Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Feketeváros, vár - városerődítés

Feketeváros (Purbach am Neusiedler See) Kismartontól 18 km-re északkeletre, a Lajta-hegység délkeleti lejtőinek elöterében, a Fertő északnyugati partja mellett fekszik. Környezetét a kedvező fekvését kihasználva, már az őskortól benépesítették. A település feletti Burgstall-on késő bronzkori földvár maradványai látszanak. Az városon átvezető borostyánkő útnak köszönhetően számos római lelet is előkerült.

A település felett északnyugatra elhelyezkedő Burgstall mellett, a közelmúltban egy másik erődítés, az un. hegyi vár (Grünwaldschanze, Türkenschanze) is előkerült. A feltehetően őskori eredetű földvárat, a 13-14-15. században ismét használatba vehették. Jelenleg nagyon kevés információ áll rendelkezésre a helyről, azonban annyi már kizárható, hogy azonos lenne Feketeváros korai várával.

A község német neve eredetileg "Burgbach" lehetett, melyet nagy valószínűség szerint, a patakparton egykor emelkedő várról kapott. A Castrum Purpach (Burgbach) néven említett vár építtetése a Hahót (Hohold) nemzetséghez köthető a 12. század fordulóján. 1270-ben rövid időre V. István király, az ellene fellázadt Hahót Miklóstól elvette castrum Purbach várát, és egyik kedvelt hívének, a Miskolc nembéli Panyitnak adományozta. Sokáig nem birtokolhatta, mert a király hamarosan bekövetkezett halála miatt, kénytelen volt azt visszaadni a Hahótoknak.

1271-ben, alig egy évvel később Sidou védelmezte hősiesen a várat az osztrákok ellen. Számos ellenséget megölt, mielőtt maga is halálos sebet kapott. A vár pusztulására 1273-ban került sor, amikor a cseh II. Ottokár elfoglalta és lerombolta a várat, amely többet nem épült már fel.

1292-ben a (Hahót)-Buzád nembéli Arnold comes eladta Purpach nevű birtokát a Kőszegiekkel szövetséges Gatal fia Ihoankának. 1327-ben a legyőzött Kőszegiektől a király elvette váraik többségét. Ekkor a Gatalok is elveszthették a birtokaikat, azonban Purpach birtokáról nincs ismert feljegyzés. 1317-ben Károly király Pottendorfi Rudolf comesnek adja a birtokot, amelyet 1327-ben már a pozsonyi ispán, Treutel Miklós kezén említenek a források. 1418-ban kerül említésre a Szent Miklós titulusú temploma, 1419-ben pedig vámszedőhely létesült itt. Ezidőtájt a Kismartont is birtokló Kanizsai család birtoka. 1440 és 1453 között az magyaróvári (Óvári) uradalom része. 1506-ban magyar segeregek égetik fel, majd 1515-től a kismartoni uradalom része lett. 1527-ben vásártartási jogot kapott.

A török 1529-ben és 1532-ben is felégette amár városi rangot szerzett települést. 1605-ben Bocskai hajdúi és a tatár segédcsapatok fosztották ki a várost, majd Bethlen Gábor hadai sarcolták 1620 és 1623 között. Feketeváros a magyar nevén 1641-ben szerepel először írásos emlékeinkben.

A város erődítése:

1630-ban Esterházy Miklós engedélyezte a város várfalakkal és bástyákkal való megerősítését. Az erődítések négy évre rá, 1634-re készültek el. A városfalak azonban nem jelentektek elegendő védelmet, mivel a várost törökök 1647-ben elfoglalták és felégették. 1704-ben Kemény János a feketevárosi kuruc védőőrség parancsnoka. Heister csapatai egy rövid időre kiszorították a kurucokat a Dunántúlról, Feketeváros is a császáriak fennhatósága alá került. A kurucok 1705-ben megrohanták és felégették a várost. 1809-ben a napóleoni háborúk magyarországi hadjárata érintette a Magyar Királyság területét. Feketevárost ennek időszakában Napóleon csapatai tartották megszállva hat hónapon keresztül. 1834-ben és 1842-ben is súlyos tűzvész pusztított a városban.

A városerődítés kialakításáról, formai elrendezéséről, több metszet is információkat nyújt számunkra. Bél Mátyás leírása szerint: "A várost körbevevő fal sűrűn meg van rakva tornyokkal, de csekély szilárdsággal bír. A város alakjának megfelelően négyszög formában veszi körül azt. A templom középen helyezkedik el, ízléses épület, távolról sem silány díszítményekkel. A többi épület ugyan kőből készült, ám a háborúk okozta csapások miatt több helyen megroggyantak."

Feketeváros legszebb műemléke a városfal, amely szinte teljesen körülveszi a település ősi magját. Három kapuja van: északon a Török-, keleten a Brucki- és nyugaton a Ruszti-kapu. A Török-kapu volt a legerősebb, az ötvenes években azonban a szomszédos hotel építése közben egy része elpusztult. A Brucki-kaputól keletre még a bástyák is épségben vannak. A Török-kaputól délre lévő háromszögletű bástyát beépítették. A lőrésekkel tagolt városfal napjainkban is jól követhető az épületek, raktárak, kerítések falazatában. A legépebben marad önálló falszakasz a városbelső délnyugati részén, a főút mentén látható.

Összeállította: Keserű László, 2026

Források:

Juhász László: Burgenland, Várvidék - Lakitelek, 1999
Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda, 1796–1799.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára Pest, 1851.
Nagy Imre: Sopron vármegye története Sopron, 1891
Belitzky János: Sopron vármegye története, I. Budapest, 1938
A honlap korábbi szócikke