Utolsó frissítés: 2026.10.29.
Dézna vára (Desznye vára)
Dézna (Dezna) község Arad megyében, Borosjenőtől (Ineu) mintegy 32 km-re keletre, a Béli-hegység nyugati peremén fekszik. Középkori várának romjai a település északkeleti szélén, a Menyháza-patak jobb partján emelkedő, közel 400 méter magas, sziklás hegyen találhatók. A vár jelentőségét elsősorban kedvező természetföldrajzi fekvése adta. Meredek oldalakkal védett magaslatáról ellenőrizhető volt a Fehér-Körös völgyéből a Béli-hegység belsejébe, Menyháza (Moneasa) irányába vezető útvonal, valamint a környező települések és birtokok jelentős része.
Építésének pontos időpontját nem ismerjük. A szakirodalom általában a 13. század végére vagy a 14. század elejére helyezi keletkezését. Első ismert történeti adatai alapján a vár már a 14. század második évtizedében állt. A korai birtoklástörténet nem minden részletében tisztázott. A magyar történeti szakirodalom a várat az Igmánd nemzetség Pankotai ágával hozza kapcsolatba. Feltehetően Pankotai Lőrinc fia Miklós birtokából került királyi kézre 1317 körül. Az 1318. évi adatok már királyi várként tartják számon. Dézna ezt követően több évtizeden át királyi birtok volt. Igazgatása szorosan összekapcsolódott Pankota várával.
Luxemburgi Zsigmond király 1387-ben Pankota és Dézna várát, a hozzájuk tartozó birtokokkal együtt Losonci Lászlónak és Istvánnak adományozta. Az adományozás után a vár a Losonci család kezére került, és hosszú időre annak egyik jelentős uradalmi központjává vált. A 15. század folyamán a déznai uradalomhoz számos település és birtokrész tartozott. Az uradalom birtoklása ugyanakkor nem volt minden időszakban zavartalan. A 15. század második feléből a Losonci és a velük rokonságban álló Bánffy család birtokvitáiról is vannak adatok. A 16. század elején Dézna még a Losonci család birtokában volt. Az 1516. évi adatok Losonci István özvegyének birtokai között említik a váruradalmat. A mohácsi csatát követő évtizedekben a térség a magyar királyság kettészakadásából eredő politikai és katonai küzdelmek színterévé vált.
Dézna és a Fehér-Körös menti erősségek a Szapolyai János uralma alatt álló területekhez kapcsolódtak. A vár később Losonci István temesvári főkapitány birtokaként is szerepel. Losonci 1552-ben, Temesvár török ostromakor vesztette életét. Halálát követően déznai birtokai egy ideig özvegyének kezén maradtak.
A 16. század második felében a vár katonai szerepe jelentősen megnövekedett. Borosjenő 1566. évi török elfoglalása után Dézna az Erdélyi Fejedelemség nyugati határvidékének egyik fontos erősségévé vált. A határ menti helyzet a vár védelmi rendszerének korszerűsítését is szükségessé tette. Feltehetően ekkor alakították át, illetve erősítették meg a korábbi középkori falrendszer egyes részeit. Az építészeti részletek között reneszánsz kori sajátosságok is felismerhetők, de az egyes építési periódusok pontos keltezése további kutatást igényel.
1565-ben a vár őrsége János Zsigmond erdélyi fejedelemnek fogadott hűséget. A török előrenyomulás azonban Déznát sem kerülte el: 1574-ben az oszmán csapatok elfoglalták az erősséget. Dézna ekkor több mint két évtizedig török kézen maradt. A tizenöt éves háború eseményei során, 1596-ban keresztény csapatok visszafoglalták a várat. Ezt követően Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem adományozása révén a Kornis család birtokába került. A vár és tartozékainak birtoklása a következő évtizedekben az erdélyi belpolitikai küzdelmek következtében többször megváltozott.
A 17. század elején Dézna továbbra is fontos határ menti erősség volt. Báthory Gábor fejedelem 1608-ban olyan rendelkezést hozott, amely a környék lakosságának egyes robotterheit megszüntette, a vár erődítési munkálataihoz szükséges szolgáltatásokat azonban fenntartotta. A rendelkezés a katonai építkezések folytatására és a vár védelmi szerepének fenntartására utal. A fejedelem 1612. május 15-én a déznai várat és uradalmat Keresztesy Pálnak és feleségének, Nemes Dorottyának juttatta. A birtok tényleges átvételére 1613. március 27-én került sor.
Birtoklása azonban nem bizonyult tartósnak. Bethlen Gábor fejedelem később megfosztotta birtokaitól, mivel Keresztesy nem teljesítette a Lippa törököknek történő átadására vonatkozó fejedelmi rendelkezést. A déznai uradalom ismét a Kornis család kezére került. Keresztesy Pál, majd fia, Ferenc későbbi birtok-visszaszerzési kísérletei nem jártak sikerrel.
