Utolsó frissítés: 2026.01.16.
https://szecseny.ferencesek.hu/a-kolostor-es-a-templom-tortenete/
A szécsényi kolostor története
A szerzetes évszázados kolostorokfalai között tölti el életét. Nagyon fontos a fiatal emberre nézve, hogy új otthonának nemcsak falait lássa, ismerje, de érezze át azt a történelmi légkört is, melyet a vastag falak lehelnek. Nagy lélektani igazság, melyet P. Meyer Vendel vesz finom tolla alá: „Már maguk a kolostorokannyi bűnbánó szent életnek némaságukban is beszédes tanúi, hatásos iskolái a rendi hagyományoknak és nevelésnek. Ki ne ismerné a csendes ájtatos folyosókat és az elmosódott olajfestményeket, melyekről szent ősök néznek alá, kik egykor szintén e falak közt imádkoztak, reméltek! A zárdák minden zegzuga régi hagyományokról regél; minden bútordarab, faragvány, régmúlt idő itt felejtett emléke. E szent helyen önkéntelenül is imára hangolódik az ember lelke. Ha létezik egyáltalán szellemi légkör, melyben a lélek ösztönzés nélkül, szabadon talál rá az isteni Mesterre és szent Ferencre, úgy az bizonyára fellelhető a szent emlékekben oly gazdag, ősi franciskánus zárdákban. Épp ezért sohasem becsülhető elegendőkép a zárdák nevelő hatása.* Hogy némi fogalmat szerezz a zárdák történetéről és megértsd az ősi falak beszédjét, röviden elmodjuk a szécsényizárda történetét. Tartományunkban a szegedi, gyöngyösi s más zárdák története ugyan gazdagabb eseményekben, mégis a szécsényiház múltját tesszük szóvá, mert ennek írott történelmi könyvei épp előttünk fekszenek. Az Ipoly völgyéből kiemelkedő fensíknak szélén épült. A völgyet körülvevő hegyláncok minden oldalról festői háttérrel látják el, amit a zárda mindenképen nagy nevű (P. Nagy András) történetírója 1770- ben kimért.
Az első zárdát Széchenyi Tamás, erdélyi vajda építette 1332-ben. A jelenleg is fennálló gótikus sekrestye és oratórium ebből az első zárdából maradt fenn. A XIV. század jellegzetes építkezésmódja a legdöntőbb bizonyíték. Mennyi dicső, de mennyi gyászos napot, évet és évszázadot láttak azóta e falak! Mennyi öröm és bánat-könny hullott e boltívek alatt VI évszázadon keresztül! Áldásos működés, csendes fejlődés után 1544-ben török kézre került Szécsény. Úgy látszik, hogy egy ideig folytathatták a páterek lelkipásztori teendőiket.
Fraknói írja: „Nagyobb haszonnal működtek a ferenciek. Szegedi, gyöngyösi és szécsényizárdáikból a török hódoltságban lakó katholikusok lelki szükségleteiről gondoskodtak, mert a török más papot nem tűrt meg. Később mégis elűzték a testvéreket. A zárdát a törökök foglalták le. A toronyból a harang éltető hangja helyett, a dervis kürtje hasított bele az Ipoly-völgybe.
1594-ben felszabadult Szécsény, de több évig protestánsok foglalták le a kolostori templomot. Emberfeletti munkával kiheverték lassankint a szörnyű csapást, s lettek a vidék megmentői. Hogy minő szomorú világjárat, s hogy egyúttal mit jelentett ezen mostoha időkben a szécsényi kolostor, következtethetünk Frankói következő szavaiból:” 1624-ben Apáthy kanonok és főesperes az esztergomi egyházmegyéhez tartozó résznek a látogatására ment. Szécsénybehívta a lelkészeket. Nagy Nógrádban 5 plébános és 4 licenciátus találtatott. Szécsényben és vidékén szent Ferenc zárkájának tagjai tejesítették buzgón a lelkészi teendőket. Népes községek mint Balassagyarmat, Patak nem bírtak lelkésszel."
