Utolsó frissítés: 2025.12.18.
Tihany árok és őrtorony
A tatárjárástól a mohácsi vészig eltelt 300 esztendőből is több, közvetlenül Tihany állapotáról szóló érdemi adatunk van. Ezek azok az oklevelek, amelyek szerint Tihany sziget. Mivel pedig Lázár deák 1520 körüli térképe is szigetnek ábrázolja, bizonyosra vehető, hogy Tihany 1230 tájától 1530 tájáig esetleg kisebb megszakításokkal, többé-kevésbé mindig sziget is volt. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy a tó vízállása időközben, természeti és mesterséges okokból ez idő alatt többször is változott. A nyugalmasabb időszakokban a tó vízszintjét feltehetően alább is szállították. Ilyenkor a félsziget aszófői nyakát csak mocsaras ingovány borította.
Magának a szigetnek alakja kerek erődítmény módjára emelkedik ki a Balatonból. Dombjai mint megannyi várfal, és sáncok bástyázzák körül. Tihany a XVIII. század elejéről, ismeretlen szerzőtől származó térképén az aszófői nyakhoz vezető utat őrtornyok védik.
Mielőtt András a szentföldre indult Oros apát kérésére 1211 május 29. után a tihanyi apátság birtokait összeiratja és az apátságot birtokaiban és kiváltságaiban megerősíti. ... mint „lacus“-tó szerepel a Balaton ebben az oklevélben ott, ahol Tihanyt említi, melyet részben a Balaton, részben pedig régi, emberkézásta árok határol (vallum ab antiquis labore manum operatum et factum)...
Zsigmond alatt az egyházak közt újra feltámadt a viszálykodási kedv. Legfőbb baja volt ez időben a tihanyi apátságnak. Kezdte a pereskedést II. György és folytatta Demeter. Egyik a gamási birtokperről, a másik a tizedperekről híres. Demeter apát, a veszprémi káptalannal szemben, a tihanyi vár falain és árkain kívül fekvő (extra murum et fossatum) Apáti, továbbá Arács, Kék, Füred, Syske (előbb Paposka v. Papsoka), Aszófő, Kövesd, Örvényes, Udvari, Szőllős, Kis-Pécsel és Szt.-Péter-Dörgicse1 birtokain a tizedet követelte, támaszkodván XXIII. János pápának 1414 végén a konstanzi zsinaton adott amaz engedélyére, mely szerint némely magyar benczés apát területén az összes tizedet szedhette. Demeter apát szedte is, ami ellen viszont a veszprémi káptalan emelt panaszt. 1416 märcz. 31-én piacenzai (placenciai) De Vicedominis Máté, esztergomi érseki vicarius, a tihanyi árkon és falun kívüli helyek tizedét és ezeknek negyedét a veszprémi káptalannak ítélte."
Ugyancsak ehhez az árokhoz és falakhoz kapcsolódhat annak az őrtoronynak az alapja is, amely már az új évezredben került napvilágra. Ez nem messze található az egykori Apáti nevű középkori falu templomának ma is látható romjaitól, s azonosnak tekinthető az 1781-es katonai felmérés térképén a félsziget bejáratánál található romokkal, amely az Apátit kerítő fal tornya lehetett.
A híd közelében lévő, 2002-ben feltárt, 1652-ben már a forrásokban említett őrtorony maradványai a kutatás során felszínre kerültek, de a visszatemetés miatt nem láthatóak. Mellette húzódik egy árok és földsánc, ami a török korban valószínűleg átkelő- és vámszedő hely volt.
A kerékpárút építése során előkerült falmaradványt Pethő Mária régész vette észre. Dokumentálását 2002. május 17-én Rainer Pál végezte el. A feltárást S. Perémi Ágota kezdte meg június 11-én, majd Rainer Pál fejezte be, június 12-24. között. A 71-es országút D-i (Balaton felőli) oldalán, a sajkodi elágazástól mintegy 160 in-re Ny-ra, a 71-es utat keresztező árok K-i oldalán előkerült rom szerepel egy 1781-es térképen, „tures vigiliarum" megjelöléssel. A lelőhelyen most feltárt 6,60x6,60 m külméretű, 1,20 m falvastagságú, négyszögletes alakú, törtkőből falazott épület tehát azonos a középkorban Apáti falut kerítő falhoz csatlakozó toronnyal. A falat 1416-ban említik először, a torony 1652-ben szerepelt írott forrásban.
A torony Ny-i oldala mindkét irányban folytatódik, ÉK felé befut az országút alá, DNy felé mintegy 2,30 m-ig volt követhető a Balaton felé, itt újkori közműfektetés során átvágták. Falai mintegy 1,5 m magasan maradtak meg, ebből kb. 0,50 in felmenő fal, a többi alapozás.
Forrás:
Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla II. rész. A magyarok I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században
Rainer Pál: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 2002
https://balatoniromok.blogspot.com/
