatát. Új oltárképet rendel. A Szent Jakabot ábrázoló képet Dorffmaisternek tulajdonítják.

A 19. században ismét raktár. Póda Endre városplébános megmentette a lebontástól és Storno Ferenc segítségével restaurálták, 1885-86 között. A historizmus korának a műemlék-helyreállításról alkotott elképzelése tükröződik a soproni Szent Jakab-kápolna 1886-ban befejeződött restaurálásában. A Sopronban élő, az egész országban tevékenykedő, kéményseprőből autodidakta építésszé, festővé vált id. Storno Ferenc, a korai magyar műemlékvédelem kiemelkedő személyisége gondos felmérésekben, rajzokban örökítette meg az általa felfedezett 15. és 16. századi falfestések maradványait. Helyreállításainak célja az elképzelései szerinti teljes középkori stílusegység visszaállítása volt. Kívül színes cserépfedést kapott a kápolna, belül a korábbi rétegeket eltüntetve a teljes felületet új figurális és ornamentális kifestessél díszítette Storno. A középkorias összkép fontos elemeiként neoromán oltárt, festett üvegablakokat tervezett. E korai restaurálások ma már történeti értéket jelentenek, ezért az 1960-as években Sedlmayr János által tervezett helyreállítás során a rossz állapotú falképeket megőrizték: lefotózták azokat, és védőréteggel való leragasztásukat követően átmeszelték a felületeket.Ugyancsak Storno Ferenc készítette 1892-ben a kápolna körül található keresztutat. 2003 óta minden Nagypénteken a keresztutat itt járjuk. 2010-ben a tetőzet teljesen megújult.

A Szent Jakab kápolna napjainkban ravatalozóként működik.

Forrás:

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

Kozák Károly: Korai sokszögzáródású templomok megjelenése az ország középső és nyugati részén

Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

https://www.varosplebaniasopron.hu/

Szála Erzsébet: Protestantizmus Nyugat-Magyarországon a 16-17. században