Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vár története:

„…Kevés az olyan vár melyről annyi és olyan jó minőségűábrázolás maradt fenn, mint Slunj váráról. M. Stier, császári hadmérnök, két rajzot és három alaprajzot is készített a slunji várról (1660-ban). Valvasor is leközölt egy képet róla, amit nyilvánvalóan, valamilyen alaprajz után készített, de az semmi hasonlóságot sem mutat, Weigelnek a karlócai békéhez készített (1700.) térképére felrajzolt, igen jó alaprajzzal. Ez a bécsi hadilevéltár, 8655. számú kéziratában található. Weiss is közöl egy kitűnő rajzot Slunj váráról, a: Relatio germanica… című művében, sőt báró Schernding is készített 1790. körül, egy pontos rajzot Slunjról, de 1746-ból is van egy rajz a várról, a bécsi hadilevéltárban.

Állítólag 1193-ban, Slunj egész környékét a vegliai hercegeknek, a későbbi Frangepánoknak adományozták.

1323-ban, Károly Róbert király, Frangepán III. Frigyes hercegnek adományozta az egész drežniki megyét Slunj várával együtt, de nem örökös birtokként. Slunjt 1390-ben, egy időre, Zrínyi Pál kapta zálogba, ez a zálogba adás addig tartott, míg a Zrínyiek összetűzésbe nem kerültek a Frangepánokkal, mivel azok elfoglalták a Zrínyiek egyik várát, ők nem is békültek meg soha, és csak az erőszakoskodó Frangepán Miklós halála után jött el a béke. A Frangepán javak 1449-es megosztásakor, Slunjt, Frangepán Duim kapta meg, a Frangepánok ezen slunji ága, 1572-ben, Ferenccel halt ki. 1558-ban a horvát rendek arról határoztak, hogy Zríny, Komogovina, Prekovrška, Gradac, Svinica és Slunj új várát, a király erősítesse meg (a slunji új várat itt említették meg eloször, míg a másik Slunj, Zbijeg falu közelében volt). A törökök először 1561-ben, támadták meg sikertelenül Slunjt, ami nem sokkal később határőrvidéki erősség lett, 1573-ban Ernő főherceg adott utasítást a vár kijavíttatására, majd hat évvel később, a stájer-karintiai rendek, 5.000 forintot rendeltek a vár újbóli megerősítésére. Hamarosan egy rövid időre a törökök kezére esett, és ettől kezdve Slunjért, szinte szüntelen harcok folytak. 1671. után, az államhatalom vette a birtokába Slunj várát, majd 1746-tól, 1775-ig Slunj lett a slunji ezred fő székhelye, 1788-tól, 1790-ig, Slunjban állomásozott, de Vins báró, Horvátország főparancsnoka, 1822-ben a várat tűz pusztította el.

Slunj várát egy Slunjčica melletti hegyre építették fel ott, ahol a Slunjčica beleömlik a Koranába, hogy minden oldala egyformán védhető legyen, hatszögletű alakot kapott, amit egy, négy félkör alakú toronnyal ellátott, övező fallal vettek körbe. A várba, egy létrán át, egy őrgóréig, majd onnan tovább a kaputornyon át lehetett bemenni. Hogy milyen volt a belső vár kiépítése, azt csak báró Schernding, 1790-es rajzából tudjuk, amikor Slunj már, a határőrvidéki parancsnokság székhelyévé vált, és miután az akkori szükségleteknek megfelelően átépítették. Eszerint, alacsony tetőzet fedte a belső vár védőfolyosóit, ahogy azt már Stier képén is láthattuk, a sarkain még a fából készült őrgórék voltak elhelyezve, hogy a falak védelmét megkönnyítsék. A vár gondosan lerajzolt környezetétől valamivel távolabb, M. Stier felvázolta az un. „ Polterturm” , egy olyan külön álló őrtorony, képét is, mely Brinje várának közelében is állt…”

A vár mai állapota:

A várat Kósa Pállal 2002-ben sikerült felkeresnem, de magába a vár belsejébe a sűrű növényzet és az aknaveszély miatt nem mertünk bemenni. Szerencsére, Dr. Montskó Péternek és Roskovenszky Hedvignek köszönhetően, a vár újra bejárásra került, melyről az oldal fényképanyaga kitűnően tanúskodik. A jelen állapot alapján úgy tűnik, hogy a vár teljes rekonstrukciója mellett döntöttek, noha a munkálatoknak még csak az elején járnak. A várba bemenni, jelenleg kelet felől, az egykori várárok fölé ácsolt fahídon keresztül lehet, de ezen a hídon keresztül bonyolítják le az építkezéshez szükséges szállításokat is. Azonban a vár eredeti bejárata nyugaton nyílott, melynek egyelőre észrevehető nyomai ma már nincsenek meg. A várudvaron található épületek, csak a terepalakulatokból következtethetők ki, jóllehet az alapfalmaradványok is megfigyelhetők néhány helyen. A külsővár feltárásába és felújításához még nem fogtak hozzá, így a sűrű növényzet miatt azok nem bejárhatók.

Összességében a vár felkeresése mindenképpen ajánlott, már csak azért is, mert aki a Plitvicei tavakra is kíváncsi, annak a vár mellett kell elhaladnia, s így kár lenne kihagyni. A városkában számtalan szállás lehetőség is található azoknak, akik több napot is eltöltenének a környéken, ahol számos más és a magyar történelemben gyakran szereplő vár (pld. Cetin) lelhető még fel.

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.