Azonban 1662-ben másodszor ütött rajtuk a török és bitorolta a kolostort 1683-ig. A második megszállás az elsőnél is borzalmasabb volt. Már az ostrom alatt is sokat szenvedett a temlom és a kolostor. A jelenlegi oratóriumban a basa lakott, ki a fürdővé átalakított sekrestyébe csigalépcsőt vezetett. A szentélyből török mecset lett, a templom hajóját pedig istállónak használták. A testvérek Gyöngyösre menekültek, innen jártak vissza a népet vigasztalni. Karácsonyi adatai szerint a ferencesek Gyöngyösről 300 Heves és Nógrád megyei község lelki szükségletét látták el.
1683-ban szabadult fel Szécsénya török iga alól, ha ugyan felszabadulásnak lehet nevezni. Utcai harcok közben menekült a török, de előbb felgyújtotta a még éppen maradt házakat. Szécsénybőlnem maradt vissza egyéb néhány összedőlt, üszkös falnál. Évekig egy lélek sem járt erre. Az 1688-iki szakolcai rendi káptalanon vetették fel először a szécsényi kolostor ügyét. Fülöp András sikertelen kísérlete után a szívós Bárkányi János atya eljutott a régi Szécsényig. Öt év alatt a romhalmazt benőtte a gaz. Bokrok sűrűsége, kígyók, farkasok tanyájává avatta. A vidék is lakatlan volt.
A páter mégsem csüggedt. „Meghívó levelet” írt az Ipolyon túlra, a kékkői erdőségben magukat meghúzó embereknek, „könnyesen buzdítva mindenki a visszatérésre”. Az összesereglett népnek a Szentlélek kápolna előtt tábori szentmisét tartott, aztán a kápolnáról nevezett patakon át hidat vertek és baltával, csákánnyal, fűrésszel vágtak maguknak utat az öszedőlt templomig. Lankadást nem ismerő erővel álltak a testvérek a munkához. A templom szentélyét gyorsan tető alá hozták, a bedőlt oratóriumot is helyreállították és hozzáépítették a új zárda első szárnyát. Aztán sorra került a hatalmas templom és lassankint a zárda másik két szárnyának építése. Nagylelkű jótevők siettek a testvérek segítségére:
Szécsényi György esztergomi prímás, Koháry István, a sokat sanyargatott szentéletű gróf és költő, a Balassa grófok s azok jószágkormányzója Miszleniczky.
A testvérek példáján felbuzdult a nép, Szécsényújra felépült, úgy hogy 1705-ben a híres országgyűlést már itt tárhatták meg. A zárda falai közé fogadhatta a vezérlő fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet s az országgyűlésre összejött püspököket. A sok megpróbáltatást, szenvedést nagy munka váltotta fel. Az egyházmegyében, valamint az egész országban alig volt pap. A kolostor 15-20 pátere fölváltva s állandóan járta a megyét. Csak úgy mellesleg jegyezte fel valaki írott könyv lapjára, hogy 1734-ben az atyák a megye különböző falvaiban háromszázhetvenkilenc szónoklatot tartottak és 21.000 hívőt gyóntattak meg. A gyónók (nem áldozok!) száma 1767-ben már meghaladta az 50.000-t.
Később II. József gyászos uralkodása és szereplésének dermesztő hatása a szécsényi kolostorrais kiterjedt, miként általában az egész szerzetesi életet elsenyvesztette.
Ezen régi kárt tette jóvá a reform nyesése. A rendi szellem újjáéledt. Te is, Testvér nemcsak a kertben csobogó forrásból fogsz inni, hanem a szécsényinoviciátusban is kell majd egész életre szóló lelkiséget merítened...
Néhány száraz adatot soroltunk fel csupán, de minő életről, hősi küzdelmekről beszélnek ez adatok! Ezeknek élénk elgondolása megeleveníti a zárda vastag falait.
