Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pándorfalu kuruc-kori sánc

A kuruc sánc (más néven régi sánc vagy török ​​sánc) egy korábbi katonai erődítményvonal, amelyet 1703 és 1711 között építettek a Habsburg-ellenes felkelés során, a kurucok ellen. A legjobban megőrzött szakasz, amely a Dunától Petronell közelében Pándorfalun (Parndorfon) át Nezsiderig húzódik, körülbelül 18 km hosszú. 

A teljes védelmi rendszer (a soha be nem fejezett végső formájában, az ágakkal együtt) körülbelül 200 km hosszan húzódott.

Ugyanakkor Bécsben épült a Linienwall (külső fal), amelynek célja szintén a törökök és kurucok támadásainak visszaverése volt. Egy kuruc támadását sikeresen visszaverték ennél az erődítménynél 1704. június 11-én.  Az erődítményt a magyar határ folyamatos védelmi vonallal való védelmére tervezték. Egy olyan védelmi vonal része volt, amely a morvaországi Gödingtől a délkelet-stájerországi Radkersburgig, majd Tschakathurnon keresztül a Mura és a Dráva folyók közötti területig (Murinsel) húzódott volna, de soha nem készült el teljesen. Eredetileg a kuruc sáncot Bécsújhelyig tervezték. Nyomvonala a térképeken olyan neveken ismerhető fel, mint Türkenschanze (török ​​sánc), Alte Schanze (régi sánc) stb., és egyben a parndorfi nagy kivezető központ keleti határát is képezi.

A Dunától északra a sánc nyomvonalát Zwerndorf közelében, Weiden an der March közelében és Stillfriedtől délre dokumentálták. A marchfeldi Markthoftól északra fekvő sánc nyomvonalát a stájer földmérési térkép dokumentálja. 1707-ben Löwenburg gróf altábornagyot, tábornagyot küldték a sáncnak ehhez a szakaszához, hogy biztosítsa és megvédje a határ menti vidéket.

Kelet-Stájerország (Észak-Burgenlandhoz képest) kevésbé volt sebezhető a kiterjedt csapatmozgásokkal szemben a dombos terep miatt. Ott a védelmi erődítmények egyes részei csak a folyóvölgyekben lévő sáncokból (pl. a Raab, Feistritz és Rittschein völgyeiben) és fa őrtornyokból (Tschartaken) álltak. 

A Fertő-tótól a Petronell melletti Dunáig húzódó sánc egy körülbelül 4,8 m széles és 2,5 m mély árokból állt, amely mögött egy körülbelül 2 m magas földsánc húzódott, palisádokkal, őrtornyokkal és kis erődökkel (egymástól néhány száz méterre elhelyezkedő, tornyos erődökkel, néhány egyszerű sánccal és csillagerőddel) felszerelve. A 18. század végéig legalább részben fenntartották. A szerkezet egyes részei földsáncként tisztán láthatók a parndorfi területen. Ennek a szakasznak a déli végpontja a mai Tabor romjai voltak, amelyek Nezsider közelében találhatók, és amelyeket valószínűleg a 16. században katonai őrtoronyként építettek a törökök ellen. 

A kuruc sánc csak részben teljesítette céljait, mivel lehetetlen volt kiképzett védőkkel ellátni a reguláris katonai egységekből. A szükséges erők jelentős részét már korábban is Magyarországon állomásoztatták a kurucok elleni harcokban, valamint a nagy török ​​háború utóhatásai miatt, és a spanyol örökösödési háborúban is bevetették. Ehelyett a katonakorú férfiak csak rövid, milíciaszerű kiképzésben részesültek. Támadásokkal szembeni ellenállásuk gyenge maradt, így a sáncok (amennyiben egyáltalán teljesen kiépítették őket) gyakran üresen maradtak, mert védőik elmenekültek.