Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Baja vára

A terület, a vaskort kivéve, úgyszólván folyamatosan lakott. Környékünkön több szarmata leletre bukkantak. A legnagyobb jelentőségű ezek közül a madarasi halomsíros temető: százezer négyzetméteren mintegy hétszáz sírt tártak fel a régészek. Sokat harcoltak ezért a vidékért, a kövér legelőkért, a halban-vadban bővelkedő Duna-menti területekért. A város nevét Bajai Bálinttól származtatják, akit „Nobilis de Boya" néven 1222-ben  említenek először az okmányok. Megfordult itt Mátyás király is. Gazdag kúriáit először a Dózsa-vezette parasztlázadás rombolta földig, majd a törökök. 

A török hadjáratoktól sokat szenvedett helységben az építmények súlyosan károsodtak, vagy megsemmisültek, a magyar lakosságnak csak kis hányada maradt itt. A törökök igen hamar szerbeket hoztak helyükbe. Ennek a hadászatilag is fontos, hajózást és átkelést is lehetővé tevő kereskedő telepnek 1664. évi térbeli ábrázolása részint Evlia Cselebi török világutazó leírásából ismeretes, melyből idézek egy részt: „Baja vára. - Régi vár a szegedi szandzsák területén, a Duna folyó partján. Százötven ákcse fizetésű járási hely, várparancsnoka, 80 katonája, számvevője, adófelügyelője, vámfelügyelője és építészeti agája van. Vára a Duna partján erős vár, nagy kikötővel.[....] 

A vár alakja. Kettős palánkfal keritésü, négyszögü, szépen rendezett erődítmény. A belső várban két mihrábja van, melyek közül a Szinán pasa dzsámija a régi időben templom volt, ennek egy vékony mináret tornya van. Van egy Ogrun-kapuja, s egy nyugatranéző Nagy kapuja. A kétségbevonhatatlan prófétának törvénye szerint való törvényszék e kapun belől van. A belső várban 50 deszkaházon és 15 bolton kívül más építészeti munka nincs. 

A kapun kívül levő nagy külváros is tömésfal keritésü palánka, melyben 300 alacsonyabb-magasabb deszkatetejü csinos erős ház van. Van egy mecsetje, egy kolostora, egy medreszeje, egy elemi iskolája, egy fogadója, egy fürdője, 150 boltja. Kikötőhely lévén lakói gazdagok és nagyon barátságosak. E város uccái mind deszkaburkolatuak, mivel földje lapályos és mocsaras. Ennek is két kapuja van, egyik a Révkapu, mely nyugatra nyílik, a másik délkeleti irányban a Zombor városába vezető utón van. A révfőnél van a temető. Ugyanott a révfőnél van a vámfelügyelő háza is. E kikötő tájékán mináret magasságú domb van, honnét lefelé nézni sem mer az ember.” 

A minaret magasságú domb valószínűleg a mai Tulipán - Szarka - Béla király utcák helyén állt. Az 1700. évi kéziratos térképen is megtaláljuk azt a dél-délkeleti irányban lefutó dombsort, melynek legészakabbi eleme jelenleg - az újkori beépítés és a tereprendezések ellenére is - mintegy 14-15 méterrel emelkedik a belváros fölé. 

Sigmund Joachim von Trautmannsdorff gróf 1688. július 12-én kelt feljegyzéséből tudjuk, hogy a „bajai palánk félig le volt rombolva, s benne hajdúk állomásoztak. A palánkban volt egy leégett mecset, mely korábban katolikus templom volt. Két ferences szerzetes azonban már tevékenykedett az épületben."  Minden bizonnyal az Evlia által említett dzsámiról van szó, melyet az 1697. és az 1700. évi térképen is láthatunk (1-4. térkép). A törökök kivonulása után az épületet a ferencesek helyreállították, majd néhány évvel később, 1708-ban a Bajára törő kurucok megrongálták azt. Később, a 18. század első évtizedeiben az épületet elbontották és helyén felépült a ferences rendház.

Mindszenthy Antal írja 1831-ben „...nem kellemetlen a’ város fekvése, ‘s vágynak ollyan pontjai, mellyekről szép kilátások vágynak, illyenek a’ Sokovicza partjai átaljában, ‘s a’ Kálvária előtt való gabonás hambárok közűi Bikity felé. A’ Városnak most nincs kerítése, ámbár a’ régi időkben kerített hely, a’ Török járom alatt pedig megerősített őrhely volt. 

Források:

Bánáti Tibor: Régi bajai épületek népszerű bemutatása                                                                                                                                                    Tamás Ervin: Baja                                                                                                                                                                                                                Pánya István: A Duna szerepe Baja és Bátmonostor kora újkori történetében