Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kassa, Várhegy (Hradová)

Kassa (Košice) a Felvidék dél-keleti részének legjelentősebb városa, amelynek északi peremkerülete fölé magasodik a  466 méter magas Hradová nevű hegy. A hegy gerincén találhatók, az igen nagy kiterjedésű kassai vár romjai. Az eddig elvégzett régészeti kutatások szerint, már a bronzkorban állt egy erődített település a sziklagerincnél.

Az Árpád-házi királyok uralkodása idején a Hernád völgyének egyik kisebb települését jelentette Kassa, amelyről 1230-ból maradt fenn az első feljegyzés. A magyar lakosság életét kettétörte az 1241-1242-es tatárjárás borzalmas pusztítása, amelynek során a mongol lovasseregek felperzselték a házakat, legyilkolták a lakosságot. Az elpusztított vidék benépesítésére IV. Béla király hívására németajkú telepesek (hospesek) érkeztek, akik fejlett kézművesiparukkal és kereskedőrétegükkel néhány évtized alatt a környék központjává fejlesztették Kassát.

Mellettük azonban nemesi jogállású személyek is birtokoltak a vidéken. Fennmaradt 1261-ből István ifjabb adománylevele, amiben más birtokért cserében a helységtől É-ra emelkedő Felkassa területét Samphleben és Obl nevezetű szász telepeseknek adományozta oda. A Hernád folyó termékeny völgye a mezőgazdasági termelés számára kedvező viszonyokat teremtett, a szász polgárok egyre gyarapodtak vagyonukban.

A 14. század első évtizedében Aba nembeli Amadé nádorispán, a zempléni oligarcha elhatározta, hogy megszerzi magának a gazdag szász várost. Mivel Anjou Károly király bizalmas hívei közé tartozott, szinte korlátlan hatalommal és az uralkodó hallgatólagos beleegyezésével cselekedhetett. A városlakók feletti uralmának gyakorlására felépítette azt a kővárat, amelyben strázsáló fegyveresei jogtalan vámokkal sarcolták a Várhegy alatt utazó kereskedőket.

Maga a várépítés jogtalanul történt, hiszen a Felkassa területén emelkedő Várhegy a városlakók birtokában volt már 1261 óta, de Amadé nagyúr kihasználta katonai fölényét. A gazdasági érdekellentét rövidesen nyílt városi tömegverekedésbe torkolt, melynek során 1311 szeptemberében a szász polgárok megölték Amadé bárót, míg fiait foglyul ejtették. Az özvegy jogorvoslatért az uralkodóhoz fordult, aki a „kassai egyezségben” kötelezte az Amadé-fiakat az eddigi jogsértéseik jóvátételére. Tudta azonban mindkét fél, hogy a döntést végül a fegyverek szava fogja megadni.

1312. június 15-én a rozgonyi mezőn véres csatában győzött a királyi sereg, az Amadé-fiak elestek vagy távoli vidékekre menekültek, hatalmuk elenyészett. A győztes csapatok más várakkal egyetemben megszállták a Kassa város feletti erősséget is, amelynek falait annyira megrongálták, hogy többé nem használták fel a középkor évszázadai során. Maradványainak részbeni feltárására és megóvására az elműlt évtizedekben került sor. Azóta minden esztendőben ezen a történelmi helyszínen rendezik meg Kassa város napjának ünnepségét.

A vár rövid építéstörténete, jelenlegi állapota:

A kassai vár építésének idejéről és építtetőjéről azonban több elmélet is létezik. A szlovák szakemberek a kutatásaik alapján a vár építtetőjeként Aba Amadé nádort feltételezik, aki 1303 és 1307 között építkezett a várhegyen, de a vár nem végül nem lett befejezve. Más szakmai nézetek szerint, a vár nagy kiterjedése és falvastagsága alapján már korábban, a 13. század első felében épülhetett, talán a tatárjárás idején menedékként a környék lakosságának. Ebben az esetben az Aba Amadénak feltételezett építkezés a vár központi magját érinthette.

A Hernád folyó jobb partja mellett magasodó, az ÉNy-DK-i irányban hosszan elnyúló, D-i oldalán igen meredek, szakadékos sziklagerinc Ny-i végében emelkedett a 13-14 méter átmérőjű, kör alakú torony, ami az erősség központi épülete lehetett. Innen kezdődik az a vaskos kőfal, amely a szabálytalan sokszög alakú belső területet oltalmazta. A nyugati felől felvezető szekérút ellenőrzésére emelhették a háromszög alapterületű tornyot. A vár másik kapuja a déli oldalon nyílott.

A 20. század első évtizedében, az elnyúló sziklagerincen csúcsán építették meg azt a fa kilátót, melynek kialkításakor sziklafelszínig eltávolították a törmelék réteget. Az ezredfordulót megelőző években zajlott feltárás a vár délkeleti oldalán, melynek során falmaradványokat tárták fel. 2011-12-ben történt átfogó régészeti kutatás a vár területén. Ennek eredményei arra utalnak, hogy a várat nem fejezték be. Egyes szakaszain csak a várfal folytatásához előkészített alapozási árkok készültek el. Szintén megerősíti ezt, hogy környezetükben kődepokat tártak fel. Az eddig elvégzett régészeti kutatást követő falkonzerválás csak részleges volt, csak a jól megfogható falszakaszokat érintette. A váron belüli egyéb lakó és gazdasági épületek még további feltárásra várnak.

Feltáratlan még a jelentős területet magába foglaló, a délkeleti irányba húzódó, sáncokkal és annak tetején több helyen vastag kőfallal, néhol tornyokkal is tagolt külsővár. Igen rossz állapotban lévő falszakaszait, objektumainak lepusztult torzóit, a lombmentes időszakban fel lehet fedezni, nyomon lehet követni.

Napjainkra a sziklagerinc csúcsára egy kilátó áll, ahonnét pompás panorámát élvezhetnek a kirándulók, míg a háromszögletű torony alapjaira épített színpadon, minden esztendőben Kassa város napjának ünnepségét rendezik meg. Az erődítésnek helyt adó, erdővel benőtt csúcsra, a jelzett sárga turistaút vezet, amelyet a részben feltárt és konzervált várrom kőfalai határolnak. Az egykori vár napjainkban népszerű kiránduló hely, amit a kialakított parkolótól könnyű sétával lehet elérni. A vár területe szabadon bejárható, a kilátóba viszont csak belépővel mehetünk fel.

A szócikk Szatmári Tamás munkáján alapszik. Aktualizálta és kiegészítette Keserű László - 2026

Források:

Szatmári Tamás: Kassa, Várhegy - A honlap korábbi szócikke
Szöllősi Gábor: Kassa, Várhegy - Várlexikon, 2025
Martin Bóna: Encyklopédia slovenských hradov, 2007 161. 162. old.
Kristó Gyula: A rozgonyi csata, 1978 44. old.
Csorba Csaba: Felvidéki várak históriája, 2006 221. old.
Kosice ako na dlani {Kassa a tenyerünkön, 2000 14. old.
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku, 2002 61. 62. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon, 1994 333. old.
Keserű László - Szöllősi Gábor: Kassa - Várhegy - terepbejárási feljegyzések - 2025