Utolsó frissítés: 2023.04.02.
Bánhorváti, Bánfalvai földvár
A Földvár nevű domb Bánhorváti községtől DNy-ra, kb. 2 km-re, a Köves-mál-tetőtől DK-i irányban lejtő széles hegyháton található. Az egyenletes felszínből kiemelkedő kerek domb alapátmérője kb. 40 m. Magassága a lejtő felé mérve 4-5 m, de az ÉNy-i emelkedő felé alig éri el az 1–1,5 métert.
Közepe szabálytalan alakban bemélyed, újkori bolygatás nyomaként, a gödör felső átmérője 17 m körüli, legnagyobb mélysége 2 m. A bolygatáskor a dombot teljesen felásták, a középen kitermelt földet a szélére dobták, így a domb eredeti alakját és méreteit ma már nem lehet megállapítani. A dombot sem árok, sem sánc nem veszi körbe.
ÉNy-i, tehát felső széle mellett azonban a hegyhát mindkét oldalon kis ívben bemélyül, ami esetleg egy árok nyomaként értelmezhető. Mivel már a 19. században is szántóföld vette körbe és az 1970-es években is parlagon hagyott szántóföld volt, lehetséges, hogy az árkot már a hosszú ideig tartó földműveléssel szántották be.
Legkorábbi említését egy 1860-ból származó térképről ismerjük, amely a Jardonka-szőlő nevű hegyháton szabálytalan ötszögű területként, szántóföldek között ábrázolja, majd említik néhány évvel később is. A Herman Ottó Múzeumban egy bronz karperecet őriznek a késő bronzkori pilinyikultúrából, amelynek lelőhelyeként a Földvár szerepel, de előkerülési körülményeiről adatokkal nem rendelkezünk. Tudunk egy 1932. évi ásatásról, amit Lenkey Gyula végzett, de erről sem maradt fenn feljegyzés.
A Földvár nevű dombbal Dobosy László is foglalkozott, aki részletesen leírta a környezetét és vázlatos felmérését is közölte; közelebbi kormeghatározást azonban nem adott és mint „Várdombot” ismertette, de megjegyezte, hogy körülötte sem árok, sem sánc nem látható.
Legutóbb Nováki Gyula és Sándorfi György foglalta össze a lelőhelyre vonatkozó adatokat, amikor felmérését is közzétették. Leírásukban utalnak ugyanakkor arra, hogy a domb mai alakjában nem látszik egyértelműen várnak, ezért felvetik annak a lehetőségét is, hogy őskori sírhalom volt. Terepbejárásuk idején a dombtól ÉNy-ra, az enyhén emelkedő hegyháton, 30 méteren belül próbafúrásokat is végeztek, de csak vörösre égett paticsdarabokat találtak.
Az eddigi kutatók a Földvár nevű dombot valójában csak neve alapján sorolták az erődítmények körébe, a domb korára és rendeltetésére csak egy teljes körű ásatás deríthetne fényt.
Dobosy László: Bánhorváti - Bánfalvai földvár - Jardonka-tető című írása
Irodalomban mindössze egy helyen találtam említést a bánfalvai várról, „őskori földvára jelentősebb és említésre méltó maradvány, de ennek ma már csak nyomai látszanak." A miskolci Herman Ottó Múzeum leltárában egy kora vaskori bronz karperecet tartanak nyilván, mely a bánfalvai földvárból származik.
Fekvése. Bánfalvát és Bánhorvátot Bánhorváti név alatt egy községgé egyesítették. A délebbi községrésztől, a régi Bánfalvától délnyugati irányban 2 km-re, a 454 m-es Feketehegy és a 424 m-es Kövesmálcsúcs között délkeleti irányban húzódó gerincvonulat felső részét Jardonka-tetőnek nevezik. Itt fekszik a Földvárnak nevezett várdomb. A gerincvonulata Bánhorvátiból Dédestapolcsány felé vezető műútnál, a 33-as kilométerkőnél ér véget a Bán-patak völgyében. A műúttól kb. 120 m magasságban fekszik a várdomb.
A vár területe. A gerincvonulat teteje kb. 200 m szélességben igen lankásan hajlik, s csak ezután ereszkedik meredekebben a völgybe. E felső, lankás terület régebben szántóföld volt. Jelenleg parlagon fekszik. Az északi irányba haladó Bán-völgye fölött, viszonylag magasan fekvő hegyvonulat középső részén, szabályos tojásdad alakban, 4 m magasságban emelkedik a domb, mely kb. 32 m széles és 45 m hossztengelyű. E várdomb ritkás fákkal és bokrokkal benőtt terület. Körülötte minden irányban megművelt szántóföld terült el.
A dombon falmaradványt, omladékot nem találni. A közepén azonban egy, kb. 3,5 m-re lemélyült gödör van. A szabálytalan mélyedés oldalában több helyen beásásokat találni. A középső, mélyebb területet terméskő borítja. A kövek szabálytalan alakúak, vöröses-barna színűek. Rajtuk megmunkálásnak vagy habarcs nak nyomai nem látszanak. A szántott területen és a kövek között jó minőségű agyagból készült, vörösre kiégetett habarcsdarabokat találtam.
A várdombról jó kilátás nyílik a vadnai és a dédesi várra, de jól látni az upponyi földvárat is. Innen. megfigyelés alatt lehet tartani az egész Bán-völgyét. Védelmi rendszere: A várdomb környékén sem árkot, sem sáncot nem találtam.
Lakosság elbeszélése: A várhegy helyszíni bejárása után, 1967-ben több bánfalvai lakossal beszéltem a várról. A várdomb és a körülötte levő szántóföld a termelőszövetkezet megalakítása előtt id. Pogány Lajos birtoka volt. Ő mondotta el az alábbiakat: „A nép földvárnak, nevezi, de az egy kőből falazott vár volt. Az 1930-as évek első felében még sok követ hordtak el belőle a község útjának építéséhez. Akkor még több falrészt lehetett látni. Bontáskor a kövek helyenként kormosak, füstösek voltak. Nem meszes habarccsal, hanem agyagos habarccsal rakott falak voltak. Ezért találni sok, vörösre égett habarcsdarabot körülötte. Ebből arra következtetnek, hogy a vár egykor leégett. Körülötte szántáskor az eke gyakran fordít ki kormos köveket és égetett habarcsot."
Az első világháború előtt egy vékony aranylapot talált ott az apja, amit megmutatott egy putnoki kereskedőnek. Az egy aranyláncot adott érte a leányának. Arról is tud, hogy egy ember madártoll alakú aranydarabot talált a kövek között. Régebben a falubeliek, de idegenek is gyakran ástak a vár területén, mert az hírlett, hogy sok kincs van ott elásva. Emlékszik, hogy gyermekkorában a vár közepén egy mély üreg volt, amibe gyakran be is másztak, de a kő bontása, hordása közben beomlott. Azt állítja, hogy egy alagút vezet ki a várból a Berekalja erdőbe, a Szamárkúthoz. Ott egy nagy kő zárja el a nyílást. Gyermekkorában maga is bemászott az alagútba.
Források:
Dobosy László - Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén - 1975
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig
Köszönjük Hajdú Istvánnak az átadott képeket!
