Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hernádbüd - Gata, Várdomb

A lelőhely korábban Gibárt–Várdomb, Gibárt–Földvár és Hernádbüd–Gata néven is szerepelt. Hernádbüd község ÉK-i vége felett húzódik a Gata nevű széles dombhát. Ennek ÉK-i vége két ágra szakad, melyek közül a K-re eső, keskenyebb nyúlvány végén van a földvár, a községtől ÉK-re 1,2 km-re.

A térképeken a Várdomb felirat tévesen, a Hernád felé eső részen van jelölve, a valóságos lelőhelytől ÉNy-ra 400–500 m-re. Az egész környék szántóföld, ennek következtében a földvárat nagymértékben szétszántották, ma már csak a körvonalait lehet meghatározni. A központi, kerek, lapos dombot a DNy-i oldalon egykor mély árok választotta el a dombvonulat folytatásától. Az árok erősen beszántott nyoma nagyon gyengén ma is látható, de annak egykori szélességét és mélységét csak ásatással lehetne megállapítani.

A központi domb többi oldalát elmosódott, de meghatározható perem jelzi, átmérője 55–60 m. E domb alatt a Ny-i, É-i és K-i oldalon széles terasz, betemetett egykori árok, fut körbe 5–6 méterrel alacsonyabb szinten, szélei alatt meredek oldallal. A terasz szélessége 25–40 m között váltakozik. Az ÉK-i sarokban egy kis lejtős része 25 m hosszan kinyúlik. A terasz azonban mai formájában nem kanyarodik be a DNy-i egykori árokba, egyenes vonalban folytatódik a dombhát szélén, ami már az újkori szántás következménye. A földvár terasszal behatárolt teljes területének átmérője kb. 130 méter.

Először Rómer Flóris jegyezte fel 1867-ben mint árokkal körülvett őskori erődöt. 1869-ben Szilágyi Ferenc, majd Csoma József említi. Szendrei János 1888-ban pedig már cserepeket, agancskalapácsot és egyéb őskori leleteket ismertet Büdről, majd néhány évvel később említi a vár „pontos felvételét” (felmérését), amely az 1896. évi millenniumi kiállításra készült. Az ugyanebben az évben kiadott megyei monográfia azonban kőkori földvárnak tartja, amely alatt a völgyben viszont bronzkori telep nyomait említi.

A 20. század elején többen is ismertetik a várat. Soós Elemér a vár fennsíkján szárazon rakott kőfalat említ, majd a vár Könyöki József és Gerecze Péter munkáiban is megtalálható. 1910-ben Csoma József már részletesebben ír a földvárról, megadja méreteit, de leleteit még kőkorinak tartva azzal egészíti ki megállapítását, hogy a bronzkorban is használták. A Várdomb oldalában két teraszt, a fennsík szélén pedig ő is kősáncot említ. A „szárazon rakott kőfal” és a sok őskori lelet Pogrányi-Nagy Félixnél is szerepel, sőt Genthon István később úgy említi – Gereczére hivatkozva – mint ahol egy kiásatlan várrom és egy őskori földvár is található.

Kalicz Nándor azonban már pontos kormeghatározást közöl róla, és a kora bronzkori hatvani kultúra idejébe helyezi. Egyúttal felhívta a figyelmet erre a korra jellemző jelenségre, miszerint az erődített teleprészhez egy nagyobb nyílt telep is csatlakozik és a kettőt mély árok választotta el. A Vártúrák kalauza is bronzkori eredetűnek tartja a telepet, de feltételezi, hogy itt a honfoglalás után kővár állt, amire állítólag néhány okleveles adat is utal, de ezekre konkrétan nem hivatkozik.

A földvár területén végzett későbbi terepbejárások is kizárólag bronzkori leleteket eredményeztek. Legutóbb 2001-ben foglalták össze az erődítményre vonatkozó adatokat, amikor felmérését is közzétették. A földvár és a hozzá csatlakozó nyílt telep korát Kalicz Nándor fent említett legújabb kormeghatározása alapján a kora bronzkori hatvani kultúra időszakába helyezhetjük. A lelőhelynek az irodalomban szerepeltetett középkori felhasználására semmilyen hiteles adat sincs.

Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig, Miskolc, 2009