Élően vonul el előttünk hatszázéves küzdelmes történet és benne az imádságos lelkű, erős kezű páterek és testvérek. A 120-140 cm. vastag falak láttára az a gondolatod támad, hogy azok a világ végéig fenn fognak állni.
S ha nézed a régi oltárokat, kórusi stallumokat, és a sekrestye szép szekrényeit, melyeket a Spiegel s más testvérek faragtak, készítettek; ha benyitsz a könyvtárba, forgatod a régi nekrológiumot, avagy lesétálsz a kőfalakkal alátámasztott kertbe: mindenütt azt látod, hogy ezek a testvérek maradandó munkát végeztek, évszázadokra dolgoztak.
Az életszentség mennyi nagyja nyugszik a kripták mélyén! Csak kettőről teszünk említést. Gyakran tartózkodott a zárdában Bede József tartományi főnök. Tudós szentéletű ember volt. Áldásos működése közben, Szécsényben érte utól a halál. Halálos ágyán ő maga írta meg síríratát: (a kripta felett elhelyezett lapon olvashatod):
P. Josephus Bede minister provinciális mortuus 1760.
Conculcor pedibus Fratrum, quos ante praeibam,
Et merito quoniam vilior ipse fiú.
Jesu pie propitius esto mihi miseri peccatori,
Viatores dicite: Dona ei requiem aetrnan,
Christe, crucifixe. Amen.
P. Bede József két ízben volt tartomány főnök, meghalt az úrban 1760.
Itt nyugvó, poraiban esdekel
Azoknak lábai tapodnak, kiknek élén állottam.
És méltán, mert mindannyioknál hitványabb Én voltam.
Kegyes Jézus, légy irgalmas Nekem szegény bűnösnek
Küzdők mondjátok: Keresztrefeszített Krisztus
Adj neki örök nyugalmat. Amen.
Megszégyenülve állunk a lelkinagyság ilyen megnyilatkozása előtt!
A másik egyén, a már említett Nagy András. Nagyképzettségű theológia tanár volt. Tanúskodik róla a fennmaradt, s a könyvtárban megőrzött több kötetes munkája. Mint szécsényi noviciusmester aprólékos gondossággal gyűjtötte össze a kolostor történetének 1770. előtti adatait. Klasszikus latinsággal és utánozhatatlan változatos nyelven állította össze a meghalt rendtagokról szóló megemlékezést (Necrologium). Ugyanabban a könyvben később az Ő haláláról így emlékeznek: „1777. nov. 29. P.Nagy András, a Boldogságos Szűz felajánlása ünnepén ágynak döntötte a láz. A rendi mindenszentek napján, (akkor nov. 27.) könnyek közt, térdenállva végezte szent gyónását és vette magához azonnal a szent Útravalót. Másnap reggel felvette a szent kenet szentségét és név szentjének napján, áhitatos csókjával halmozta el a szent keresztet, mindvégig teljesen ép elmével hívta segítségül Jézus és Mária legszentebb neveit, s mialatt az atyák és testvérek az éjféli zsolozsmát zengték, a Nála maradt atyák és testvérek imái közben csendben (placidissime!) adta vissza lelkét Teremtőjének..."
Az elmúlt évszázadok ily nagy őseinek a nyomdokába kell lépnünk. Ne csüggedj testvér kicsiségedet látva. Isten kegyelme ma is épp oly hathatósan működik, s tudja a száraz csontokat megeleveníteni; tud a kis emberből is nagy hőst faragni... Domboldalon áll a kolostor és a templom. Csupasz, terméskőből épült, viharvert magas tornya ma is őrt áll az Ipoly völgye fölött. Nagyharangjának érchangja a jobb jövő reményét hinti szét Ipolyon innen és Ipolyon túlra egyaránt.
Forrás: TALLÓZÁS RÉGI KÖNYVEKBEN ÉS FOLYÓIRATOKBAN
Galcsik Zsolt: P. König Kelemen: Alvera felé (Bevezető a lelki és a szezetes életébe), II. kötet. A szerzetes, Vác, 1928. 149.fejezet: A szécsényi kolostortörténete. 180-188. old.
