Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bélagyulafalva-Turócbéla, Krisztus teste római katolikus templom

Turócbéla, korábban önálló falu, 1971-óta Bélagyulafalva településrésze, amely Turócszentmártontól 12 km-re délkeletre fekszik. A település első írásos említése 1282-ben „Villa Bela”, „Superior Bella”, és „Inferior Bella” történik. Ekkor már két részből, Alsó- és Felsőbélából állt. 1353-ban „Bela” megnevezéssel szerepel a forrásokban. 1425-től 1848-ig Blatnica várának uradalmához tartozott.

A Krisztus teste római katolikus templom, a település keleti részének (az egykori Turócbélának) központjában, a fő út, illetve a patak mellett áll. Az első viszonylag egyszerű alaprajzú templom, a 13-14. század fordulójának évtizedeiben épülhetett. Ez keletelt, egyhajós épület volt, téglalap alaprajzú hajóval, egyenes záródású szentéllyel, ettől északra a sekrestyével. Érdekes, hogy ez a kora gótikus templom még nem szerepel az 1332-37-es Pápai Tizedjegyzékben. Plébánosát is csak jóval később, 1496-ban említik előszőr.

Az épület kora gótikus korszakát számos, az épületben látható műrészlet őrzi. Ilyenek a boltozat maszkos konzolai, a diadalív, a szentségtartó fülke, a fennmaradt csúcsíves ablakok és ajtókeretek. 2012-ben fedezték fel a templomhajó díszes déli kapuját, melyet 2013-ban helyreállítottak. A templomban egykoron igen értékes, 15-16. századi gótikus bútorzat és szárnyasoltár volt. A Háromkirályok-oltár fődomborműve a turócszentmártoni múzeumba, míg szárnyképei - Az angyali üdvözletet, Az utolsó vacsora és A mannahullást ábrázoló festmények, illetve a Boldog Szűz oltár a szobrával és két szárnyképével a budapesti Szépművészeti Múzeumba kerültek.

A templom reneszánsz stílusban történő átépítésére a 17. században került sor. Ekkor emelték a nyugati homlokzata elé, a napjainkban is álló harangtoronyot. A torony nyugati és déli homlokzatán, lőfegyverek használatára is alkalmas nyílások láthatók. Leglátványosabb ezek között, a torony 2. emeletén, a kapu fölött kialakított kereszt alakú lőrés. A templomot övező, kerek körítőfalat is a 17. századi átalakításkor emelték a templom köré.

Az épületet 1647 és 1709 között a helyi evangélikus közösség használta, míg végül visszakerült a katolikusokhoz. 1749-ben renoválták és a hajó fa mennyezetét barokk boltozatra cserélték. Főoltára 18.századi, barokk faragványokkal. 1856-ban a torony új tetőt kapott. A 20. században csak kis mértékű karbantartásokra és 1969-70-ben, majd 1981-ben némileg módosították a homlokzatot. A templom legutolsó, teljes külső renoválása 2015-ben került sor.

Felhasznált források:

Apsida: Középkori templomok - www.apsida.sk
Vályi András: Magyar országnak leírása
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest. 1851
Ludwig Emil: Jeszen, a Jeszenszkyek és Bélagyulafalva, 2018
Magyar Katolikus Lexikon
Radocsay, 1967
Divald Kornél: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma, 1999