Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sitke-Kissitk, Felsőbüki Nagy kastély

A falun kívül, a Hercseg-hegy észak-keleti oldalában található, az egykori Kissitkéhez tartozó területen napjainkban is álló, többszörösen átépített és középkori eredetű kastély. 1985-től szállodának átalakítva működik nagyméretű kerttel övezve. Kastélyként először 1547-ben említették, amikor a vasvári káptalan egy perben a kastély kapuőre útján idézte meg a Sitkeyeket. Maga a castellum azonban lehetséges, hogy ennél korábbi, mert már 1522-ben szerepel egy levélben a sitkei várnagy.

1547-ben a birtokos család felsorolt tagjai valamennyien az 1535 körül elhunyt Sitkey Sebestyén fiai voltak, a kastély építtetője feltételezhetően ő lehetett. Utódai 1548-ban felosztották maguk között az apai örökségű kastélyt. Az erről szóló osztálylevél beszél a kastély palánkjáról és bástyáiról, árkáról és az azon átvezető hídról, a híd előtti sorompóról, a kastély kapujáról, a kapualjnak megfelelő kapuközről, a kapu feletti emeleti helyiségről és az amelletti élelmiszertároló kamráról. Említést tesz a palánk mellé épített istállókról, az udvarban a kútról, a fölszélről, vagy is észak felől álló régebbi, kőből készült és kőből épített, többszintes, boltozott épületről.

A kastély részletei mellett felsorolták 25 puskából, egy kétcsövű seregbontóból és négy dárdából álló fegyverzetét is. Az osztozkodó öt testvér megállapodott, hogy a palánkot, a kaput és a hídat az árokkal együtt közösen tartják rendben, közös marad a fegyverzet és a puskaporos ház, valamint a kút. Fejenkint egy-egy kapuőrzőt és közösen egy porkolábot tartanak a kastély védelmére.

Az 1548-ból származó leírást 1553-ban készített újabb egészíti ki. Ekkor a Sitkey család tagjai elhunyt Ferenc testvérük részét osztották fel. Megtudható belőle, hogy a kastély régebbi része torony módra és kőből épült, a déli azonban fából. Mindkét irat szerint a kastélyt apjuktól örökölték, annak építtetője tehát ő, az 1512 és 1535 között többször szereplő Sebestyén, vagy annak apja, az 1468 és 1518 között említett Gotthárd lehetett.

A 16. század folyamán a Sitkey család tagjainak levelezésében, osztozkodásaiban és pereiben többször szerepelt a kastély. Már 1555-ben felvetette Nádasdy Tamás nádor, hogy több más Rába-menti kastéllyal az észak-dunántúli végvárak közé kerüljön. A következő évszázad elején a korábban, 1548-ban és 1553-ban osztozkodó Sitkeyek közül a legifjabbnak, Györgynek utódai birtokolták a kastélyt, amelybe Kanizsa 1600-ban történt elestét követően Batthyány II. Ferenc javaslatára Sárvár őrségéből rendeltek katonaságot. Ezt megelőzően már Győr 1594-ben történt eleste után javasolták végvárként való megerősítését.

A kastély több családi egyezségében 1610-ben és 1613-ban is szerepel, 1615-ben pedig kapuját említik az a feletti szobával és az oda felvezető lépcsővel. Sitkey György fia, Pál 1617 és 1622 között mostohaanyjával, Marczaltőy Katalinnal pereskedett az örökségért. Az özvegyet végül is elfogatta, azzal vádolva, hogy férjét a kastélyba záratta, és ott meggyilkoltatta. Sitkey Pállal a család férfiága 1625-ben kihalt. Az örökösök részeit 1630-ig Kisfaludy Mihály vásárolta össze, a birtok egy része azonban közben ismeretlen úton a nagysitkei Sitkey család kezére került. Ettől kezdve tőle viszont a szintén örökös nádasdi Darabos család perelte. A két család végül 1666-ban kötött egyezséget.

Bél Mátyás 1730 körül a felsőbüki nagy család birtokaként említi a fallal kerített ősi kastélyt. 1786-ban Korabinszky, 1799-ben Vályi említi ugyanazt. Az írott források mellett több fontos felvilágosítást nyújt maga az épület. A szállodai felhasználással kapcsolatos homlokzathelyreállítás során 1985-ben a kastély északi végén álló, torony jellegű toldalék északi homlokzatának emeletén középkori lőrés került elő, később alatta és a nyugati oldalon hasonlók befalazott helyeivel együtt.

Ennek a toronyszerű építménynek az emeletén levő helyiség fiókos dongaboltozatán gazdag kora barokk stukkódíszítmény maradt meg. Az utóbbi középrészében látható IHS monogram arra vall, hogy a helyiség kápolna lehetett. Mindez azt jelenti, hogy a kastély falaiban máig is rejtőznek középkori és valószínűleg 16. századi részletek, valamint azt is, hogy az 1698-ban birtokba lépő felsőbüki Nagy István építkezett rajta.

További kiegészítést nyújthat az a késő reneszánsz, felvonóhidas és kőből faragott kapukeret, amely a celldömölki, egykori Eltz-kastély kertjében levő töredékek alapján volt rekonstruálható és amely eredetileg minden bizonnyal a kissitkei kastélyhoz tartozott. Ez a felvonóhidas késő reneszánsz kapukeret, jelenleg a jánosházi kastély kertjében, szétszedett állapotban látható.

Az épületben 1946-tól általános iskola működött, majd 1982-ben a Kovács család, a kastélyprogram keretén belül vállalta, hogy felújítja az épületet és környezetét. Ezt követően nyitotta meg kapuit kastélyszállóként. A tulajdonosok az általuk gyűjtött régiségeket kiállították a falak között. Bejárata előtt egy Krisztus szobor áll, melyet Felsőbüki Nagy Franciska állíttatott 1734-ben. A kastély nemcsak a vendégek, hanem a turisták előtt is nyitva áll.

Forrás:

Koppány Tibor: Kastélyok a végvárak mögött, Budapest, Balassi Kiadó, 2014