Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sajóvámos, Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, Borsod történelmi vármegye - Várhely (Bebek-vár)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Térkép

Utolsó frissítés: 2026.11.21.

Vámos, Várhely (Bebek-vár)

Sajóvámos déli szélétől mintegy 200 méterre, a Szirmabesenyő felé vezető út nyugati oldalán, a Kis-Sajó jobb partjának közelében állt a középkori Vámos vára. Az egykori Várhely, illetve Várdomb mára teljesen elpusztult: a régóta homokbányaként használt kiemelkedést 1984 körül elhordták, helyén ma sík mezőgazdasági terület található. A vár helyét egy 1885. évi térkép is rögzítette. A 18. század végéről származó kéziratos térképen a Sajón átvezető híd közelében szintén feltüntették.

Vámos települését már 1217-ben említik. A 13. században a Miskolc nemzetség birtokában volt, majd az Ákos nemzetséghez tartozó Csetnekiek és a velük rokon Bebekek birtokolták. Az 1320. évi adatok szerint a Kis-Sajó két partján Belső- és Külsővámos helyezkedett el; az erősség a középkori Belsővámos területéhez kapcsolódhatott.

A várat minden valószínűség szerint pelsőci Bebek Imre erdélyi vajda és borsodi ispán emeltette a 15. század első felében, valószínűleg királyi engedély nélkül. Az 1445. évi IV. törvénycikk név szerint engedélyezte a fennmaradását. Az építés pontos ideje nem ismert; egy későbbi, 1466. évi birtokper visszatekintő adata alapján már 1439 körül is állhatott. 1446-ban Bebek Imre és Bebek László a várból keltezett oklevelet („in castro Wamos”). 1449-ben Bebek Imre özvegyének várnagyát, Bakó Ferencet említik, az özvegy pedig 1452-ben szintén innen keltezett levelet.

1459-ben a király Keresztúri László várnagyot birtokelkobzással büntette, mert urát, Vajdafi Pált kizárta Vámos várából. Az 1466. évi birtokper szerint a korábban kivágott erdei faanyagot a vámosi castellumba szállították. 1469-ben a Csetneki család Krasznahorka és Vámos várai birtokjogával kapcsolatban tiltakozott. A birtokviszonyok a 15. század második felében vitatottak voltak; 1500-ban már Szapolyai János vámosi tiszttartóját említi oklevél.

A 16. században Vámos birtoklása ismét változott. Bebek Ferenc 1556-ban két alkalommal említett intézkedései a vár megerősítésével kapcsolatosak, ami bizonyítja, hogy az erődítmény ekkor még használatban volt. Későbbi, közvetlenül a várra vonatkozó hiteles adatok nem ismertek; valószínűleg még a 16. század folyamán elpusztult. Az irodalomban előforduló, 1599-re tett török pusztítás forrása nem igazolt, ezért nem tekinthető bizonyított eseménynek.

A 19. századi leírások a Várdombot és sáncait még számon tartották. Fényes Elek Mágócsyak várromjaként említette, míg az 1864. évi helynévgyűjtés a Sajó vizével körülvett sáncokról, valamint ásáskor előkerült fegyverekről és más tárgyakról tudósított. Helyi hagyomány szerint az elpusztult vár köveit a későbbi Keglevich-kastély építéséhez használták fel. A vár szerkezetéről és kiterjedéséről azonban nem maradt fenn megbízható felmérés.

1983-ban Koós Judit és Simán Katalin leletmentést végzett az akkor már erősen megbolygatott várdombon. Középkori kerámiát, településnyomokat és csaknem egy méter vastag omladékréteget találtak. A korábbi leletek közül szablyát, sarkantyút, kaszát és más vastárgyakat gyűjtöttek be a miskolci múzeum számára. Az országút keleti oldalán középkori és késő középkori kő- és téglaépületek nyomait figyelték meg. 2003-ban Horváth Antónia terepbejárása során ugyanitt, mintegy 600 × 400 méteres területen nagy mennyiségű kerámiát talált; a leletsűrűség alapján egykori házhelyeket lehetett elkülöníteni. A terület feltehetően a középkori Belsővámos településéhez tartozott.

A vár alaprajza, építészeti megoldásai és védműveinek pontos kialakítása nem ismert. A fennmaradt oklevelek a castrum és castellum megjelölést egyaránt használják; ezekből önmagukban nem következik az épület pontos típusa. A teljesen elhordott várdomb miatt a felszínen ma már semmiféle vármaradvány nem látható.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált források:

Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig
Budapest–Miskolc, 2009

Joó Tibor: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében - HOM Évkönyve 28–29. 1991

Halmay Béla – Leszih Andor (szerk.): Miskolc és Borsod Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek.
Budapest, 1929. Sajóvámos

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 48° 10.525 (48.175423)
K 20° 49.456 (20.824272)

Információk: Sajóvámos déli szélétől mintegy 200 méterre, a Szirmabesenyő felé vezető út nyugati oldalán, a Kis-Sajó jobb partjának közelében állt a középkori Vámos vára. Az egykori Várhely, illetve Várdomb mára teljesen elpusztult.

A teljesen elhordott várdomb területén, a felszínen napjainkban már semmiféle maradvány nem látható.

Utolsó frissítés: 2026.11.21.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu támogatás kérés 2025