Az 1633 november 1-jén kiadott fejedelmi oklevél alapján Dézna vára Kornis Zsigmond, Kornis Gáspár fia, Zaránd és Bihar vármegyék főispánja birtokába került. A térségben a török katonai nyomás a 17. század első felében sem szűnt meg. A környező lakosságot rendszeres adóztatás és portyázások terhelték. 1634-ben I. Rákóczi György fejedelem elrendelte, hogy a déznai vár kapitányai lépjenek fel a környéken fosztogató török csapatok ellen.
Kornis Zsigmond 1648. november 3-án bekövetkezett halálát követően birtokait unokaöccse, Kornis Ferenc örökölte. Őt 1651-ben a zarándi vármegyei hatóságok azzal vádolták, hogy elhanyagolta a közbiztonság fenntartását a déznai uradalom területén. Ennek következtében megfosztották birtokaitól.
I. Rákóczi György fejedelem 1657. évi lengyelországi hadjárata súlyos politikai és katonai következményekkel járt az Erdélyi Fejedelemség számára. A meginduló török támadások során az oszmán csapatok 1658-ban ismét elfoglalták a Fehér-Körös völgyének erősségeit. 1658 október 8-án a fejedelem Véér Györgyöt nevezte ki Dézna kapitányává. Az erősség védelmére rendelkezésre álló katonaság azonban csekély számú volt. A vár végül tárgyalásokat követően, jelentősebb ellenállás nélkül került török kézre.
Dézna ezt követően több mint három évtizedig oszmán fennhatóság alatt maradt. Az erősség az 1693. évi hadjáratok során, Borosjenő visszafoglalásával összefüggésben került ismét keresztény kézre. A feltehetően ekor heves ostrommal visszavett a vár, olyan sérüléseket szenvedett, hogy további katonai jelentőségét elveszíthette. Azonban pusztulásának pontos időpontja és körülményei nem tisztázottak.
Utolsó nevezetesebb tulajdonosa gróf Wenckheim volt.
Dézna várának rövid leírása:
Dézna vára az északnyugat–délkeleti irányban húzódó, meredek oldalú hegygerinc végén épült. A természetes sziklafelszínhez alkalmazkodó erődítés alaprajza szabálytalan, megközelítően téglalap kialakítású lehetett. A könnyebben megközelíthető északnyugati oldalon mesterséges árok választotta el a várat a hegygerinc folytatásától.
Az árok korábbi felmérések szerint mintegy 15 méter széles és 2 méter mély. A vár jelentősebb falmaradványai a délnyugati oldalon maradtak fenn. Az itt álló falszakasz megőrződött magassága helyenként eléri a 7 métert, melynek eredetibecsült magassága 10–11 méter lehetett. A mintegy 26 méter hosszúságunak becsült falszakasz vastagsága 1,15 méter. A déli saroktól körülbelül 11,5 méterre a várfal külső oldalához egy négyszögletes torony csatlakozik. Ennek méretei 5,8 × 7,6 m, falvastagsága pedig körülbelül 1 m.
A várfalak építéséhez helyben bányászott követ, folyami követ és téglát is felhasználtak. A falazatok eltérő anyaghasználata és szerkezeti megoldásai több építési, illetve átépítési periódusra utalnak. A késő középkori és kora újkori megerősítések pontos elkülönítése azonban további vizsgálatot igényel, de erre napjainkig nem került sor.
További tisztázandó kérdés még, a vár déli előterében lévő, a sziklás nyereg plató végződéséig terjedő rész lenne. A sziklák néhány helyen olyan bevésett formát mutatnak, melyeket falak alapozásához alakíthattak ki. A sziklák környezetében napjainkban is habarcsos törmelékeket lehet felfedezni. Ez azért elgondolkodtató, mert a vár jelenleg ismert területe, innen már mintegy 30-35 m távolságra van. Az ennek déli előterében elhelyezkedő sima sziklaplató, amelynek szélén a jelenleg a zászlóárbóc áll, szintén felveti a lehetőséget, hogy egykor az erősség részét képezhette. Ezen kérdésekre, illetve a vár pontos alaprajzi elrendezésére, csak alapos régészeti feltárással kaphatunk majd válaszokat.
Keserű László, 2026
Források:
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. I–II. kötet. Arad, 1892–1895.
Márki Sándor: Dézna és vidéke. Földrajzi Közlemények, XV. évfolyam, 1887
Rusu, Adrian Andrei – Hurezan, George Pascu: Cetăți medievale din județul Arad. Complexul Muzeal Arad, Arad, 1999
Oarcea, Felicia-Aneta – Groza, Spiridon: Moneasa. Monografie istorică. Arad, 2007. 16–17. századi birtoklástörténet
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012, 161.
Institutul Național al Patrimoniului: Repertoriul Arheologic Național – Ruinele Cetății Dezna. RAN-kód: 10658.02.
Dr. Alexandru Hegyi - alexandruhegyi.com - LIDAR képrészletek és pontos mérési információk
Keserű László: Dézna vára - Terepbejárási feljegyzések - www.varak.hu - 2026
